2015. április 26., vasárnap

Szolgálati közlemény

Sziasztok :)
Először is hatalmas bocsánatkéréssel tartozom, amiért ilyen sok a kihagyás. Az a helyzet, hogy nagyon kevés az időm és az energiám is, az ihlethiányról nem is beszélve.
Ezért jutottam arra, hogy kis ideig szüneteltetem a blogot, mert az úgy nem jó, hogy összekaparok egy rövid kis részt, és nektek rengeteget kell várni egy újabb szösszenetért.
A szünet csak addig tart, ameddig ki nem találom, hogy mi legyen Chloe-ék sorsa a közeljövőben, és le is tudom írni...
Még egyszer bocsánat és igyekszek  gyorsan ihletet gyűjteni.
Puszi: Sarah

2015. április 7., kedd

Tizenegyedik fejezet

Sziasztok :) megjöttem az újabb résszel, ami, bocsánat, de picit rövidebb lett, mint a többi. Remélem azért tetszeni fog.
Jó olvasást!
Puszi: Sarah
Nekiálltam megkeresni Alexet. Miután végigkutattam az egész körzetet, szembejött velem. Azaz, pontosabban belém rohant.
 - Bocsi, nem láttalak - szabadkozik.
 - Semmi - legyintek, majd rögtön a tárgyra térek - Nem lenne kedved egy kimenekítő akcióhoz?
 - Kit kell kimenekíteni? - kérdezi már, már ijesztően természetes hangon.
 - Peeta-t.
 - És hogy tervezed? Szembeszállsz Coin akaratával és kiszökünk?
 - Te meg miről beszélsz? - kérdezem a homlokomat ráncolva.
 - Nem te találtad ki, hogy megmented Peeta-t? -zavarodik bele.
 - Nem -rázom a fejem - Coin vetette fel.
 Alexnek egy pillanatra leesik az álla, majd gyorsan észbe kap.
 - Ez esetben, mit tervez Coin?
Felvázolom neki nagy vonalakban azt, amit pár órája az elnöknő mondott, majd amikor befejezem, ő csak bólint, és kijelenti:
 - Akkor benne vagyok.
 - Komolyan? - lelkesedek fel, majd észbe kapok, és tárgyilagosan kijelentem - Ez esetben, holnap nyolckor, a kiképzőteremben.
 - Az merre van? - kérdezi.
 - Fogalmam sincs - vonom meg a vállam, és sarkon fordulok.

Másnap reggel tényleg nem találjuk meg a kiképzőtermet, pedig én már voltam ott, amikor Beete megmutatta az új szigonyomat... Persze egyikünknek sem volt annyi esze, hogy keressen egy térképet, vagy megkérdezzen valakit. Végül Katniss talált meg minket, aki már azt hitte, hogy
eltűntünk.

 - És megérkezett a két jómadár is - fogad minket Beete, amikor leérünk.
A kiképzőterem egy szinttel az óvóhely felett van, és nagyon hasonlít arra, amiben a Viadal előtt gyakoroltam. Az emlékre összerezzenek.
 - Chloe, merre jársz? - csettint egyet Beete az orrom előtt.
 - Mit kérdeztél? - eszmélek fel.
A férfi csak a szemét forgatja, és belevág:
 - A kiképzésetek több részből fog állni. Az első része az lesz, hogy megtanuljátok az elnöki palota pontos alaprajzát. Ott őrzik a foglyokat... Valószínűleg több riasztó van ott, nem is beszélve az akadályokról. A második lépés az lesz, hogy megtanuljátok ezeket kijátszani, egy szimulátorral. Szóval, ha úgy nézzük, próbákat tartunk a kiszabadításról. Mindenkinek világos?
Katniss-sel és Alexszel együtt bólintok.
 - Akkor, az első lépést,  meg is tehetjük - nyom a kezünkbe egy-egy jókora mappát - Kellemes böngészést, és holnap kikérdezem.
Fintorogva elveszem a mappát, és belelapozok. Egy alaprajz van benne az elnöki palotáról, és még rengeteg betűkkel teli lap.
 - Ezt mind holnapra? - kérdezem felnézve a mappából.
 - Igen - bólint Beete

Az ágyamon ülök, már egy ideje a térképet tanulmányozva. Ránézek az órára. Fél tizenegy. Akkor már három órája bámulom. Megdörzsölöm az arcom, és újra a térképre emelem a tekintetem. A betűk, és a rajzok kezdenek összefolyni. Hirtelen, mintha egy szót láttam volna meg. Éhség. Behunyom a szemem, és újra kinyitom. Már semmi sincs ott. Biztos csak képzelődtem. Hirtelen meglátok egy újabb szót. Háború. A szavak egyre csak sűrűsödnek. Elnyomás, halál, Éhezők viadala, bukás, gyilkosságok. Képek jelennek meg előttem egy vesztes háborúról. Úgy érzem, hogy nem kapok levegőt. Elhajítom messze a térképet. Egy pillanatig csak magam elé nézve mély lélegzeteket veszek. Csak képzelődtem. Biztos csak képzelődtem. Talán aludni kéne... Igen, biztos a fáradtságtól láttam rémeket. A párnára hajtom a fejem, de a rossz érzések nem hagynak nyugodni...


2015. április 4., szombat

Új design

Sziasztok :)
Mint láthatjátok vadonatúj designnal büszkélkedhet a blog. Ezúton is (még egyszer) köszönet Lyla Campell-nek.
Újdonság a chat, ahova bármi óhajt-sóhajt szívesen fogadok.
Azt hiszem ennyi lenne. Az új résszel pedig sietek ;)
Addig is puszi: Sarah

2015. április 3., péntek

Tizedik fejezet

Sziasztok :) Nagyon sajnálom, hogy később hozom a részt a szokásosnál, de nagyon kevés szabadidőm van. De most újra itt. Nagyon remélem, hogy ez a rész is tetszeni fog nektek.
Jó olvasást!
Puszi: Sarah

 - A végén már az erdőben fogsz lakni - jegyzi meg Alex, amikor már a kapucninkat a fejünkre húzva megyünk vissza a körzetbe.
 - Miért is? - kérdezem kikerülve a pocsolyát.
 - Mert már második alkalommal rohansz ki szó nélkül az erdőbe?
 - Most nem is szó nélkül volt. Szóltam Coin-nak! - mondom tettetett felháborodással.
 - Engedélyt kértél tőle? - fúrja kérdően kék szemeit az enyémbe.
 - Nem. Kész tények elé állítottam - válaszolok, állva a tekintetét.
 - És mindig csak akkor, ha esik az eső - fűzi tovább a mondandóját Alex - Ezt te direkt csinálod?
 - Nem tehetek róla, hogy csak esőben vannak érzelmi kirohanásaim - vonok vállat.
Alex mosolyogva megcsóválja a fejét, és előre néz.
Elgondolkodok azon, hogy az eső sem mindig ugyan olyan. Amikor kimentem a tóhoz, még teljesen szürkének tűnt az ég, de most valahogy, mintha kisütött volna a nap. Az összes szín élénkebben rajzolódik ki. Most nem szürkének tűnnek a fák, hanem az ősz színeiben pompáznak. Vajon eddig is ilyen volt, és a látásunkon is ennyit tud változtatni a hangulatunk?
 - Min elmélkedtél ilyen nagyon? - kérdezi Alex, újra rám emelve a tekintetét.
 - Semmi extrán - rugdosok bele egy pocsolyába szórakozottan.
Szó nélkül baktatunk egymás mellett a körzet felé. És az eső még mindig zuhog.

Mint, már sokszor, megint a tárgyalóteremben ülök, jobbomon Zoe-val, balomon Katniss-sel. Az elnöknő arcát vizsgálom, de semmit se tudok leolvasni róla. Csak egy kérdés zakatol a fejemben. Miért vagyunk itt?
 - Mint tudják - kezd bele Coin - Néhány győztes a Kapitólium fogja. Egészen pontosan Annie Cresta, Johanna Mason és Peeta Mellark. És ki kell őket szabadítanunk.
Összeráncolom a szemöldököm. A mindig óvatos Coin elnöknek hogy juthatott ilyen az eszébe?
Katniss- re sandítok. A lány próbálja eltitkolni önelégült mosolyát, de nehezen megy neki.
Amolyan Te vetted rá? tekintettel rásandítok, mire ő óvatosan bólint.
 - Portia is ott van - szól közbe Zoe.
Coin vesz egy nagy levegőt, majd szomorúan ránk néz:
 - Portia-t tegnap kivégezték.
 - Micsoda? - kérdezem, levegőt sem kapva.
Az elnöknő erre elindít egy felvételt, a mögöttem lévő kivetítőn.
Hátrafordulok, de rögtön a szám elé kapom a kezem. Egy emelvényen egy bekötött szemű nő áll. Rögtön felismerem szőke tincseiről a stylistot. Egy békeőr áll mellette, a nő halántékához szorítva egy pisztolyt. Meghúzza a ravaszt, mire én automatikusan behunyom a szemem. A fegyver elsül. Érzem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe, de az ajkamba harapok, hogy visszatartsam őket.
Óvatosan kinyitom a szemem. Coin kikapcsolta már a felvételt. Visszafordulok felé.
 - Mik a tervei?
Az elnöknő felhúzza a szemöldökét, majd kimérten elkezdi mondani a tervét:
 - Három, háromfős csapatot fogunk egy kiképzés után a Kapitóliumba indítani...
 - Rendben, én jelentkezek az egyik csapatba - vágok a szavába.
 - Én is - mondja Katniss.
 - Én az Annie-t kiszabadító csapathoz - teszi hozzá Finnick.
 - Miss Tomlinson, szerintem ez nem jó ötlet - mondja Coin érzelemmentes hangon - Még túl fiatal ehhez.
 - Miért, szimbólumnak nem vagyok túl fiatal? - kérdezem a fél szemöldökömet felvonva.
 - Szerintem jó ötlet berakni Chloe-t - szólal meg Finnick az elnöknőre nézve - Az Arénában is életben maradt. Úgy bánik a szigonnyal, mintha egész életében ezt csinálta volna.
 - Köszönöm - biccentek.
 - Ha ezt akarja - válaszolja Coin.
 - Ezt akarom - bólintok.
 - Akkor Miss Everdeen benne lesz a Peeta Mellarkot kiszabadító csapatban, maga mellett.
Bólintok, és Katniss-re sandítok. Peeta nevére összerezzen, majd amikor látja, hogy nézem kedvesen rám mosolyog.
 - Minden rendben lesz - mondom neki bátorítóan.
 - Remélem - válaszol egy halvány mosoly kíséretében.

 - Nem hiszem el, hogy meghalt - suttogja Zoe maga elé az ágyán ülve.
Csak együtt érzően megsimítom a vállát, miközben nekem is nehezemre esik visszatartani a sírást.
 - Hogyhogy nem csatlakozol a kimenekítő csapathoz? - kérdezem, leülve mellé.
Zoe keserű mosollyal felnéz rám:
 - Én sose voltam olyan harcolós típus. Majd a háttérből ügyelek a dolgokra.
 - De aztán ha Snow elnök jelentkezik,beszélgess vele - vigyorodok el.
 - Beete meg fogja hackelni a Kapitólium minden kapcsolattartásra alkalmas eszközét, de ha mégis jelentkezik majd az időjárásról fogunk beszélgetni - mondja látszólag komolyan.
 - És, Miss Tomlinson, milyen az idő a Tizenharmadikban? - játszom el az elnököt - Szintén esős?
 - Igen, most éppen vihar van. Remélhetőleg nem csap bele egy fába se a villám- válaszol Zoe nevetve.

 - Katniss! - futok a poszáta után a folyosón.
 - Chloe! - fordul meg meglepetten - Hát te?
 - Csak azt szeretném kérdezni, hogy ki legyen a harmadik tag? - érem be lihegve.
 - Hát... Volt egy ember, aki alkalmas lett volna rá... De már nem aktuális - sóhajt szomorúan.
 - Az a fiú, akit emlegettél? - kérdezem együtt érzően.
 Katniss csak szomorúan bólint, majd halkan megjegyzi:
 - Gale volt a neve...
 - Az unokatestvéred?
 - Nem volt az unokatestvérem... De ez hosszú történet - elnéz egy másik irányba, majd eltereli a témát - És te szerinted ki lenne jó harmadik tagnak?
 - Én Alexre gondoltam - válaszolok.
 - Beszéltél már vele?
 - Még nem...
 - Akkor siess, mert még Finnick lestoppolja - mosolyodik el.
Bólintok és elindulok megkeresni Alexet.