Negyedik fejezet- A nyitóünnepség

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam a fejezetet, csak közbejött valami és nem voltam annyi ideig netközelben, hogy tudjak írni egy fejezetet. Szóval bocsánat még egyszer és remélem azért tetszik.

-          Jó reggelt!, jó reggelt!- ront be Effie a szobámba.

-          Máris reggel van?-  kérdezem álmosan.

-          Igen az van-  sóhajt.

-          De még csak hajnali öt van- nézek álmosan azórára, ami az éjjeliszekrényemen van.

-          Pedig sokat aludhattál, mivel ruhástól bedőltél az ágyba- mondja rosszalóan

Ja, igen. Tegnap este az Aratás ismétlése után újra elkezdtem utálni a Kapitóliumot… és az volt a legjobb ötletem, hogy nem használom sem a tusulót, sem a ruhákat, amik be vannak hajtogatva a hatalmas szekrénybe. Hozzátenném nagyon álmos voltam.

-Akkor most mars fürödni, mert nemsokára megérkezünk a Kapitóliumba- mondja Effie -lelkesen.

-De…-kezdem

Semmi de- nyom a kezembe egy ruhakupacot, amit a szekrényemből vett ki.

Duzzogva elmentem zuhanyozni. A zuhany borzasztó. Tele van furcsa gombokka,. Nem tudtam, hogy melyik gombot kell megnyomni, ezért összevissza jöttt a víz a különböző lyukakból. Ráadásul egyszer tűzforró volt, egyszer meg jéghideg. Amikor kiléptem a zuhany alól elindult egy szerkezet, ami megszárított. Ez így oké, de olyan hirtelen indult el, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Gyorsan felkaptam magamra a farmert és a rózsaszín blúzt, amit Effie adott és eszeveszetten kirohantam az étkezőbe,ahol a többiek már javában reggeliztek

-Jó reggel!t-  köszön Peeta, majd Finnick és Zoe is morog valamit. Az utóbbi kettőn látszik, hogy nem aludtak sokat.

Leülök reggelizni, de nincs étvágyam. Folyamatosan csak Finnick unokaöccsén gondolkozok…milyen lehet Finnick-nek, hogy nem lehet ott és nem segíthet neki, hogy minket kell felkészítenie arra, hogy esetleg őt kell megölnünk (bár ha arra kerülne sor képtelen lennék és Zoe is).

-Finnick-mondom halkan, mire ő felkapja a fejét- megértem, ha nem akarsz mentorálni tovább minket.

- Mi?- néz rám értetlenül

- Alex miatt…-kezdem

- Hát…- túr fáradtan a hajába-  igazából baromira megszívtam, mert ott van Alex, akinek nem bírok segíteni, maximum annyival, hogy nem segítek nektek. Viszont kötelességem segíteni.

Én csak bólintottam. nem irigylem a  helyzetét. Mondjuk az enyém sem egy leányálom.

Gondolataimból Effie visítása rángat ki:

- Itt a Kapitólium!

- Ablakhoz. Mosolyogni, integetni- adja ki Peeta a parancsot.

- De…- kezdem.

- Semmi de- fojtja belém Peeta a szót. Mint Effie pár perccel előbb.

Zoe kedvetlenül feltápászkodik és az ablakhoz sétál. Látom rajta, hogy elakad a lélegzete, majd elvigyorodik és integetni kezd.

Peeta biccent, jelezve, hogy én is menjek.

Én is odamegyek Zoe mellé.

A látvány borzasztó. Puccos város puccos lakói, akik őrjöngenek és megpróbálnak minél közelebb kerülni a vonathoz. Ergo örülnek a haláluknak.

Magamra erőltetek egy mosolyt és integetni kezdek.

És ők mókásnak találják, hogy ártatlan gyerekek ölik egymást, hogy lesz 23 gyászoló szülő. Undorító. Mást erre nem bírok mondani.

- Aú!- kiáltok fel, mikor egy zöldbőrű, lila hajú nő egy újabb gyantacsíkot húz le a lábamról.

- Nyugodj meg kicsim. Ez volt az utolsó- mosolyog rám egy körülbelül 100 kilós hapsi, akinek a feje tele volt apró díszekkel. Azt hiszem piercing a neve.

- Akkor most nem lesz több?- kérdezem.

-Nem- válaszol egy tetőtől-talpig narancssárga nő- csak még egyszer lemosunk és bekenünk bőrnyugtatóval.

Megkönnyebülten sóhajtok. Már minden testrészemet legyantázták.

Miután lemostak adtak rám egy köntöst  mondták, hogy menjek át a szomszéd szobába.

A szobában ott volt Zoe. Odaszaladt hozzám és megölelt.

- Soha többé nem akarom, hogy legyantázzanak-suttogja.

Nem akarom neki mondani, hogy az arénában sokkal nagyobb borzalmak várnak rá, mint a gyanta.

- Sziasztok lányok!- hallom a magas, kapitóliumi akcentust.

Mi gyorsan kibontakozunk az ölelésből és megnézzük a hang tulajdonodát.

160 cm. körüli, világítóan szőke nő. Kapitóliumhoz képest egész normálisan néz ki. Egy lila kövekkel kirakott blúz, fekete szoknya és a blúzához illő kb. 12 centis sarokkal rendelkező magassarkú.

- Portia vagyok, a stylistotok- mondja mosolyogva.

- Én Zoe vagyok, ő meg Chloe- mondja az ikertestvérem.

- Szép nevetek van. Rímel. Na, szóval tavaly Peeta stílustanácsadója voltam. Idén csak egyedül vagyok, mert Cinna nem tudott eljönni.

Nehéz beismerni, de ez a nő szimpatikus nekem.

- Szóval- vág bele a mondandójába- Cinnával terveztem meg a ruhátokatamit a nyitóünnepségen viseltek.A két ruha teljesen egyforma. Az a terv, hogy majd egymás tükörképei lesztek, egyszerre integettek és s a többi. Nagyon szép vörös hajatok van- néz ránk- az jó lesz, mert a ruhátok is a tűzzel kapcsolatos.

- Mint tavaly?- kérdezi Zoe izgatottan.

-Igen- bólint Portia- Az üzenet is az, hogy a végkifejlet is az lesz, min tavaly. Mindketten ki fogtok jönni az Arénából.

- Az lehetetlen- mondom szomorúan.

- Higgy nekem, nem lesz- vált komolyabbra Portia, amit nem tudok mire vélni.

- De Snow elnök nem fogja ezt lázadásnak venni?- kérdezi Zoe

- De igen- mondja Portia még mindig komolyan, majd visszatér az eredeti pörgésére- na gyerünk lányok. Mindjárt jön az előkészítő csapat megcsinálni a hajatokat és a sminket.

Megint itt volt a három színes emberke. Éljen.

-Ugye most nem akartok gyantázni?- kérdezem ijedten.

- Dehogy is drágám- nevet a hapsi.

Beültetnek egy székbe, a tükör elé és elkezdenek sminkelni, meg fodrászkodni. Persze nekem be kellett csukni a szememet.

20 perc után a lila hajú nő szólt, hogy kinyithatom.

Belenéztem a tükörbe és elakadt a lélegzetem. A hajam oldalra volt fésülve és apró vörös kövek voltak benne, amik olyan hatást keltett, mintha izott volna. A sminkem egyszerű volt, de mégis nagyon mássá varázsolta az arcomat. Sokkal szebb lettem.

- Na milyen lett?- kérdezi a narancssárga nő.

- Gyönyörű- mondom- köszönöm.

- Igazán nincs mit- vágják rá egyszerre.

Na szép. Máris megkedveltem négy kapitóliumit.

Portia ezután hozta a ruhámat. Térdig érő fekete egybe ruha volt, ami deréktól lefelé bővül. Az érdekesség az volt benne, hogy a szoknyarésze olyan volt, mintha szénből lett volna kirakva.

- Azta ez…hihetetlen- mondom.

- És még a java hátravan- mosolygott titokzatosan.

Zoe már ott volt a lovas szekér mellett amikor Portiával megérkeztünk.

Nem mondok meglepőt ha elárulom, hogy Zoe a tükörképem volt.

- Szekérre fel- utasított Portia.

A menet elindult az első körzetbeliek tele voltak ékszerekkel és drágakövekkel. A negyedik körzet két kiválasztottja úgy nézett ki, mintha leöntötték volna őket hínárral.

A mi szekerünk is elindult. Megfogtuk egymás kezét és elkezdtünk egyszerre integetni. hatalmas tapsot kaptunk és hallottam ahogy a nevünket kiáltozzák. Megláttam magam a kivetítőben. A hajam izzott. Azt hittem Portia ennyit értett a tűz alatt. De tévedtem, mert a szoknyánk elkezdett, izzani, úgy mint a hajunk. A tömeg valósággal megőrült. Virágokat dobáltak felénk, és már kántálták a nevünket.

Amikor Snow elnök rezidenciája elé értünk az elnök elmondta rövid beszédét, majd megakadt a szeme rajtunk. Egy üzenetet olvastam le róla: jobb ha vigyáztok.