Második fejezet- A búcsú

- Ne!- sikítok fel.

Nem lehet igaz!

Kitörnek belőlem a könnyek. Látom, hogy a szüleim is sírnak. Nem csoda, hiszen minden szülő rémálma, hogy a gyerekét sorsolják ki.

Zoe csak áll. Még mindig sokkos állapotban van. A körülötte állók utat engednek neki. Lassan és bizonytalanul kisétál. Látom, hogy Effie örül, hogy végre igazi dráma van.

-  Akkor a kiválasztottak fogjanak kezet- mondja amikor a húgom is felért a színpadra

Zoe zokogva megölel a kézfogás helyett, amit viszonozok.

- Nyugodj meg. Minden rendben lesz.Megígérem, hogy élve kijutsz az Arénából-mondom rés így is gondolom. Ha végül- csodával határos módon- csak ketten maradunk én képes leszek megölni magamat csak, hogy Zoe kijusson.

- Tudom mit tervezel- mondja a testvérem amikor már egy kis szobában ülünk a Törvényszék épületében és arra várunk, hogy a szüleink belépjenek- fel akarod áldozni magad. De nem hagyom

- A húgom vagy…-kezdem

- Tudom- sóhajt- a kötelességed, hogy megvédj. De két dolgot tisztázzunk. Először is. Egy perccel vagy idősebb nálam, úgyhogy semmivel sem vagy érettebb nálam. Másodszor: honnan gondolod hogy nem halunk meg mindketten? 2 tizennégy éves lány 4 tizennyolc éves hivatásossal szemben…- folytatná, de belépnek a szüleink.

Mindketten az ajtóhoz futunk és megöleljük őket. Egy szót se szólunk. Mit mondhatnánk? Nem mondhatjuk, hogy hazatérünk és ők se mondhatják, hogy várnak haza. Mind a négyen tisztában vagyunk vele, hogy soha többé nem lesz már négytagú a család.

- Lejárt az idő- jelenti ki egy békeőr és kiráncigálja anyuékat.

Mivel nincs több hozzátartozónk a békeőrök kikísérnek minket egy autóhoz, ami elvisz minket az állomásra.

Az autóban Effie Trinket beszáll mellénk majd végigmér minket

-  Lányok nem kell ilyen elkeseredettnek lenni. Van már egy győztes aki 14 évesen nyert. Ő a mentorotok.  

Első fejezet- Az Aratás

Heló. Meghoztam az újabb fejezetet. Picit rövidre sikerült.
Amúgy komiban nyugodtan mondjátok el mi tetszett/ nem tetszett

- Gyönyörű vagy- mosolyog rám Zoe amikor kelletlenül belebújok a rózsaszín agyonhasznált ruhámba amit még anyukámtól örököltem.

- Te még szebb vagy- mondom

-Megcsináljam a hajad?- kérdezi mire én csak szomorúan bólintok. Miért nem az első vagy a második körzetben születtünk? Ott biztos lenne pár őrült aki jelentkezne helyettünk.

Ilyen kellemes gondolatokkal telik a hajfonás. A töprengésemből Zoe ránt  ki:

- Kész van- jelenti ki büszkén

- Ez szuper lett- mondom álmélkodva. Olyan hajam , mint tavaly Katniss Everdeen- nek a ,12. körzet első női győztesének

- Tetszik?- kérdezi

- Az nem kifejezés- bólintok mosolyogva

Az idilli pillanatot az rontja el hogy bejön anya és szomorúan kimondja a retegett mondatot

-          Lányok kezdődik az Aratás

- Szép napot mindenkinek- mondja Effie Trinket miután felsétál a Főtéren felállított színpadra. Most még borzasztóbban néz ki, mint máskor: nem csak a haja és a ruhája kék hanem a bőre is. Szerintem borzasztó, viszont a “csodás csillogó” Kapitólium szerint Effie Trinket csak a legújabb divat szerint öltözködik- hoztam egy nagyszerű videót a egyenesen a Kapitóliumból

A videó elindul. Igazából elmondja-mint mindig- hogy miért rendezik meg az Éhezők Viadalát. Mindenki fancsali képpel néz. Kivéve Effie. Ő élvezi minden percét. Vérbeli kapitóliumi…

- Akkor kezdjük is- mondja lelkesen

Nem vacakol sokat. Gyorsan belenyúl és találomra kihúz egy lapot

- Zoe Tomlinson- olvassa fel a nevet

A húgom. Nem juthat be az Arénába. Elkiáltom magam:

- Önként jelentkezem!

- Remek remek-  tapsikol vidáman Effie. Igen, nagyon vicces szerintem is…

Megkeményítem az arcomat és felsétálok az emelvényre

- Mond a neved- tartja elém a mikrofont

- Chloe Tomlinson- válaszolom

- Szóval te is a testvéred helyett jelentkeztél- mondja vidáman és azzal a tipikus kapitóliumi akcentussal- pont mint tavaly

Kinézek a tömegbe. Szerintem Zoe sokkot kapott. Csak áll és maga elé bámul. Odanézek anyuék felé. Anya sír és Apa is könnyezik.

- Szóval a második kiválasztott- nyúl bele Effie ugyanabba a gömbbe (ugyebár a vegyes sorsolás miatt csak egy van)

-Zoe Tomlinson- olvassa fel

Sziasztok! Ez a THG blogom. Mint látszik:)
A fanfic-em arról szól, hogy mi lett volna ha a 3. Nagy mészárláson Snow elnök nem hívja vissza az eddigi győzteseket.
Nem is húzom tovább a szót itt van a prológus:

Prológus

   - A 3. Nagy Mészárláson- kezdi el Snow elnök, de hatásszünetet tart- a fiúk és a lányok közül vegyesen válogatunk,azaz lehet két női vagy két férfi kiválasztott is egy körzetből…

- Ne!- sikítok fel és felpattanok a kis kanapéról, ahol anya, apa és az ikertestvérem Zoe ül.

- Chloe nyugodj meg- mondja apa- mindkettőtöknek csak háromszor van benne a neve. Nem fognak mindkettőtöket kihúzni- nyugtat

“Ha tudnák…”-olvasom ki a testvérem tekintetéből. Igen, mindketten titokban feliratkoztunk tesszáért. Az oka egyszerű: apa elveszítette a munkahelyét, anya pedig rémesen keveset keres , Zoe-val tudtuk, hogy a szüleink nem engednék meg, hogy többször legyen benne a nevünk a gömbbe. Ezért-mint mondtam- nem tudnak róla, hogy a nevünk összesen nyolcvanszor  van benn a gömbbe.

- Kimegyek levegőzni- mondom és sarkon fordulok

Amikor kiérek az udvarra megcsap a hideg levegő, de nem érdekel megszoktam, hogy fázok.

Csak a holnapra bírok gondolni, ahogy Effie Trinket feláll a színpadra, körülnéz és megállapítja magában, hogy csóró egy hely ez a 12. körzet aztán a tíz centis magassarkújában odatipeg a gömbhöz kihúz egy lapot aztán az vagy Zoe vagy az én nevemet mondja aztán megint húz egy fecnit és a másikunk nevét mondja…aztán kb. két héttel később az legalább az egyikünk koporsóba fog hazamenni.

Nem! Ezt nem hagyhatom! Ha Zoe-t  húzza, akkor jelentkezem  helyette.

- Chloe- hallom magam mögött a  testvérem remegő hangját

- Szia- erőltetek mosolyt az arcomra

- Szia- köszön vissza- csak azt szeretném mondani, hogy ha engem húznak ne jelentkezz helyettem- mondja erőtlenül

- Tudod, hogy fogok- rázom meg a fejem- a húgom vagy kötelességem, hogy megvédjelek

- Egy perccel vagy idősebb nálam- mondja mire én megölelem

- Egyikünket se fogják kihúzni- suttogom, de inkább magamat próbálom meggyőzni