Sajnálom

Üdvözlet Lázadók!
Igen, jól látjátok, nem egy új résszel jöttem. Már jó ideje nincs ihletem és időm. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy bezárom a blogot. Sajnálom.
Egy évem volt ebben a blogban és gyakorlatilag itt tanultam meg rendesen a blogolás rejtelmeit. Nehéz a szívem, de ezt a lépést meg kellett tennem.
Bocsánat, hogy cserbenhagytalak titeket, akik mindig várták az új részt.
Ez a blog tényleg a tanulásra szolgált. Például megtanultam, hogy akkor nyissam meg a blogot, amikor már minden elő van készítve hozzá.
Szomorúan, de kijelentem... A Panem lángokban című blog bezárja kapuit.
Ölel titeket: Sarah

Tizenhatodik fejezet

Üdvözlet, Lázadók! ( ezennel ez az új beköszönésem :))
Igen, itt a következő rész... És még mindig nyugis. Picit érzelmesebbre sikeredett, de remélem nem vittem túlzásba. Apropó, véleményeket várom, akár negatív, akár pozitív.
Jó olvasást!
Sarah
Ui.: Ja, igen és holnap ünnepli a blog az egy éves szülinapját ^^ hihetetlen, hogy már ennyi ideje írom. Köszönöm nektek a sok a támogatást, love ya all (Szirmai után szabadon)
 

Teljesen elhűlve bámulom azt az egy nevet. Alex Odair... Nincs másik ilyen nevű ember a körzetben. Szóval az én vakmerő haverom iratkozott fel.

 - Már megint lefagytál? - kérdezi Haymitch unottan.

 - Mi? - nézek fel a lapból - Nem, csak... Köszi, hogy ideadtad, rohanok.

Kezébe nyomom a listát, és hátra se nézve elcsörtetek. Normális Alex? Ez a besúgósdi kész életveszély! El akar patkolni, vagy mi?

Futólépésben haladok a folyosókon Alex után kutatva. Most az egyszer nem jön velem szembe. Hol lehet? Az ebédlőt hamar kilövöm. Ott csak akkor van, amikor bandázunk. Egy kilencven-fokos fordulatot veszek és egy másik hideg, szürke folyosón elindulok a szobája felé. Lassan szürke ajtók sorozata bukkan fel két oldalt. Ha jól emlékszem Alexé a 1230-as számot viseli.

Csakhamar meg is találom. Elé állok és egy sóhajtás kíséretében bekopogok rajta. Az ajtóra tapasztom a fülem, és elégedetten nyugtázom, hogy lépéseket hallok.

Hallom, ahogy a kulcs megfordul a lyukban, és azt is érzem, hogy kinyílik az ajtó. Mivel elegánsan hasra vágódok... Igen, annyi eszem nem volt, hogy levegyem a fülem az ajtóról, amikor hallom, hogy nyílik.

 - Hát te? - kérdezi Alex meglepetten és a kezét nyújtja, hogy felsegítsen.

Elfogadom a kezét, miközben magamban szidom a befelé nyíló ajtókat.

 - Beszélnem kell veled - válaszolok, miközben Alex felhúz.

 - Hát.. akkor foglalj helyet - irányít az ágya felé, mivel ez az egyetlen ülőhely az egész szobában.

 - Nem mehetnénk ki inkább a tóhoz, vagy az ebédlőbe? - vetem fel gyorsan a kérdést. Nem tudom miért, de hirtelen kezdem kényelmetlenül érezni magam.

 - Menjünk a tóhoz - egyezik bele Alex, de furcsán néz rám.

Fél óra múlva már a szokásos köveken ülünk a vizet figyelve.

 - Na, akkor mi is az a nagyon fontos dolog, amit mondani akartál? - kérdezi Alex a tekintetét az enyémbe fúrva.

 - Tudod láttam azt a listát... Meg a neved rajta... - makogok össze-vissza.

 - Chloe - fog-a meg a vállam - Nyugi, nem akarlak kinyírni. Mondd nyugodtan.

 - Hát... Biztos jó ötlet jelentkezni erre a besúgósra? Mármint, veszélyes vállalkozás... 

 - Nem kell aggódnod - rázza meg a fejét - Meg tudom magam védeni. Eleve az se biztos, hogy kiválasztanak.

 - Tudom... Csak hát... Féltelek - bukik ki belőlem, de amint kimondom, magam is megbánom.

Alex meglepetten néz rám, én pedig elvörösödök.

 - Mármint... Tudod hogy értem... Ajh, ne nézz már így rám, szellemet láttál vagy mi? - próbálom menteni a helyzetet, mindhiába.

 - Nem tudom hogy érted - rázza a fejét értetlenül.

 - Mindegy, hagyjuk - legyintek.

 - Oké - egyezik bele és szórakozottan egy követ hajít a tóba.

Beáll kettőnk közé a nyomasztó csend. Pár másodperc múlva megszólalok.

 - Ettől függetlenül még mindig akarsz besúgó lenni?

 - Persze - hagyja abba a kövek dobálását.

 - De hát miért? - húzódok közelebb hozzá.

 - Hidd el, nem egyedül te vagy pipa Snow elnökre - löki meg a vállamat viccelődve.

 - Na, nem mondod - lököm vissza.

 - Szóval kénytelen leszel rövid ideig nélkülözni becses társaságomat - tereli vissza a témát.

 - Ja... - Ezt most nem tudom viccesen felfogni.

 - Na, nyugi, csak viccelek - pöcköl meg.

 - Tudom - sóhajtok.

Megint beáll közénk a csend, de most Alex töri meg.

 - Nem lesz ez így jó - dől hátra.

 - Micsoda? - nézek le rá.

 - Ez a besúgó-projekt. Jó, tegyük fel, hogy sikerül bejutni az elnöki palotába. És utána?

 - Nem értem - rázom a fejem.

 - Mit fogunk csinálni utána? Felszolgáljuk az elnöknek a teát? Hogy fog meghalni? Megvárjuk, hogy végső elgyengülésben feldobja a talpát?

 - Miért, mi más lehetséges? Információt gyűjtünk róla és kiismerjük a gyenge pontjait.

 - De az mennyi idő? Az elnök nem fogad be minden utcáról jövő gyereket, mint a fő tanácsosát. Egy csomó idő elérni azt. Több év. 

 - Van más ötleted? - nézek rá tanácstalanul.

 - Van - bólint.

 - És mégis mi?

 - Bejut valaki ugyanazon az úton át, amelyen mi is mentünk. A besúgó fedezi, és egy óvatlan pillanatban betör az elnökhöz, és megöli. Mert ez persze éjszaka történne.

 - Aha - nézek rá hitetlenkedve - És szerinted nincs ott több őr?

 - Kinyírjuk azokat is - von vállat. 

 - Ez akkor is kockázatos - mondom pár pillanat hallgatás után.

 - De te belevágnál? - ül fel és várakozóan néz rám.

 - Bele. Minél hamarabb kifekszik annál jobb - válaszolok elgondolkodva.

Kezdett kirajzolódni egy kép előttem. Mi lenne ha Alex lenne a besúgó, és én ölném meg az elnököt?

 - Szerintem megcsinálhatnánk - mondom halkan.

 - Komolyan? - fúrja bele kék tekintetét az enyémbe.

 - Igen... Maximum az elnök helyett mi dobjuk fel a talpunkat...

 - Mindig is szerettem a pozitív világnézetedet - röhög  és feláll a kőről, majd engem is felsegít.

Miközben elindulunk a körzet felé csak egy dolog zakatol a fejemben. Mi komolyan meg fogjuk ölni az elnököt.

A blog sorsa a nyárra (nyugodjatok meg, nem rekesztem be megint)

Üdvözlet, Lázadók!

Sajnálom, de mára nem egy új résszel jövök. (Igen, haladok vele, írogatom) Helyette elmondom a körülbelüli kihagyásokat nyárra (avagy a wifimentes nyaralásokat) Lesz egy Június végén, Július elején. Ez két hét lesz. A net nagyon gyenge, és mobilnetet nem használhatok, mert külföldön leszek.
Lesz szintén két nap, amikor nem tudok írni (Jún. 22-23). Ott zéró net lesz, és még a laptopom is otthon fog maradni. Aztán majd Augusztus környékén megint lesz két hét, amikor nyaralni vagyok (itt már lesz net, és ha minden igaz laptop is, szóval, majd próbálgatok írni).
Ha bármi egyéb elfoglaltság lesz, szólok :)
Addig is sose hagyjon el benneteket a remény!
Sarah
Ui.: És igen, megvolt az utolsó tanítási nap! Három középső ujjat fel, annak aki örül neki.

Tizenötödik fejezet

Sziasztok :) megérkeztem a következő résszel. Ez most egy kicsit akciómentesebb lett, de itt is lesznek fontos dolgok. Remélem tetszeni fog nektek!
Jó olvasást!
Sarah

Peeta ágya szélén ülök. Most az egyszer sikerül úgy lennem vele, hogy nincs itt Katniss sem. Persze nem hibáztatom, hogy végig mellette akar lenni.
 - Min gondolkodtál el annyira? - kérdezi Peeta egy halvány mosoly kíséretében.
 - Semmin - ráztam a fejem, és eltereltem a témát - A doki mit mondott, mikor enged ki?
 - Azt mondta, hogy amint megerősödök szabad leszek.
 - Akkor nemsokára már kint leszel innen - nyugtázom.
Egyébként az utóbbi időben szépen gyógyul. Bár még a testén ott vannak a hegek, és a kínzás nyomai kezd hasonlítani régi önmagára.
 - Egyébként még meg sem köszöntem, hogy kimentettetek - néz komolyan a szemembe - Sose fogom tudni eléggé meghálálni.
 - Ugyan - legyintek - Ha Coin nem ad rá engedélyt, akkor is megtettük volna.
 - És mi a helyzet a körzetben? - tereli el a témát.
 - Semmi extra... Vagyis, de, mert Coin önkéntes besúgót keres.
 - Gondolom te jelentkeztél.
 - Jelentkeztem volna, ha Coin engedi.
 - Miért nem engedte?
 - Mert túl jól ismer Snow elnök - forgatom a szemem.
 - És gondolom ez téged zavar...
 - Igen - bólintok feszülten - Főleg, hogy Zoe mondta, hogy diktatúrát fog bevezetni, ha nyerünk, de ezt nem tudjuk bizonyítani rá, és eleve az se biztos, hogy igaz. Sőt, ha úgy nézzük a Tizenharmadik körzetben minden bizonytalan. Coin először mondta, hogy vigyázni kell ránk, mert szimbólumok, vagy mifenék vagyunk, ezért csak filmezgettünk. Aztán már megengedte, hogy menekítsünk ki téged, ahhoz képest, hogy nagyon kicsi volt az esély rá, hogy élve kijutunk.
Hirtelen elakad a lélegzetem. Egy gondolat fészkeli be az agyát, ami nem hagy nyugodni. Mi van ha Coin azért vállalta be a kiszabadítást, mert tudta, hogy jelentkezni fogunk rá? Mi van, ha Coin direkt akart minket ezzel kiiktatni? Talán úgy gondolja, hogy a szimbólumai veszélyesek lehetnek rá? Szólnom kell Katniss-nek!
 - Ne haragudj, mennem kell. Gyógyulj meg hamar! - pattanok fel Peeta ágya mellől és választ sem várva kirohanok a szobából.
Nem kell sokáig keresnem Katniss-t, mert a folyosón bele futok. Szó szerint.
 - Hé, Chloe, hova sietsz annyira? - tart meg a lány a vállamnál, aki az  utóbbi időben teljesen kivirult.
 - Téged kerestelek - szorítom meg a hajgumit a hajamban.
 - Na, és milyen okból? 
Körbenézek. Mindenhol emberek mennek a dolgukra abban a bizonyos szürke kezeslábasban, ami rajtam is díszeleg.
 - Szerintem menjünk ki a tóhoz - biccentek.
Katniss egy bólintással beleegyezik és elindulunk megkeresni Coint.

 - És merre is van az a tó? - kérdezi Katniss, amikor már a bozótban vezetem.
 - Még pár méter és ott vagyunk - nézek rá a vállam fölött.
Pár perc múlva azon kapjuk magunkat, hogy a tisztás szélén állunk. Mosolyra húzódik a szám. Ezer éve nem voltam friss levegőn. Elkezdek futni a tó felé, miközben érzem, hogy a tüdőm megtelik oxigénnel. Hetek óta most először mosolygok őszintén. Megállok a parton annál a bizonyos sziklánál és intek Katniss-nek, hogy jöjjön ő is.
A lány csatlakozik hozzám, majd pár másodperc hallgatás után megkérdezi:
 - Akkor most már elmondod?
Bólintok és egy szuszra elhadarom neki a gondolatmenetemet. Amikor befejezem óvatosan felnézek rá.
 - Na, mit gondolsz róla? - kérdezem bizonytalanul a tavat figyelő Katniss-től.
 - Lehet, hogy van benne igazság - válaszol minden szavát megfontolva - Csak...
 - Csak?
 - Ha tényleg így van nem tudjuk rá bizonyítani. Egyenlőre butaság is lenne ellene fellázítani a körzetet. Nem hiányzik még egy belső lázadás is. Szerintem ha győztünk elég lesz ezzel foglalkozni.
 - És mi van ha vesztünk? - kérdezem halkan.
 - Akkor Coin nem tud felemelni semmilyen diktatúrát - von vállat a lány.
Bólintok és egy kis ideig megint csak a tavat bámuljuk. A nap lenyugvóban van, színesre festi az eget, és aranyutat rajzol a vízre. Összébb húzom magamon a kabátot. Lassan beköszönt az igazi ősz. A fák levelei már elkezdtek bordóba és sárgába átváltani. A Tizenkettedikben ilyenkor szoktunk almát szedni az aprócska kertünkből. Nincs többé az az almafa a kertünkben. Sőt, már kertünk sincs. Nincs semmilyen otthonunk. Már körzetünk sincs.
 - Nem tudom, hogy bírod - szólal meg Katniss maga elé nézve.
 - Mit? - kérdezem felvonva az egyik szemöldökömet.
 - Hát ezt az egészet. Normál kamasz ebbe beleroppan.
 - Néha én is úgy érzem, hogy beleroppanok. Rémálmaim is vannak. Arról, hogy elbukunk és meghalnak a szeretteim. Néha visszajönnek a kiválasztottak is. Azok, akiket én öltem meg.
Sóhajtok egyet és végigdörzsölöm a kezemmel az arcom. Katniss együtt érzően megsimítja a vállamat.
 - Nekem is ilyen rémálmaim vannak - mondja kedvesen, majd feláll - De vissza kell mennünk a körzetbe, mindjárt lemegy a nap.

Amikor már a Tizenharmadik folyosóit rovom, szembetalálom magam Haymitch-csel. Eszembe jut a besúgó-projekt. Ha jól emlékszem nála kellet jelentkezni.
 - Na, mi az drágaságom, itt ragadtál? - kérdezi karba téve a kezeit.
 - Nem... Én csak... Haymitch, elkérhetem megnézni a jelentkezők névsorát?
Először elképed, majd előhalássza a zsebéből a listát és átnyújtja. Átfutom a neveket. Semelyik se cseng ismerősen. Kivéve egyet.
Alex Odair.

Tizennegyedik fejezet

Sziasztok :) újra itt, egy újabb résszel. Hú, hát lassan kezdünk beérni a történetek sűrűjébe. Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek :) Ja, és köszönöm az újabb feliratkozást :)
Jó olvasást!
Sarah

 - Basszus - motyogom az orrom alatt.

 - Mi az? - kérdezi Alex, miközben a hóna alatt felhúzza Peeta-t.

Szegény nagyon lesoványodott, látszik rajta, hogy rengeteg kínzáson ment át. Most sincs teljesen magánál, támogatni kell, hogy fel tudjon állni.

 - Snow tudja, hogy itt vagyunk - válaszolok feszülten.

 - Micsoda? - kérdezi Katniss halálra vált arccal.

 - Jól hallottad - válaszolom feszülten - Sietnünk kéne kifelé.

Szaporázni kezdjük a lépteinket, miközben Katniss értesíti a másik két csapatot. Snow akármikor ránk szabadíthatja a békeőröket, és akkor nekünk lőttek. Csak azt nem tudom miért nem teszi meg ezt mihamarabb. Miért hagy minket futni?

 - Chloe, itt vagy? - hallom Beete hangját a fülembe dugott adó-vevőben.

 - Itt - válaszolok halkan, miközben hátra tekintek, hogy Peeta, és az őt támogató Katniss nem maradt-e le.

 - Érjetek ki az elnöki palotából mihamarabb. Rögtön a főbejárat előtt vár titeket a légpárnás. Snow még nem lép, amit kihasználunk. Siessetek.

 - Már csak egy lépcső és ott vagyunk - kémlelek körül, és leszaladunk rajta.

Kilököm a súlyos vasajtót és kiengedem magam előtt a többieket, majd én is kilépek és hagyom magától becsukódni.

A légpárnás tényleg ott van, ahol ígérték. A peron nyitva van, mi pedig felrohanunk rajta. Peeta-t leültetjük egy padra és mi is lehuppanunk. A másik helyiségből Beete és Zoe rohan ki, az utóbbi a nyakamba ugrik.

A légpárnás felszáll és ők is letelepednek.

 - Miért hagyott minket elmenni Snow elnök?- nézek Beete-re.

 - Nem tudom - válaszol - De biztos nem szívjóságból.

Kitekintek az ablakon. Két másik légpárnás is száll mellettünk. Ezek szerint megvan Annie és Johanna is.

 - Mit akarhat már megint Coin elnök? - caplatok idegesen Zoe mellett, a tárgyalóterem felé.

 - Teázni - válaszol cinikusan - Mert végül is nem történt semmi extra, csak Snow hagyott titeket kilógni a palotából.

 - Jól van, na - lököm meg viccelődve.

 - Egyébként nagyon ramatyul van Peeta? - kérdezi aggódva.

 - Volt már jobban is - válaszolok - Egyenlőre még a kórházszárnyba van.

 - Nem irigylem őt... 

 - Hát én se.

Belépünk a tárgyalóterembe, ahol a szokásos tagok már várnak ránk. Köszönünk és leülünk a helyünkre.

 - Mint tudják, Snow elnök beszélt Miss Tomlinsonnal - kezd bele Coin.

Zoe-ra pillantok. Az arcáról semmit sem tudok leolvasni, de érzem, hogy a beszélgetés sokkot hagyott maga után.

 - Egy utalást tett arra, hogy lehetnek besúgók is. Egyenlőre még nem vagyunk benne biztosak, hogy igazat mondott-e, vagy sem, de utánajárunk. Az elnök ötletet adott nekem. Vissza kell vágnunk. ezzel arra gondolok, hogy mi is alkalmazhatnánk besúgókat. Természetesen előtte kap kiképzést, és elmaszkírozzák. Az lesz a feladata, hogy szerezzen magának egy olyan munkát, ami közel áll Snow elnökhöz. Ez lehet a szobalány, vagy takarító is. Ez önként jelentkezés alapján fog eldőlni.Természetesen olyan ember kell, akinek jók a színészi képességei, cseles, és - itt ránk néz - Nem ismeri Snow elnök.

Ezzel automatikusan kiesett az összes győztes, és ezt Coin is nagyon jól tudta.

Megint az ebédlőben vagyunk. Az első emeletnél lévő korláthoz oda van állítva egy mikrofon. Coin mindjárt itt lesz. Ő parancsolta ide az egész Tizenharmadik körzetet, mert valami nagy bejelenteni valója van. Egy asztalnál ülök Zoe-val, Primmel, és Alex-szel.
 - Figyeljetek - kezd bele Zoe egy hatalmas sóhajtással - Mondhatok valamit?
 - Nem, meg van tiltva - dől hátra Alex, mire én belerúgok a lábába.
 - Mondd csak - nézek rá bátorítóan.
 -Amikor Snow beszélt velem... Azt mondta, hogy Coin diktatúrát fog bevezetni, ha megnyerjük a forradalmat. Szerintetek ennek van igazságalapja?
 - Nem tudom, de nekem nem szimpatikus a maca. Simán kinézem belőle. Lehet, hogy ő lesz a következő Snow - von vállat Alex.
 - És te ezt ilyen simán kezeled? - néz rá Prim csodálkozva.
 - Úgysem tehetünk semmit. Ez csak feltételezés. Ha igaz is lenne, nincs semmi bizonyítékunk. És eleve az se biztos, hogy igazunk van - válaszolok a fiú helyett.
 - Osztom a véleményt - könyököl az asztalra Alex.
 - És nektek erről a besúgósdiról mi a véleményetek? - terelem el a témát, miközben unottan kortyolok egyet az előttem lévő pohár vízből.
 - Nem hülyeség - válaszol Zoe - De szerintem senki sem elég őrült ahhoz, hogy belevágjon.
 - Én az lennék - sóhajtok - Csak engem már ismer az elnök.
 - Akkor eddig kik is estek ki ebből a projektből? - érdeklődik Prim.
 - Katniss, Zoe, Finnick, Beete, Haymitch, Effie, Johanna, Peeta és én - számolom össze az ujjaimon.
 - Meg Annie - teszi hozzá Alex.
 - Meg Annie - helyesbítek a listámon.
Oldalra pillantok. A mellettünk lévő asztalnál Finnick és Annie összebújva beszélgetnek. Eddig még nem is gondoltam a szerelemre. Pedig ez a Tizenharmadik körzet most romantikus hely lett. Katniss kimenekítette Peeta-t, és most örülnek egymásnak, a két turbékoló galamb dettó. Persze most a forradalom közepén én se vágyok egy komoly kapcsolatra, vagy mire, de azért...
Gondolatmenetemet az elnöknő megérkezése szakítja félbe. Odalép a mikrofonhoz, megköszörüli a torkát és belekezd hosszas mondandójába:
 - Tizenharmadik körzet! Örömmel jelentem be, hogy az elfogott győzteseket kiszabadítottuk, kilenc bátor katona segítségével. A győztesekből kettő már itt van velünk, egy pedig még kezelésekre szorul. Viszont ezzel még a harcok nem fejeződtek be. Szükségünk lesz egy bátor emberre, aki besúgóként fog működni. Jelentkezni Mr. Albernathy-nál lehet. Egy embert ki fogunk választani, aki utat fog nyitni a szabad jövő felé.

Tizenharmadik fejezet

Sziasztok :) Tudom, rengeteget késtem a résszel, sajnálom. Egyszerűen több dolgom volt, mint amikor a felvételik zajlottak. Megígérem, hogy a ballagás után már minden a régi kerékvágásba megy tovább. 
Na, de akkor térjünk is át a mai részre. Többen is írtátok, hogy tetszett a szemszögváltás és gondoltam most is lesz egy rész Zoe szemszögéből. Viszont olyat nem fogok, hogy egy fejezeten belül váltogatom a szemszögeket, mert az ilyenektől idegrohamot kapok.
Ja, igen. És zeneajánló: P!nk- Dear Mr. President
Jó olvasást!
Sarah

Meredten nézek a hangár teteje felé, ahonnan az előbb még egy repülőgép szállt fel. Félek, hogy most láttam utoljára Chloe-t.

Nem tudom, hogy mennyi ideje állok itt, de egyedül vagyok.

Valaki megérinti a vállamat, mire én hátrafordulok és Primmel találom szembe magam.

 - Ezer éve itt állsz - mondja kedvesen - Be kéne jönnöd.

Bólintok és követem.

Amint beérünk az ebédlőbe szembejön velünk Coin elnök szigorú arccal.

 - Miss Tomlinson, a csapat megérkezettaz elnöki palotába...

Prim bólint, hogy menjek csak, én pedig torkomba dobogó szívvel az elnöknő után indulok.

Coin szótlanul megy a folyosókon, én pedig nem akarom megszólítani. Éveknek tűnő pár perc alatt odaérünk a tárgyalóterembe, ahol ki van vetítve Chloe csapata. Látom ahogy Alex kilövi a biztonsági rendszert, és továbbmennek az palotához.

Oké, eddig minden rendben. Megkönnyebbülten kifújom a levegőt és egy pillanatra behunyom a szemem.

Amikor kinyitom már nem látom a képernyőn a csapatot, helyette csak szürke pontokat.

Beete- ék fele nézek, akik tanácstalanul merednek a képernyőre.

 - Most mi lesz? - kérdezem félve.

 - Megpróbáljuk helyrehozni - pötyög a férfi valamit a gépen.

 - Mi van ha ezt a Kapitólium csinálta? - kérdezősködök tovább.

 - Ha ez megnyugtat, száz százalék, hogy a Kapitólium csinálta - néz rám idegesen.

 - Akkor tudják, hogy bent vannak - nézek szét ijedten.

 - Valószínűleg már korábban is tudták.

 - És mi lesz velük?

 - Nem tudom - néz rám, majd visszatér a számítógépéhez.

Meredten bámulom, hogy mit bütyköl a gépen. Teljesen belefeledkezik és látom az arcán, hogy reménykedik.

Hirtelen ijedtséget látok az arcán, majd hallok egy hangot "Tomlinson kisasszony, hát újra találkozunk?"

A képernyő felé nézek rosszat sejtve. Ezt a hangot már hallottam valahol. A Bevonulóünnepségen.

Legrosszabb sejtésem beigazolódik. Az elnököt látom a képernyőn.

Beete-re sandítok, aki jelzi, hogy húzzam az időt.

 - Üdv - Csak ennyit bírok kinyögni.

Mintha Snow arcán meglepetést vélnék felfedezni.

 - Látom nem szívbajos - jegyzi meg gúnyosan.

 - Az Arénát is kibírtam - válaszolok ugyanolyan hangsúllyal.

 - Tudom, hogy éppen kimenekítik a foglyokat.

 - Erre azt hiszem magamtól is rájöttem.

 - Nem fél?

 - Miért tenném?

 - Akármelyik pillanatban megölethetem őket, csak ki kell adnom a parancsot.

Egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Ezt nem teheti meg!

 - Elnök úr - kezdtem halkan - Magának nincs lelkiismeret furdalása emiatt? Nem tűnt fel, hogy azért lázadtak fel a körzetek, mert éheztette őket? Milyen érzés tudni, hogy sokak halála szárad a lelkén, miközben a népével elhiteti, hogy természetes, és nem barbár dolog fogadásokat kötni arra, hogy melyik gyerek öli meg a másikat?

 - Higgye el kisasszony, hogy nem. Van egy hatalom, amely eltapossa a többit, ebbe bele kell törődni. Úgy tűnik, hogy ez maguknak nem sikerült. Pedig volt hetvenöt évük, hogy hozzá szokjanak.

Ijesztően nyugodtan mondja minden szavát.

 - Az a hetvenöt év túl sok volt - válaszolok vissza.

 - Ezután megint lesz hetvenöt évük, hogy hozzá szokjanak. A forradalom el fog bukni, ezt a szíve mélyén maga is tudja, nem de bár?

 - Ennyire biztos még egyszer sem voltam a győzelemben.

 - Tudja, hogy a remény hal meg utoljára?

 - Eddig is ez volt a mottóm.

 - Lassan ez is meg fog halni.

 - Szerintem pedig lángol. Úgy mint még soha.

 - Maga naiv. Itt senki se az, aminek látszik. Maga komolyan elhiszi, hogy mondjuk Coin elnököt csak az vezérli, hogy szabadok legyenek a körzetek?

Az elnöknő felé pillantok, aki Beete mellett áll. Jelzi, hogy forduljak vissza.

 - Tudja meg, hogy csak a hatalom vezérli őt.

 - Maga ezt honnan gondolja?

 - Nem gondolom, tudom.

 - És azt honnan?

 - Mint mondtam, senki se az, aminek látszik.

Szóval vannak besúgók. Ismét az elnöknőre nézek. Neki is leesett, hogy mit mondott Snow elnök.

 - A viszontlátásra, kisasszony. Jó volt önnel beszélgetni - mondja az elnök és a képernyő elsötétül.

Hitetlenkedve  nézem a fekete képernyőt. Snow egy eszelős őrült, ezt már most tudom.

 - Basszus - mondja Beete tömören.

 - Intézkednünk kell - jön felém Coin - Azt mondta lehetnek besúgók. Most kell egy rostát tartani.

 - Azonnal? - kérdezem

 - Igen.

 - De mi lesz a kimenekítő-osztaggal?

 - Nem tehetünk értük semmit.

 - Maga lehet, hogy nem, de én akkor is értesítem őket.

 - Én segítek benne - dől hátra a székén Beete.

Coin megcsóválja a fejét és kimegy.

 - Hogy vehetnénk fel velük a kapcsolatot.

 Beete kis ideig gondolkodik, majd hirtelen ötlettől vezérelve bepötyög valamit. Arca felderül, és egy adó-vevőt nyom a kezembe.

 - Így - néz fel rám - Chloe-val vagy összeköttetésben.

Hálásan rámosolygok, és beleszólok az adó-vevőbe.

 - Chloe, itt vagyok.

 - Megszakadt a kapcsolat - hallom a hangját.

 - Tudom, de most újra van. Hol jártok?

 - Most szedi ki Katniss és Alex Peeta-t a tömlöcből.

 - Jó, de siessetek.

 - Miért? - Hallom az idegességet a hangjában.

 - Mert Snow elnök tudja, hogy a palotában vagytok.

Tizenkettedik fejezet

Sziasztok :) nagyon-nagyon sajnálom a hatalmas kihagyást. Nem is próbálok mentegetőzni, jöjjön a hosszadalmasan megírt tizenkettedik fejezet

 - Chloe - rázza a húgom a vállam

 - Mi az? - ülök fel unottan az ágyamon, egy ásítás kíséretében

 - Mindenki rád vár a kiképző központban.

 - Akkor várjanak - húzom a fejemre a takarót.

 Zoe leráncigálja rólam, majd amikor felülök,hozzám vágja a kezeslábast, és a bakancsot. Szerintem megfordult a fejében, hogy, amint kimegy, én visszafekszek aludni, úgyhogy maradt, amíg felöltöztem. 

A kiképzőközpontban, már mindenki itt van, én utolsóként esek be. Beete egy megrovó pillantással nyugtázza a késésemet. Gyorsan leülök a nekem fenntartott székre, Alex mellé, és a férfi belekezd a mondandójába:
 - Remélem mindenki megcsinálta a tegnapi feladatot.
Mindegyikünk kurtán bólint egyet.
 - Rendben. A mai gyakorlatnál kiderül. Egy szimulátoros szobában lesztek, ahol úgy fog tűnni, mintha élesben menne a kimenekítés. De előtte meg kell beszélnünk a taktikát. És most ki fog derülni, hogy ki mennyire tanult. Szerintetek mit kell először csinálni, amikor beértek az elnöki palotába?
 - Mielőtt belépnék, hatástalanítanám a riasztókat - mondom félig lecsúszva a székemen.
 - Pontosan - biccent - És mi a második lépés?
 - Bemenni, lehetőleg nem a főbejáraton - humorizál Alex, de Beete nem veszi a lapot.
 - Igen. Azután? Katniss, most te jössz
 - A csapat tagjainak egyben kell maradnia. Csak azt a helyet nézzük meg, ahol feltételezve van Peeta. Nem kockáztatunk
 - És ha sehol sem találjátok őket?
 - Nem kockáztatni, és visszamenni a géphez - sóhajtott a lány.
 - Remek, akkor stratégia. Alex fogja hatástalanítani egy nyíllal a riasztókat. Erre különleges nyilat fejlesztettem ki - felvesz az asztalról egy fekete darabot és felénk mutatja - Ebben egy olyan berendezés van, ami teljesen lebénít mindent. Az áramot, a riasztókat, de még a folyóvizet is. Ezeket mind egy projektor működteti, ami lent van a katakombákban. Egy út van, amin át le lehet jutni, és ez a Kiképzőközpont.
Amikor először megláttam ezt leírva, éreztem, hogy kihagy egyet a szívem. Semmi kedvem sincs visszamenni oda, ahol azok a giccses majmok vigyorogva nézték, ahogyan Zoe-és a saját életemért küzdök. Ahol énekeltem a Játékmestereknek.
Az emlék hatására lehunyom a szemem, és nagy levegőket veszek. Az utóbbi időben, amikor a Kapitólium jutott az eszembe, mindig ezt csinálom. Zoe szerint így terelem el a figyelmemet...
 - Akkor szerintem meg is próbálhatjátok - nyom meg Beete egy gombot az asztalon, amitől megnyílik a fal és előkerül a szimulációs szoba. 

Egy hét gyakorlás után már a légpárnás előtt állok, a hangárban, a búcsúra készülve. Anyuéknak csak tegnap mondtam el, hogy elmegyek. Gondolom megtiltották volna, hogy menjek. Ki szereti ha a lánya kommandósdit játszik az elnöki palotánál?
Eleinte nem hagyták, hogy poszáta-szárnyak legyünk Zoe-val. Örültek, hogy vissza jöttünk az arénából, nem akarták, hogy megint veszélyben legyünk. Végül Coin a lelkükre beszélt, nem tudom, hogy milyen módon, de sikerült őket meggyőznie. 
Anyuék egy szót se szólnak, csak megölelnek. De ez is csak egy kurta ölelés. Még utánam intenek és eltűnnek a hangárból. A tekintetem kíséri őket az ajtóig, ahol megpillantom az elnöknőt. Szürke szemeit rám emeli és biccent egyet. Ez nála felér egy "remélem visszajön"-nel.
Kezd nekem egyre unszimpatikusabb lenni. Talán ő kérte anyuékat, hogy ne mondjanak érzelgős búcsút, nehogy visszatáncoljak?
Egy pillanatig farkasszemet nézünk, majd elém lép Zoe. Kissé távolabb Prim és Abigail áll.
 - Légy ügyes, oké? - néz rám szomorúan a húgom - Tudod használni a szigonyodat. Nézz úgy rá, mintha egy szimulációs szoba lenne. Menni fog - ölel meg.
Miután kibontakozunk az ölelésből odalép hozzám Prim és ő is megölel.
 - Nem lesz semmi baj - suttogja és utat enged Abigail-nek.
 - Ott lesz veletek egy kamerás csapat - kezd bele a (valószínűleg nagy) monológjába - Ami ott történik, arról mi is tudni fogunk. Ezért a fületekben lévő akármi... Jó nem vagyok egy kütyüzseni, de ez mindegy is... Na, hol is tartottam? Igen, az akármi. Szóval mindig legyen bekapcsolva, ha valami baj történne tudjunk titeket értesíteni. Mindig csináljátok azt, amit mondunk. Akkor nem lehet baj. Ja, igen és sok szerencsét- ölel meg ő is.
 - Köszönöm a tanácsokat - mosolygok rá, és elindulok a légpárnásra. Még visszaintek az ott álló három lánynak, majd belépek. Alex és Katniss már egymással szemben ül, amikor én levágódok a fiú mellé.
Kibámulok az apró kis ablakon. Ilyen búcsúzkodásban már egyszer volt részem. Amikor kisorsoltak. Több, mint fél éve volt. És én már majdnem fél éve itt vagyok a Tizenharmadikban.
A motor beindul és a hangár egyre kisebbnek tűnik. A tető kinyílik és a légpárnás a felhők közé veti magát.
Végignézek a ruhámon. Egy kényelmes, fekete, testhez simuló kezeslábas, amit biztonságossá a golyóálló mellény tesz, és a szintén golyóálló láb-és karvédő, ami végig fut mind a négy végtagomon. Egy fekete bakancs van rajtam. A többieken is ilyen ruha van. A hajamat feltűztem, a lehető legszorosabb kontyba. Katniss a szokásos oldalra fonott frizurát csinálta meg magának.
Lenézek a kezemre és szórakozottan elkezdek babrálni a szigonyommal.
Most először fut át az agyamon, hogy mi lesz ha nem térek vissza. Vajon a családom összeomolna? Vajon Coin keresne a helyemre egy másik jelképet? Vagy felvállalná a történteket? Családomon kívül még hiányoznék valakinek, ha meghalok?
Furcsa, hogy fél év alatt először gondolok erre... Talán mindig ott volt a remény, hogy mi lesz ha mégis sikerül. És most elfogyott volna? Eddig bírta a készlet?
És milyen lehet a halál? Léteik a mennyország? Vagy teljes sötétség lesz? Hallottam egy olyanról, hogy reinkarnáció. Amikor a lélek egy másik testbe vándorol. Valamiért én ebben hiszek. Vajon mi leszek ha meghalok? Megint ember? Vagy talán egy állat?
Elhessegetem a gondolataimat. Még egyszer át kell gondolnom a stratégiát. Ha meg is halok, legalább úgy csináljam, hogy nem adom fel.