Tizenegyedik fejezet- Katakombák

  - Chloe, kelj fel- rázta meg Finnick a vállamat.
Kipattant a szemem. Ma van a nap amikor bekerülünk abba a borzalomba! Nem tudom, hogy sikerült elaludnom, de teljesen rémálmok nélkül aludtam.
Mintha csak Finnick olvasna a gondolataimba hozzá tette:
- Tegnap este az italotokba raktunk egy kis altatót.
Rájöttem, hogy ezzel nagyon sokat segítettek. Nem hánykolódtam végig az éjszakát hanem kipihentem magam.
- Köszönöm- mondtam hálásan.
- Nincs mit, de öltözz fel gyorsan, mert vár ránk a légpárnás- utasított Finnick és kiment a szobából.
Úgy tettem, ahogy mondta és kis idő múlva már a légpárnáson voltam egyenesen az Aréna felé, mellettem a mentorommal.
- Zoe Peetával ment egy másik géppel. Általában ez a kísérés a stylistok dolga, de a ti esetetek rendhagyó.
Ekkor odajött egy nő és unottan kijelentette:
- Egy nyomkövetőt rakok a kezedbe- és megfogta a karom, majd belevájta a tűt.
Egy pillanatig tompa fájdalmat éreztem, majd Finnick szólalt meg.
- Enned kéne valamit.
Felálltam és gépiesen elvettem egy kiflit, majd visszaültem és csak magam elé bámultam. Az Arénán kattogott az agyam. Peeta-ék azt mondták meg fognak menteni minket. De mi lesz ha előtte megölnek Sirreáék? Igen, nekem halálfélelmem volt. Nem normális, hogy valaki 14 évesen megtapasztalja a halál közelségét. Utálom az egészet úgy ahogy van.
- Chloe- sóhajtott Finnick- mindjárt megérkezünk. Előtte elmondok pár tanácsot. A Bőségszarunál vérfürdő lesz. Megszólal a gong és fuss, ahogy tudsz. Alex majd elintézi a verekedős részt. Szerez neked szigonyt, Zoenak késeket, meg Pennynek nyilat. Te csak fuss, mássz fel egy fára és várd meg amíg elül a harc. Utána keress egy szövetségest. Halkan menj, és ha bármi neszt hallasz rejtőzz el. Víz mindenképp kel. Szerintem támogatóid is lesznek.
Egy monoton női hangot hallotam:
- Hamarosan leszállunk.
Gyorsan magamba tömtem a kiflit, bár alig ment le a torkomon és miután elfogyott úgy éreztem, hogy mindjárt ki is jön belőlem.
- Finnick- sandítottam oldalra- nekem ez nem fog menni. Félek. Nem élem túl már a szarut sem.
- Én is féltem. És mégis itt vagyok. Bízz magadban. 11 pont... nem véletlen.

Két békeőr lekísért minket a katakombákba, egy kis szobába. A szobában csak egy cső volt ahova majd be kell állnom és egy fogason lefedett ruha lógott. Egyszerre léptünk oda, de én húztam le róla a leplet. Valami extrára számítottam, ha már 3. Nagy Mészárlás van. De nem. Egy egyszerű vékony, testhez álló melegítő, terepszínű ujjatlan,ugyanolyan színű pulóver és félcipő. Szinte semmit sem árul el az Arénáról. Finnick elfordult, amíg felvettem, majd amikor végeztem megszólaltam.
- Peeta azt mondta, hogy most felvilágosítást fogok kapni.
A mentorom sóhajtott, és belekzdett.
- Tavaly, amikor Katniss és Peeta nyert apróbb lázadások törtek ki a körzetekben. Snow elnök azt hitte, hogy a Győzelmi körút során le fognak nyugodni a kedélyek. De tévedett. Chloe. Ne lepődj meg azon, amit mondani fogok: a 13. körzet él.
- Micsoda?- szédültem meg hirtelen.
- Él, és ott van a lázadók támasza. A vezetők azt tanácsolták, hogy csináljanak úgy mintha leállt volna a lázadás, amíg meg nem erősödnek. Ez bevált, egészen az Bevonuló ünnepélyig. Néhány körzet meglátva titeket fellázadt, amit természetesen levertek.
Egy hang elkezdett visszaszámolni 60-tól és én ijedten a mentoromra pillantottam.
- Nem tudom miért, de te és a húgod is egyfajta jelkép lettetek. Katniss a poszáta, ti a szárnyai. Ki fogunk titeket szabadítani. És Alexet és Pennyt is. Az Arénában erről egy szót se. Menj!- tolt be a csőbe.
Ijedten felé fordultam.
- Tarts ki!- kiáltotta utánam még utoljára.
És elindultam felfelé. Úgy éreztem mindjárt kijön belőlem a reggelim és elájulok.
  A hirtelen jött napfény szinte megvakított. Miután visszanyertem a látásomat körülnéztem és azt hittem, hogy mindjárt leesek a fémkorongról.

Tizedik fejezet- Az interjú

Sziasztok :) hoztam az új részt viszonylag hamar. 
Ez a rész után már jön az aréna és az is kiderül, hogy pontosan mi készül. Tényleg lázadás vagy csak Chloe beszélte be magának?
Jó olvasást!
Ölel titeket: Sarah 
 
Egy helyiségben ülök a többi kiválasztottal. Az egyes körzeti lányt kivéve, aki épp Caesar Flickerman-nek pakol a Kapitólium csodálatosságáról. Zoe mellettem ül egy ugyan olyan ruhában, mint én azzal a különbséggel, hogy az övé barackszínben pompázik.
  Az interjú végét jelző gong megszólal, és jön az első körzet második kiválasztottja. Utána jön Sierra. Rémisztően néz ki. Egy helyenként szakadt fekete estélyi van rajta, vörös könyékig érő kesztyűvel. A sminkje kifejezetten füstös, a bőre fehérre van lealapozva. Az interjú alatt csak arra válaszol amire muszály, arra is röviden.
- És, hogy akarsz kijutni az Arénából?- kérdezi a showman, majd hozzáteszi- már ha el akarod árulni a stratégiádat.
- Persze, szívesen elárulom- vigyorodik el  a lány- minél többet ölni. Azt akarom, hogy rajtam száradjon a legtöbb kiválasztott vére.
Egy pillanatig beállt a csend, majd megszólalt a gong.
- Hölgyeim és uraim! Sierra Morgen- emeli fel a lány kezét Caesar, mire hatalmas tapsvihar tör ki. Nagy valószínűséggel rá fogad majd a Kapitólium nagy része.
Rám tört a felismerés. Ez a csaj nem normális. Vagy valaki rákényszeríti. De az biztos, hogy épeszű ember magától ilyet nem mond.

Alexnek az volt a taktikája, mint anno a nagybátyjáé. Elérni, hogy az összes kapitóliumi fiatal nő/lány tökéletesen belezúgjon. És ez sikerült is. Mondjuk nem volt nehéz dolga, mert úgy nézett ki, mint Finnick 2-es számú kiadása.
Penny adta a vicces lányt, ami jól ment neki.
- Hajrá- szorítottam meg a húgom kezét, amikor kis idő múlva Caesar őt szólította.
Zoe mosolyogva kiment és puszival köszöntötte Caesar-t.
- Kedves Zoe! Mielőtt elindul az interjú le kell szögeznem, hogy csodálatosan festesz.
- Köszönöm Caesar- nevetett fel kivillantva fehér fogait, igen ő mindig is jobb színész volt, mint én- igazából a stylistom, Portia érdeme és persze az előkészítő csapaté.
- Na, ha már a csapatnál tartunk. Milyenek a mentoraid? Örülsz, hogy őket kaptad?
- Peeta-t és Finnick-et csak dícsérni tudom. Rengeteget segítettek Chloe-nak és nekem minden téren.
- És reménykedjünk, hogy segíteni is fognak még egy darabig.
- Ez magától értetődik...
- Zoe, most vagy először a Kapitóliumban. Mondd, hogy tetszik?
Itt kezdtem el érte aggódni. Zoe is nagyon utálja a Kapitóliumot (melyik körzetbeli nem?) és nem biztos, hogy tud róla hazudni.
- Tudod Caesar számomra még kicsit ijesztően nagy. Ha kijövök az Arénából és eltöltök egy hetet, hogy jobban megismerjem, akkor biztos csupa pozitívat mondok róla- adta meg ügyesen a kitérő választ.
Ekkor megszólalt az interjú végét jelző gong.
- Hölgyeim és uraim! Zoe Tomlinsont látták.
Taps hangzott fel és többen kántálták a nevét.
- És most jöjjön az ikerpár második tagja. Chloe Tomlinson!
Magamra erőltettem egy műmosolyt, amit Effie vert belém és felsétáltam a színpadra.
Caesar nekem is adott két puszit és leültünk.
- Meg kell, hogy dícsérjelek. Te is nagyon csinos vagy.
- Köszönöm- mosolyodtam el- ez is Portia és az előkészítő csapat érdeme.
- Igen, azt látom. Akkor vágjunk bele Chloe. Mit gondolsz a Kapitóliumról?
- Hatalmas és csillogó- vontam vállat- ez az első két szó, ami az eszembe jut.
- Ez kedves- villantotta meg hófehér vigyorát, amiért valószínűleg sokat fizetett.
- Sajnos a húgodat nem bírtam már megkérdezni az Arénáról, úgyhogy kíváncsi vagyok a te válaszodra. Mi lesz a taktikád?
- Kimenteni a húgomat- válaszoltam.
- Igen?
Hirtelen remek ötletem támadt.
- Igen. És sajnos csak úgy lehetséges a meghalok. De hát nem élném túl ha nem ő jönne ki élve. Ő kettőnk közül sokkal pozitívabbnak látja a világot. Talán könnyebben túl is lenne ezen az elvesztésemen. Előtte még az egész élet ott van. Hiszen győztesként nyitva fog állni előtte az egész világ- a kamerába néztem- Valószínüleg most néznek engem a szüleim. Nekik mondom, hogy mindig is szerettem őket és jobb szülőket keresve sem találtam volna.
Ekkor megszólalt a gong. Szépen elhúztam az időt. A gondolatok alapból igazak voltak, de rájuk raktam még egy lapáttal, hátha így jobban beveszi a közönség. Szerencsém volt. Caesar a szemét törölgetve emelte fel a kezem és hatalmas tapsvihart kaptam névkántálással egybekötve.
 
  Az este viszonylag boldogan telt. Portia rendelt egy tortát. Effie, a mentoraink és ő is ott volt a vacsoránál. Nem győztek minket dícsérni. Már én is pont ott voltam, hogy boldogan mosolyogtam és teljesen kiment a fejemből a holnapi szörnyűség, amikor Effie bejelentette, hogy eszméletlenül izgalmas lesz a holnap. Mindenkinek megállt a kezébe a villa és hatalmas csend telepedett a nappalira.
- Köszönöm a vacsorát- törtem meg a csendet és betrappoltam a szobámba, kulcsra zártam az ajtót és beletemettem az arcomat a párnába. Utálom az egészet. Aki kitalálta, Effie-t, Caesart, Sierra-t. De főként az elnököt!

Kilencedik fejezet- Az interjú előtt

Sziasztok! Újra itt :D Először is köszönöm a két újabb feliratkozót, másodszor is lassan a történet sűrűjébe érünk. Lassan itt az Aréna. De előtte az interjúk... nem is húzom tovább a szót, jó olvasást!

"Hölgyeim és uraim, Chloe Tomlinson- emeli fel Caesar a kezem az interjú után. Végignézek a tömegen. Mind tapsolnak és sikítoznak, de a sikítozás átmegy morgásba. Egy olyan morgásba amit a vadállatok hallatnak. Egy pillanatra behunyom a szememet és amire újra kinyitom már nem a Kapitólium lakosai vannak ott. A helyükön vérengző farkaszerű mutánsok állnak. A szájukból hab folyik és úgy néznek rám mintha egy jelre várnának, egy jelre, hogy megölhessenek engem. Már Caesar Flickerman se a kezemet szorongatja, hanem lefog,hogy ne tudjak menekülni.
- Mehet- hallok a semmiből egy rideg és nyugodt hangot. Az elnök hangját. A mutánsok elrugaszkodnak és rám vetik magukat..."

- Chloe! Kelj fel!- rázta a vállamat valaki.
Kipattant a szemem és ránéztem a húgomra.
- Elég siralmasan nézel ki- ült le az ágyam szélére- rémálmok?
- Azok- ültem fel az ágyamban- neked nincsenek?
- Dehogynem- nézett ki szomorúan mosolyogva az ablakon.
Nem faggattam, ismerem annyira, hogy nem mondana semmit. 
- Mennyi az idő?- kérdeztem, kirángatva őt a gondolatmenetéből.
- 7 körül- mondta, majd hozzátette- Effie mondta, hogy keltselek fel, mert mindjárt itt vannak Portiáék.
Mintha, a végszóra várt volna, Portia benyitott az előkészítő csapattal. Megállapítottam, hogy a stylist az egyetlen, aki normálisan néz ki. Ő egy matrózcsíkos egyberuhát vett fel és a platinaszőke haját egy laza konytba fogta. Ehhez persze párosult a töménytelen mennyiségű smink, de összességében jó összhatást keltett. Nem úgy, mint a előkészítőcsapaté. Az egyik a kék minden árnyalatát viselte, a másik a szívárvány színeiben játszott, a harmadik meg úgy nézett ki, mintha megmártózott volna egy kád csillámban. Röviden összefoglalva ennyi.
- Sziasztok lányok- köszönt felpörögve- rengeteg dolgunk van. Zoe, te már összeszedted magad, veled kezdünk. Chloe, te pedig zuhanyozz le.
Mindketten bólintottunk. Én elindulok a fürdőbe, a többiek meg Zoe szobájába.
Viszonylag gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy farmert meg egy lila blúzt és elindultam reggelizni. A konyhában Peeta-val futottam össze. Rá akartam kérdezni, hogy tulajdonképpen miért is mondta Finnick tegnap azt amit és miért célozgatott Portia a nyitóünnepségen a forradalomra. Emellett, hogy miért nézett rám gyilkos tekintettel Snow elnök. Amikor nyitni akartam a számat eszembe jutott, hogy be vagyunk kamerázva, úgyhogy nekiálltam olyan ártalmatlan dolgokról beszélni vele, hogy mit is kell mondanom az interjún. Átismételtük az egészet, amit tegnap Finnick bemagoltatott velem.
Ezután akaratlanul kifakadtam azon, hogy nem bírom idegekkel. Állandóan rémálmaim vannak, félek, hogy el fogok bukni az interjún és hogy nem sikerülhet élve kihoznom a húgomat.
Erre Peeta olyat tett, amire nem számítottam: megölelt. Azt hittem, hogy valami nyugtatásnak, vagy minek szánta, de a fülembe súgott valamit:
- Nem mondhatom el mit tervezünk, de bízz bennünk. Ki fogunk hozni titeket. Majd a katakombákba elmondom. Ott nincsenek kamerák- mondta és elengedett.
Még fel se fogtam mi történt, amikor a csillámos segítő kiszólt Zoe szobájából:
- Menj be a szobádba, mindjárt ott leszünk.
Visszamentem a szobámba egy tányér tojásrántotta társaságában, leültem a sminkasztal előtti székre és nekiláttam a reggelimnek. Elkezdtem agyalni azon, amit Peeta mondott: katakombában... az meg hol lehet? Egy épület alatti pincerendszer. Az rendben van. Vajon a Gyakorlóközpont alatt? Nem valószínű... Amikor a viadalok elkezdődnek, akkor a kiválasztottak mindig a "föld alól" emelkednek ki. Igen, valószínű, hogy ott van egy katakombarendszer. És az is reális, hogy az egyik mentor le is kísér oda.
De ha már itt tartunk, akkor mit is kell elmondania ott?  Hogy ki hoznak onnan élve mindkettőnket. De hogy? Nem lehet megcsinálni, hogy két győztes legyen. Tavaly már sikerült, úgyhogy lehetetlen, hogy idén is így legyen. Akkor összegzés: Portia lázadást emleget. Peeta azt mondja, hogy mindkettőnket kihozzák. Snow elnök meg kapizsgál valamit.
Hirtelen összeállt a kép: lázadást terveznek! Ez lehetetlen! Vagy mégse?
 Megszédültem és leejtettem a tányért. A csörömpölésre odajött egy avox és nekiállt összesöpörni a darabjait a reggelimnek.
Nekem csak a lázadás járt a fejembe. Egyszerűen őrültség. 100%, hogy elbukik. Egyszerűen nincs semmije a körzeteknek. Se fegyvere, se egy jó bázisa. Semmije.
- Jól vagy?- érintette meg hirtelen Portia a vállamat.
- Persze-néztem rá- csak elbotlottam valamiben.
Na, szép. Már hazudozok is...
Az előkészítő csapat munkába látott. Mondták, hogy csukjam be a szemem és én így is tettem. Gyorsan dolgoztak és közben a rém magas hangjukon csicseregtek minden értelmetlen dologról. Portia néha közbeszólt olyanokat, hogy "túl sok a smink"meg "törekedjetek  természetes hatásra"
Úgy 15 perc elteltével az egyik kijelentette, hogy végeztek. Kinyitottam volna a szemem, de rám szóltak, hogy eszembe se jusson. Rám adták a ruhát amiből annyit tudtam megállapítani, hogy tüllből van. Odakísértek a tükör elé és mondták, hogy nyissam ki a szemem. Kinyitottam. Lélegzetelállítóan néztem ki. Halványlila ruha volt rajtam, ami térdig ért. Az alja A alakú és tüll volt. A cipő egyszerű balerina volt.
- Köszönöm- mosolyogtam rá a csapatra. A három színes emberke egyszerre vágta rá, hogy "igazán nincs mit".
A meghitt pillanatot a csillámos egyén rontotta el, mert felvísitott, hogy ideje lenne indulni az interjúra. Az előkészítő csapat elköszönt és kibillegett. Portia még bentmaradt velem.
- Figyelj Chloe- nézett mélyen a szemembe- az interjún legyél nagyon ügyes. Szerezz sok támogatót.
- El fogom rontani- bukott ki belőlem.
- Nem fogod- mosolygott, majd megragadta a karom- de gyere, mert el fogunk késni.

Nyolcadik fejezet- A készülődés

Sziasztok! Nagyon sajnálom ezt a hatalmas kihagyást. De most  itt vagyok újra és hozom a részeket. 
Igaz, ez után lehet, hogy lesz egy kis kihagyás mert felvételizni fogok :/ úgyhogy jövőhéttől gőzerővel gyakorlok rá. De nem fogok elfeledkezni a blogról ;)
Addig is Boldog Karácsonyt és sose hagyjon el benneteket a remény!
Ui.: köszönöm Lucának az ismét csodálatos fejlécet <3 <3
Ölel titeket: Sarah

- Te teljesen megőrültél?- sipítozott Effie magas hangon, mire a jelenlévők (Zoe, a mentoraink, Portia és néhány avox) a fülükhöz kaptak- Le fognak pontozni, nem lesznek támogatóid és nem mellékesen rossz fényt vet ránk.
- Szerintem viszont a Játékmesterek értékelték a merészségét- jelentette ki Peeta- hiszen tavaly is így volt.
Effie nyitotta a száját, de Finnick közbevágott:
- És te, Zoe mit mutattál be?
-Dobáltam pár kést, meg nyilaztam- vont vállat közömbösen- aztán láttam, hogy nem figyelnek és megkérdeztem, hogy most érdeklem őket, vagy mehetek? Erre ők felém néztek, én meg folytattam a lövöldözést, aztán szóltak, hogy mehetek.
- Micsoda?- kérdezte kiakadva Effie, de nem bírt belekezdeni a mondandójába, mert bekapcsolt a TV, és Caesar Flickerman jelent meg a képernyőn. Szólt pár szót arról, hogy milyen érdekes az idei mezőny és rátért a pontozásra. A Hivatásosok mind 9-10 pontot kaptak, Alex 9-et, Penny 8-at, ami nagyon jó. A többiek pontszáma 5 és 7 pont között alakult.
- És a 12. körzetből való Chloe pontszáma a... - kezdett bele, majd a papírjába nézett. Hirtelen kikerekedett a szeme és félrenyelte a vizet, amit ivott.
Úristen! Engem nagyon lepontozhattak. Peeta-nak nem volt igaza. Nem lesznek támogatóim. Nem tudom megmenteni Zoe -t- ezek a gondolatok jutottak eszembe.
- Szóval Chloe pontszáma a...- kezdte a showman miután abbahagyta a köhögést- ...11-es.
Felsikítottam. 11. Nem, hiszem el, hogy 11 lett. Effie visítozott, hogy ő tudta, hogy jó lesz, Finnick válaszolni akart, de csak legyintett, Portia és Peeta gratulált, Zoe meg a nyakamba ugrott.
- De nem csak Chloe teljesített ilyen jól- folytatta Caesar- Zoe pontszáma szintén 11.
Most én ugrottam az ő nyakába. Igen, Zoe alapjáraton higgadt, de a feldühítik, akkor kő kövön nem marad.
- Gratulálok a két kedvenc vörösömnek- mondta Caesar, majd jót nevetett a saját viccén- lehet, hogy újabb lángra lobbant lányink lesznek... de holnap minden kiderül.
És amilyen hirtelen bekapcsolt a TV, olyan hamar ki is.
Az eredményeinket megünnepeltük egy hatalmas tortával, majd Effie ágyba parancsolt minket, mondván, hogy holnap hosszú napunk lesz.

Igen, a mai nap volt az interjúkra való felkészítés. Én Effie-nél kezdtem, ami annyit jelentet, hogy a nő rám nyitott mondván, hogy ma nagy-nagy-nagy nap van.
- Még fel se kelt a Nap-  ültem fel morogva az ágyamban.
- Dehogynem- vigyorgott és felhúzta a redőnyt.
A fény besütött az ablakon és bevilágította a a szobát. Láttam ahogy Effie türelmetlenül áll az ágyam előtt, karján egy borzasztó ruha és egy hozzáillő 10 centis magassarkú.
- Mit fogunk csinálni?- kászálódtam ki az ágyból.
- Te most felöltözni. adta oda a cipőt és a ruhát- aztán beszélünk- mondta és betessékelt a fürdőbe.
Kis idő múlva kitámolyogtam a magassarkúban és a ruhában.
Aztán jött a kínszenvedés része. Két óráig csak azt gyakoroltuk, hogy hogyan menjek el a székig. Aztán egyig, hogy hogyan üljek le elegánsan, végül, hogy hogyan üljek. Borzasztó volt.

Megváltás volt, amikor végre átmehettem Finnick-hez az étkezőbe.
- És mit fogunk csinálni?- ültem le sóhajtva a vele szemközti székre.
- Kigondolni, hogy mi lesz a személyiséged az interjún- válaszolt.
- Remek- dőltem hátra- és mi lesz a személyiségem?
- A bátor lány, aki meg akarja menteni a húgát. Szerintem testhezálló.
- A második része az igen, de az elsővel akadnak gondok- szomorodtam el.
- Miért, szerinted nem vagy bátor?- hajolt előre.
- Nem- ráztam a fejem- ha rágondolok a Viadalra hányinger kerülget, és úgy érzem, hogy haza bírnék rohanni. Rendszeresen rémálmaim vannak arról, hogy megölik Zoe-t vagy engem.
- Az normális. Nem bátor, hanem őrült az aki nem így van vele.
- De akkor sincs egy bátor tettem se...
- Miért? Nem voltál bátor amikor elhatároztad, hogy megmented Zoe-t, amikor jelentkeztél helyette? Vagy amikor énekeltél a Játékmestereknek?
- De, lehet...
- Na ugye? Akkor, kezdjünk is bele. Képzeld azt, hogy én vagyok Caesar. Kérdéseket teszek fel neked, amire a karaktered szerint kell válaszolnod. Mehet?
- Mehet.
- Mondd, Chloe mi a véleményed a Kapitóliumról?
- Most komolyan?- kérdeztem kiesve a szerepből- Ilyen kérdésre mit válaszoljak? Hogy utálom az egészet? Hogy haza akarok menni? Hogy mindenki menjen el a fenébe?
- Nem, dicsérd.
- Jó- sóhajtottam és belekezdtem- Imádok benne mindent. Azokat a gyönyörű felhőkarcolókat és a rendkívül csodálatosan kinéző majmokat, akik elvileg itt a lakosok. Főleg az elnököt. Tiszta jó fej és rendkívül kedves tőle, hogy elhozat 24 gyereket, hogy megcsodálják ezt a gyönyörű várost és hogy aztán legyilkolhassák egymást. Én már alig várom az Arénát, biztosan csodálatos lesz, ahogy ott fog folyni ártatlan gyerekek vére- fejeztem be cinikus monológomat- ilyesmire gondoltál?
- Nem igazán- rázta a fejét- De most komolyan. Mi jut eszedbe a Kapitóliumról, ami nem negatív?
- Olyan nincs- vontam vállat.
- De biztos van. Valami olyanra gondolj, ami neked negatív, de más talán pozitívként fogja fel.
- Talán...-gondolkodtam el- nagy  és csillogó?
- Tökéletes!- mosolyodott el.
Egy darabig még kérdezgetett és a többségére jól válaszoltam.
- És akkor az utolsó- játszotta Finnick a showman szerepét- mit éreztél amikor jelentkeztél a húgod helyett?
- Azt, hogy nem akarom, hogy meghaljon. Hogy nem bírnám ki. Hogy inkább én halnék meg- mondtam kis gondolkodás után. És ezt  a választ tényleg komolyan gondoltam.
- Rendben- bólintott Finnick- ügyes voltál.
- Köszi- mosolyodtam el halványan- Zoe szerepe mi lesz?
- Az aranyos lány. És mivel a produkciód a Játékmesterekkel megihletett kitaláltam, hogy Zoe is énekeljen.
- Tényleg?-lepődtem meg.
- Igen.
- Akkor...holnap interjú...és azután jön az Aréna- jutott elborzadva az eszembe
- Nem kell aggódnod- mondta, de láttam rajta, hogy legszívesebben visszaszívta volna.
- Miért?- kérdeztem, de ő csak óvatosan az egyik sarokban lévő kamerára bökött a fejével mondván, hogy most nem beszélhet.
- Mert 11 pontot kaptál- rögtönzött egész jól- és ez csak jelent valamit. Sierrának meg csak a szája nagy.
Tényleg, Sierra! Én és Chloe leszek az első célpontja a 11 ponttal.
De mégis mi a fenét forralnak Finnickék? 
   

Szolgálati közlemény

Sziasztok.

Van egy rossz hírem. Eléggé nagy családi gondom vannak. Bocsánat, de nem szeretném ecsetelni az okot.

Nagyon sajnálom de nem tudom mikor lesz új rész. Lehet, hogy holnap, lehet hogy egy hét múlva de az is lehet hogy még később. Szóval egyenlőre nem tudok semmit. Minél hamarabb próbálom hozni de nem ígérhetek semmit. 

Ölel titeket: Sarah

Hetedik fejezet- A Játékmesterek

Sziasztok. Megjött ez a rész is. És elkezdődött a suli is. Egyébként csak én várom már az őszi szünetet vagy így van vele más is?
Jó olvasást!

A teremben csend volt. Senki se szólalt meg.

- Nekem ez semmi. Úgy is minden megy- jelentette ki Sierra és visszatért csépelni a bábuját.

- “A természet gyilkosabb lehet, mint egy tőr”- idézte Penny az edző szavait.

-Ezt hogy érted?- kérdezte Alex.

- Sierra egész kiképzés alatt, csak a fegyvereket használta- magyarázta- ergo valószínűleg nem ért a csapdakészítéshez, a növények megkülönböztetéséhez és még sorolhatnám.

- De mivel önként jelentkezett szerintem ezekhez is ért- vetette fel Zoe.

- Szerintem pedig menjünk a fegyverekhez,mert még a felét a kezünkbe se fogtuk- vetettem fel.

Ezzel mindenki egyetértett

A szigonyokkal kezdtük, amihez Alex elég jól ért. Megmutatta, hogy hogyan kell bánni vele, majd ránk nézett olyan “ na mi lesz már?” stílusban.

Eldobtam a szigonyt, ami elrepült a céltábla felett.

-Kicsit kisebb lendülettel- tanácsolta az “edző”.

-Megpróbáltam, ahogy mondta. De a céltábla előtt beleállt a padlóba.

- Ennél picit nagyobbal- tört ki Alexből  a nevetés.

- Mondhatom nagyon vicces- csattantam fel és elhajítottam a szigonyt. Egyenesen a bábu szívébe állt. Alex hirtelen abbahagyta a nevetést és csodálkozva nézett rám.

- Ez szép volt- mondta és a lányok is elismerően mosolyogtak.

- Csak véletlen volt- vontam vállat.

- Akkor próbáld meg még egyszer.

Megpróbáltam és megint beletalált.

- Még, hogy véletlen volt- forgatta a szemét.

Fél óra múlva már az étkezőben ültünk és vártuk, hogy egy monoton hang beszólítsa a következőt. A harmadik körzet egyik kiválasztottját.

Ekkor Sierra lépett ki vigyorogva. Vetett ránk egy megvető pillantást és kisétált a teremből.

Utálom ezt a lányt.

Újabb idegtépő percek következtek. Ekkor a hang újra megszólalt:

- Alex Odair, 4.körzet

- Ügyesen- mondtam az ikremmel egyszerre, és Penny feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy minden rendben lesz.

Pár perc múlva kijött és Pennyt szólították. Neki is sok szerencsét kívántunk, majd bement az ajtón.

- Hogy sikerült?- kérdeztem

- Remélem jól- mondta és elindult kifelé- majd az interjún találkozunk.

Tényleg! Az interjú! Teljesen kiment a fejemből.

Amikor már Zoe-n és rajtam kívül senki se volt a teremben megszólalt a női hang:

- Chloe Tomlinson, 12.körzet.

Idegesen felálltam és elindultam az ajtó felé.

- Sok szerencsét!- mondta Zoe, mire én csak bólintottam.

Minden tagom remegett és azt hittem ott helyben elájulok. Nyugi Chloe! Higgadj le.

Vettem egy nagy levegőt és besétáltam a terembe. Ott volt Plutrach Heavensbee,a főjátékmester, aki hűvösen rám nézett, majd kijelentette.

- Miss. Tomlinson. Mutasson be valamit a szigonyokkal.

A szigonyokkal. Remélem most is menni fog. De valami mást kell…valami…megvan!

Négy gyakorlóbábut állítottam szorosan egymás mellé, majd megfogtam négy szigonyt. Csak váljon be.

Az egyik szigonyt elhajítottam és beleállt az első bábu bokájába. Remek. Utána a második bábú combjára céloztam. Az is megvolt. A harmadik bábúnak a szigony a hasába fúródott, a negyediknek a fejébe ment.

Istenem, csak most ne bénázzam el.

Felálltam az első szigonyra, aztán a másodikra, végül a harmadikra. Csak bírjon ki! A jobb lábamat felraktam a negyedik “lépcsőfokra”. És kibírt!

- Még mutasson valamit- mondta a főjátékmester

- Mégis mit?-csattantam fel- énekeljek?

Erre a Játékmesterek nagyot néztek

- Hallgatás beleegyezés- vontam vállat- és énekelni kezdtem

Szép csillagos az Ég

Elcsendesült a rét

Ezüstös fényét hinti ránk a holdsugár.

Már fújdogál a szél

Egy tücsök hangja kél

Lágy puha fészkén elszunnyad a kismadár.

Bérceken túl a völgyben lenn

A fényes napkorong is elpihen

Hát aludj gyermekem

Álmodj csak csendesen

A tó tükrén, az erdő mélyén csend honol.

Csak hunyd le két szemed

Hisz ágyacskád felett

Itt van mamácskád

S dúdolgatva így dalol:

Reggelre új nap virrad rád

majd játszol kergetősdit, bújócskát.

Hát aludj kedvesem,

álmodj csak csendesen.

Itt van mamácskád

S dúdolgatva így dalol:

...a tó tükrén az erdő mélyén

csend honol...

Ez volt kiskoromban a kedvenc dalom, amit mindig anya énekelt nekem. Az otthon gondolatától elszomorodtam.

- Remélem tetszett a dal- vigyorodtam el és leugrottam.

Díj

Köszönöm a díjat Abby Silver-nek

Szabályok:

- Írd ki kitől van!

- Írj magadról 11 dolgot!

- Válaszolj 11 kérdésre!

- Küldd tovább 11 embernek!

11 dolog magamról:

1.  Nagyon szeretek zenét hallgatni és írni...meg persze olvasni :D

2. Egyszer meg szeretnék tanulni gitározni

3. Egyszer el szeretnék jutni New York-ba

4. Utálom a matekot és a fizikát

5. Néha rám jön az 5 perc, ami általában 20 percig tart 

6. Göndör hajam van, amit elég nehéz kezelni

7. Imádok színházba járni

8. Szeretek rajzolni, csak nincs sok tehetségem hozzá

9. A Harry Pottert 8 évesen kezdtem el olvasni...mondjuk akkor még nem értettem belőle sokat XD az első 10 oldal után le is tettem.Persze azóta újraolvastam.

10. Imádom az 5SOS-t.

11. Most fogok belekezdeni a kötelező olvasmányba :/

Abbey kérdései:

1. Hallgatsz zenét írás közben? Nem nagyon. Ha zenét hallgatok nem tudok koncentrálni az írásra

2. Itt az év eleje, Vártad? Nem igazán :/ elég kemény évünk lesz

3. Mióta írsz? Blogot június óta, de az első "könyvemet" 8 évesen írtam egy füzetbe

4. Tanulsz/tanultál valamilyen hangszeren játszani? Nem. Sajnos.

5. Melyik történet világában élnél legszívesebben? Ez egy nagyon jó kérdés :D Szerintem a Gyűrűk ura világában.

6. Hol élnél a legszívesebben? Vagy Párizsban, vagy valami mediterrán helyen, ahol közel van a tenger.
7. Jártál Párizsban? Ha nem, szeretnél? Volt szerencsém már elmenni Párizsba :) kétszer is
8. Milyen nevet adnál ha neki ha lenne egy hajód? (Most a Tenger Gyöngyéről eszembe jutva a kérdés...)Öhm...szerintem Titanic XD

9. Van testvéred? Igen egy húgom. Néha idegesítő de nagyon szeretem
10. Ismered a Végzet Ereklyéi sorozatot? Ha igen, ki a kedvenced? Nem ismerem, de megszeretném nézni

11. Könyv vagy film? (Ne számítsuk bele a könyvadaptációkat. ) Mindkettő

Kérdéseim:

1. Mióta blogolsz?

2. Van mottód? Ha igen mi?

3. Milyen zenéket szeretsz hallgatni?

4.Mi a kedvenc könyved?

5. Mozi vagy színház?

6. Mennyire követed a divatot?

7. Mi volt a kedvenc kis kori meséd?

8. Miért kezdtél el blogolni?

9. Honnan merítesz ihletet?

10. Mit néztél meg legutóbb moziban?

11. Mi a kedvenc tantárgyad? (Ha már egyszer szeptember 1 van)

Akiknek küldöm:

Eszti :)

Luca Tóth  

Eleanor Calder   

 B. Francy

Lorella

Clove