Tizenharmadik fejezet- Változik az Aréna

Sziasztok :) újra itt egy nagy hírrel: megvan az 1000 oldalmegjelenítés és ezt nagyon köszönöm nektek <3. És hoztam a legújabb részt is. Jó olvasást!

    - Alex- sóhajtottam megkönnyebbülten- már féltem, hogy Sierra vagy.
- Azért annyira nem hasonlítok rá- röhögött ki- viszont kapcsold le az elemlámpát, mert egyrészt kisütöd vele a szemem, másrészt idecsődíted az összes hivatásost.
- Akkor bámuljuk egymást sötétben- kapcsoltam le sóhajtva.
     Alex csak a szemét forgatta (már amennyire láttam a sötétben) és odasétált az ablakhoz.
- Mit akarsz csinálni?- ráncoltam a homlokomat.
Nem válaszolt, csak valami zajt hallottam. Lehúzta a redőnyt.
Odabotorkáltam a sötétben, ahol a főkapcsolót sejtettem. Kis tapogatózás után meg is találtam.
A nappali fényárba borult.
Csak most vettem észre, hogy Alex tele van sebekkel és karcolásokkal és úgy nézett ki, mint akit végiggörgettek a porban.
- Veled meg mi történt?- kérdeztem elszörnyedve.
- A körzettársammal közelharcot vívtunk egy táskáért- vont vállat.
- És ennyire megviselt?
- Mint látod...
- Na, gyere- ültettem le a kanapéra.
- Mit csinálsz?
- Bekötözöm azt a hatalmas sebet a karomon- válaszoltam és így is tettem.
- És sikerült megszerezni a táskát?- kérdeztem kötözés közben.
- Igen- biccentett egy mellette lévő hatalmas táska felé.
Miután a maradék gézt a táskámba süllyesztettem leültem Alex mellé.
- Megnézted mi van a táskában?- érdeklődtem.
- Nem- vette az ölébe és kiczipzározta.
Érdeklődve néztem mit vesz ki belőle. Egy késkészletet különböző méretű és formájú késekből.
- Ezen majd oztozunk Zoeval, mert valaki elvette az egyetlen szigonyt- mondta a valakit kihangsúlyozva.
- Fogalmam sincs ki lehetett- vigyorodtam el.
- Gondoltam- bólogatott, majd ásított egyet- Viszont Penny-nek szereztem íjat.
- Csak találjunk rájuk- sóhajtottam,
- Emellet van még naptej, éjjellátó szemüveg, egy rakat konzerv, egy palack víz, kötél és vastag zokni
 majd felálltam szigonnyal a kezemben- Megyek őrködni.
- Végig akarod állni az éjszakát?- kérdezte Alex felvont szemöldökkel.
- Nem, csak le akarom kapcsolni a villanyt...
- Ja, akkor jó. Majd kelts fel ha nem bírod tovább- mondta és eldőlt a kanapén.
Lekapcsoltam a villanyt és ráültem a kanapé kartámlájára. A szigonyomat a kezem ügyében hagytam.
Vajon mi lehet Zoeval és Penny-vel? Nagyon remélem, hogy hamar előkerülnek.
Hallgattam az óra monoton kattogását. Minden egész órában jelzett. Éjfél körül járhatott. Talán pár perc múlva megint nekiáll jelezni... nem tévedtem az óra pontban nekiállt zenélni azt az egyszerű dallamot amit órákon át hallgattam.
Hirtelen bizsergés futott végig abban a karomban, amelyikben a nyomkövető volt... és filmszakadás.

Reggel arra tértem magamhoz, hogy fázom. Felültem a vizes fűben. Hol vagyyok? Körülöttem a két hátizsák volt eldobva, meg az íj. De a szigony Alex-szel együtt eltűnt. Vajon Alex át akart vágni és végig a hivatásosokkal volt? Butaság. Akkor miért hagyta volna itt a felszerelést és miért nem ölt volna  meg?
Felálltam és leporoltam a nadrágomról a füvet. Egy dombon voltam. Lenéztem a völgybe. Hatalmas gyárak és házak sorakoztak. Ez nem az Első körzet. Mögöttem egy erdő terült el. Eszembe jutott, amikor az iskolában a körzetekről tartottak nekünk kiselőadást. Behoztak a terembe egy régi vetitőt és képeket mutattak. Elkezdtem kutatni az emlékeimben, hogy ez melyik körzet lehet. Csak a völgy lakott... a dombokon erdők terülnek el. Megvan! Ez a Második körzet!
Ezek szerint minden nap változik az Aréna a soron következő körzetre! És éjszaka elkábítottak minket, hogy ne lássuk meg hogyan változik!
Egy pillanatig büszke voltam a felfedezésemre, de aztán eszembe jutott, hogy Sierra terepén vagyunk. Valószínüleg úgy van vele, mint én a Tizenkettedikkel. Ismeri minden zugát. Vagyis tudja, hogy hol lehet megbújni észrevétlenül...
Hirtelen avar zörgését hallottam a hátam mögött. Jön valaki. Gyorsan kikaptam egy kést Alex táskájából és megfordultam.
Alex volt ott kezében a szigonnyal.
- Már második alkalommal szegezel nekem fegyvert- sóhajtott színpadiasan.
- Ha nem jelennél meg mindig ilyen hirtelen ez nem történne meg- engedtem le a kést- egyébként hol voltál?
- Körbenéztem, hogy nincs-e a közelben Sierra- vont vállat- De valószínűleg a Bőségszarunál van.
    Ekkor ágyúdörrenés rázta meg az Arénát.És egy sikítás. Zoe sikítása.

Tizenkettedik fejezet- A Bőségszaru

Sziasztok :) hoztam a legújabb részt ami már az Arénában játszódik.Abigail kérésére próbáltam picit hosszabbítani rajta. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
Puszi: Sarah 

  A Bőségszaru körül álltak a Kiválasztottak. Szétnéztem. Mindenhol szürke épületek sorakoztak. Nem olyan lerobbantak, mint a 12. körzetben, de a Kapitóliumnak nyomába se érnek. Olyan, mintha egy főtéren lennénk. Hátranéztem a vállam mögött és hihetetlenül elcsodálkoztam. Egy hatalmas épületen ez állt: Törvényszék épülete, 1. körzet
  Szóval az első körzet... valószínüleg csak egy pontos mása. Kizárt, hogy az igaziban vagyunk. Egy hang megint elkezdte 60-tól a visszaszámlálást. A jobbomon egy 12 éves kislány állt, halálra váltan, a balomon Penny. Zoe-t és Alexet sehol sem láttam.
50... szétnéztem a földön. Mindenhol különböző méretű hátizsákok, fegyverek és a túléléshez szükséges eszközök hevertek.
Kinéztem egy szigonyt és egy hátizsákot, úgy két méterre tőlem. Nem! Finnick azt mondta, hogy fussak. Majd Alex elintézi... de megtudnám szerezni... csak pár lépés.
40... Pennyre sandítok, aki óvatosan megrázza a fejét. Igen, őrültség. A fő, hogy megmeneküljek.
35... De csak pár lépés... ha megvan akkor nem lennék akkora veszélyben...
30... És ha elkapnak a hivatásosok?
25... Nem! Meg fogom szerezni. Csak pár lépés... és meglesz.
20... Megláttam hárommal arréb Sierrát. Ő is észrevett engem. Elvigyorodott és végighúzta a mutatóujját a nyakán. Ez a lány meg fog ölni, ha odamerészkedek...
10... 9... megszerzem... 7... 6... 5... 4... 3... 2... 1... Most!
Leugrottam a fémlapról és őrült tempóban elkezdtem futni a csomag felé. De nem csak én... Clara is, az első körzetből. Sokkal közelebb volt a hátizsákhoz, mint én. Ő ért oda előbb. Felkapta a szigonyt és felém dobta. Gyorsan kiugrottam előle, de nem sikerült talpra érkeznem. Clara nem teketóriázott sokat és megcélzott egy késsel. Már épp eldobta volna, amikor hirtelen kigúvadt a szeme a pólója átnedvesedett vérrel és előrebukott. Egy magas srác a hetdeik körzetből kihúzta belőle a baltát és rám sem hederítve gyorsan elfutott Clara hátizsákjával együtt. Felugrottam, gyorsan kikaptam a szigonyt a földből, meg egy kisebb hátizsákot és őrült tempóban elkezdtem rohanni az épületek felé. Nem lenne logikus, ha beugranék egy házba. Legalábbis nem itt. Hátha itt is van valami Perem-szerű hely ahol elrejtőzhetek.
Kiszaladtam a városból. Nem mertem hátranézni. Végig féltem, hogy valaki követ.
Végül kiértem a nyomor részébe a körzetnek. Bár ez meg se közelíti a peremet. Kis gondolkodás után nekiálltam kutatni egy eldugott ház után és találtam is. Eléggé omladozott már a faláról a vakolat, kicsi volt, de összességében lakható.
Benyitottam. A bejárati ajtó rögtön a konyhába nyílt. Becsuktam magam mögött az ajtót és körülnéztem. Semmi extra. Egy kis étkezőasztal, konyhapult.
Átmentem a nappaliba. Egy kis TV, kandalló és egy instabilnak látszó kanapé. Leültem a kanapéra, ami nem esett össze alattam. Szerencsére. A szigonyt magam mellé raktam, úgy, hogy veszély esetén gyorsan fel tudjam kapni.
Nekiálltam megnézni a táska tartalmát. Jód. Rendben, ezzel lehet fertőtleníteni a vizet, és az esetleges sebeket. Egy kés. Remek! Zseblámpa, esőkabát. Jó! Géz. Szuper! Egy zacskó, benne kenyér, szárított hús és konzerv. Nagyon jó! De be kell osztani. Egy kulacs...üresen.
Éreztem, hogy kezd kiszáradni a szám. Átmentem a konyhába kezemben a kulaccsal.
Meg is találtam a vízcsapot. Nagyon remélem, hogy működik. Megnyitottam és vékony sugárban el is kezdett belőle folyni a víz. Majdnem el is kezdtem volna inni belőle, de eszembe jutott, hogy mi van ha a Játékmesterek jóvoltából van benne valami. Inkább a kulacsba töltöttem, majd raktam bele egy kevés jódot. Remek. Most várhatok, amíg feloldódik. Leültem a kanapéra és ettem egy kis szárított húst. Vajon mi lehet a többiekkel? Remélem élnek még... főleg Zoe.
Merengésemből az ágyúk dörrenése rántott ki. Nyolc ágyúdörrenés. Nyolc halott gyerek. Nyolc gyászoló szülő. Úgy tűnik csak mostanra sikerült összeszámolni, hogy hányan haltak meg az első körzetben. Tényleg! Elég furcsa, hogy egy körzet az Aréna. Kötve hiszem, hogy végig ez maradna. Talán naponta változik, hiszen  az első körzet- beliek így előnnyel indulnak.
Hirtelen bekapcsolt a TV Panem címerével, háttérzeneként a Himnusszal. Szóval az ég helyett most TV-n jelenik meg az, hogy ki halt meg a mai nap folyamán...
Az első körzetből Clara, a másodikból mindketten életben vannak. Az ötödikből mindketten maghaltak, a hatodikból a fiú. Azaz Penny él. És Alex is hál' Istennek. A hetedikből az a fiú, aki megölte Clarat, nyolcadikból mindketten. Kilencedikből a lány, tizedikből az egyik fiú. Ez nyolc. A Himnusz elhalt és én megkönnyebbültem. Zoe is él.
Végigdőltem a kanapén magam alá gyűrve a hátizsákom. Magamhoz vettem a szigonyom. Fő a biztonság.
   Már épp elaludtam volna, amikor lépteket hallottam és az ajtó csapódását.
Felugrottam, felcsaptam az elemlámpát és a belépő felé szegeztem a szigonyt. A látogató a fejét lefelé hajtotta, hogy ne süssön bele a fény, és csak most emelte fel a kezét feltartva. Lazán elmosolyodott és megszólalt:
- Chloe, azért ne nyírj ki!

Tizenegyedik fejezet- Katakombák

  - Chloe, kelj fel- rázta meg Finnick a vállamat.
Kipattant a szemem. Ma van a nap amikor bekerülünk abba a borzalomba! Nem tudom, hogy sikerült elaludnom, de teljesen rémálmok nélkül aludtam.
Mintha csak Finnick olvasna a gondolataimba hozzá tette:
- Tegnap este az italotokba raktunk egy kis altatót.
Rájöttem, hogy ezzel nagyon sokat segítettek. Nem hánykolódtam végig az éjszakát hanem kipihentem magam.
- Köszönöm- mondtam hálásan.
- Nincs mit, de öltözz fel gyorsan, mert vár ránk a légpárnás- utasított Finnick és kiment a szobából.
Úgy tettem, ahogy mondta és kis idő múlva már a légpárnáson voltam egyenesen az Aréna felé, mellettem a mentorommal.
- Zoe Peetával ment egy másik géppel. Általában ez a kísérés a stylistok dolga, de a ti esetetek rendhagyó.
Ekkor odajött egy nő és unottan kijelentette:
- Egy nyomkövetőt rakok a kezedbe- és megfogta a karom, majd belevájta a tűt.
Egy pillanatig tompa fájdalmat éreztem, majd Finnick szólalt meg.
- Enned kéne valamit.
Felálltam és gépiesen elvettem egy kiflit, majd visszaültem és csak magam elé bámultam. Az Arénán kattogott az agyam. Peeta-ék azt mondták meg fognak menteni minket. De mi lesz ha előtte megölnek Sirreáék? Igen, nekem halálfélelmem volt. Nem normális, hogy valaki 14 évesen megtapasztalja a halál közelségét. Utálom az egészet úgy ahogy van.
- Chloe- sóhajtott Finnick- mindjárt megérkezünk. Előtte elmondok pár tanácsot. A Bőségszarunál vérfürdő lesz. Megszólal a gong és fuss, ahogy tudsz. Alex majd elintézi a verekedős részt. Szerez neked szigonyt, Zoenak késeket, meg Pennynek nyilat. Te csak fuss, mássz fel egy fára és várd meg amíg elül a harc. Utána keress egy szövetségest. Halkan menj, és ha bármi neszt hallasz rejtőzz el. Víz mindenképp kel. Szerintem támogatóid is lesznek.
Egy monoton női hangot hallotam:
- Hamarosan leszállunk.
Gyorsan magamba tömtem a kiflit, bár alig ment le a torkomon és miután elfogyott úgy éreztem, hogy mindjárt ki is jön belőlem.
- Finnick- sandítottam oldalra- nekem ez nem fog menni. Félek. Nem élem túl már a szarut sem.
- Én is féltem. És mégis itt vagyok. Bízz magadban. 11 pont... nem véletlen.

Két békeőr lekísért minket a katakombákba, egy kis szobába. A szobában csak egy cső volt ahova majd be kell állnom és egy fogason lefedett ruha lógott. Egyszerre léptünk oda, de én húztam le róla a leplet. Valami extrára számítottam, ha már 3. Nagy Mészárlás van. De nem. Egy egyszerű vékony, testhez álló melegítő, terepszínű ujjatlan,ugyanolyan színű pulóver és félcipő. Szinte semmit sem árul el az Arénáról. Finnick elfordult, amíg felvettem, majd amikor végeztem megszólaltam.
- Peeta azt mondta, hogy most felvilágosítást fogok kapni.
A mentorom sóhajtott, és belekzdett.
- Tavaly, amikor Katniss és Peeta nyert apróbb lázadások törtek ki a körzetekben. Snow elnök azt hitte, hogy a Győzelmi körút során le fognak nyugodni a kedélyek. De tévedett. Chloe. Ne lepődj meg azon, amit mondani fogok: a 13. körzet él.
- Micsoda?- szédültem meg hirtelen.
- Él, és ott van a lázadók támasza. A vezetők azt tanácsolták, hogy csináljanak úgy mintha leállt volna a lázadás, amíg meg nem erősödnek. Ez bevált, egészen az Bevonuló ünnepélyig. Néhány körzet meglátva titeket fellázadt, amit természetesen levertek.
Egy hang elkezdett visszaszámolni 60-tól és én ijedten a mentoromra pillantottam.
- Nem tudom miért, de te és a húgod is egyfajta jelkép lettetek. Katniss a poszáta, ti a szárnyai. Ki fogunk titeket szabadítani. És Alexet és Pennyt is. Az Arénában erről egy szót se. Menj!- tolt be a csőbe.
Ijedten felé fordultam.
- Tarts ki!- kiáltotta utánam még utoljára.
És elindultam felfelé. Úgy éreztem mindjárt kijön belőlem a reggelim és elájulok.
  A hirtelen jött napfény szinte megvakított. Miután visszanyertem a látásomat körülnéztem és azt hittem, hogy mindjárt leesek a fémkorongról.

Tizedik fejezet- Az interjú

Sziasztok :) hoztam az új részt viszonylag hamar. 
Ez a rész után már jön az aréna és az is kiderül, hogy pontosan mi készül. Tényleg lázadás vagy csak Chloe beszélte be magának?
Jó olvasást!
Ölel titeket: Sarah 
 
Egy helyiségben ülök a többi kiválasztottal. Az egyes körzeti lányt kivéve, aki épp Caesar Flickerman-nek pakol a Kapitólium csodálatosságáról. Zoe mellettem ül egy ugyan olyan ruhában, mint én azzal a különbséggel, hogy az övé barackszínben pompázik.
  Az interjú végét jelző gong megszólal, és jön az első körzet második kiválasztottja. Utána jön Sierra. Rémisztően néz ki. Egy helyenként szakadt fekete estélyi van rajta, vörös könyékig érő kesztyűvel. A sminkje kifejezetten füstös, a bőre fehérre van lealapozva. Az interjú alatt csak arra válaszol amire muszály, arra is röviden.
- És, hogy akarsz kijutni az Arénából?- kérdezi a showman, majd hozzáteszi- már ha el akarod árulni a stratégiádat.
- Persze, szívesen elárulom- vigyorodik el  a lány- minél többet ölni. Azt akarom, hogy rajtam száradjon a legtöbb kiválasztott vére.
Egy pillanatig beállt a csend, majd megszólalt a gong.
- Hölgyeim és uraim! Sierra Morgen- emeli fel a lány kezét Caesar, mire hatalmas tapsvihar tör ki. Nagy valószínűséggel rá fogad majd a Kapitólium nagy része.
Rám tört a felismerés. Ez a csaj nem normális. Vagy valaki rákényszeríti. De az biztos, hogy épeszű ember magától ilyet nem mond.

Alexnek az volt a taktikája, mint anno a nagybátyjáé. Elérni, hogy az összes kapitóliumi fiatal nő/lány tökéletesen belezúgjon. És ez sikerült is. Mondjuk nem volt nehéz dolga, mert úgy nézett ki, mint Finnick 2-es számú kiadása.
Penny adta a vicces lányt, ami jól ment neki.
- Hajrá- szorítottam meg a húgom kezét, amikor kis idő múlva Caesar őt szólította.
Zoe mosolyogva kiment és puszival köszöntötte Caesar-t.
- Kedves Zoe! Mielőtt elindul az interjú le kell szögeznem, hogy csodálatosan festesz.
- Köszönöm Caesar- nevetett fel kivillantva fehér fogait, igen ő mindig is jobb színész volt, mint én- igazából a stylistom, Portia érdeme és persze az előkészítő csapaté.
- Na, ha már a csapatnál tartunk. Milyenek a mentoraid? Örülsz, hogy őket kaptad?
- Peeta-t és Finnick-et csak dícsérni tudom. Rengeteget segítettek Chloe-nak és nekem minden téren.
- És reménykedjünk, hogy segíteni is fognak még egy darabig.
- Ez magától értetődik...
- Zoe, most vagy először a Kapitóliumban. Mondd, hogy tetszik?
Itt kezdtem el érte aggódni. Zoe is nagyon utálja a Kapitóliumot (melyik körzetbeli nem?) és nem biztos, hogy tud róla hazudni.
- Tudod Caesar számomra még kicsit ijesztően nagy. Ha kijövök az Arénából és eltöltök egy hetet, hogy jobban megismerjem, akkor biztos csupa pozitívat mondok róla- adta meg ügyesen a kitérő választ.
Ekkor megszólalt az interjú végét jelző gong.
- Hölgyeim és uraim! Zoe Tomlinsont látták.
Taps hangzott fel és többen kántálták a nevét.
- És most jöjjön az ikerpár második tagja. Chloe Tomlinson!
Magamra erőltettem egy műmosolyt, amit Effie vert belém és felsétáltam a színpadra.
Caesar nekem is adott két puszit és leültünk.
- Meg kell, hogy dícsérjelek. Te is nagyon csinos vagy.
- Köszönöm- mosolyodtam el- ez is Portia és az előkészítő csapat érdeme.
- Igen, azt látom. Akkor vágjunk bele Chloe. Mit gondolsz a Kapitóliumról?
- Hatalmas és csillogó- vontam vállat- ez az első két szó, ami az eszembe jut.
- Ez kedves- villantotta meg hófehér vigyorát, amiért valószínűleg sokat fizetett.
- Sajnos a húgodat nem bírtam már megkérdezni az Arénáról, úgyhogy kíváncsi vagyok a te válaszodra. Mi lesz a taktikád?
- Kimenteni a húgomat- válaszoltam.
- Igen?
Hirtelen remek ötletem támadt.
- Igen. És sajnos csak úgy lehetséges a meghalok. De hát nem élném túl ha nem ő jönne ki élve. Ő kettőnk közül sokkal pozitívabbnak látja a világot. Talán könnyebben túl is lenne ezen az elvesztésemen. Előtte még az egész élet ott van. Hiszen győztesként nyitva fog állni előtte az egész világ- a kamerába néztem- Valószínüleg most néznek engem a szüleim. Nekik mondom, hogy mindig is szerettem őket és jobb szülőket keresve sem találtam volna.
Ekkor megszólalt a gong. Szépen elhúztam az időt. A gondolatok alapból igazak voltak, de rájuk raktam még egy lapáttal, hátha így jobban beveszi a közönség. Szerencsém volt. Caesar a szemét törölgetve emelte fel a kezem és hatalmas tapsvihart kaptam névkántálással egybekötve.
 
  Az este viszonylag boldogan telt. Portia rendelt egy tortát. Effie, a mentoraink és ő is ott volt a vacsoránál. Nem győztek minket dícsérni. Már én is pont ott voltam, hogy boldogan mosolyogtam és teljesen kiment a fejemből a holnapi szörnyűség, amikor Effie bejelentette, hogy eszméletlenül izgalmas lesz a holnap. Mindenkinek megállt a kezébe a villa és hatalmas csend telepedett a nappalira.
- Köszönöm a vacsorát- törtem meg a csendet és betrappoltam a szobámba, kulcsra zártam az ajtót és beletemettem az arcomat a párnába. Utálom az egészet. Aki kitalálta, Effie-t, Caesart, Sierra-t. De főként az elnököt!

Kilencedik fejezet- Az interjú előtt

Sziasztok! Újra itt :D Először is köszönöm a két újabb feliratkozót, másodszor is lassan a történet sűrűjébe érünk. Lassan itt az Aréna. De előtte az interjúk... nem is húzom tovább a szót, jó olvasást!

"Hölgyeim és uraim, Chloe Tomlinson- emeli fel Caesar a kezem az interjú után. Végignézek a tömegen. Mind tapsolnak és sikítoznak, de a sikítozás átmegy morgásba. Egy olyan morgásba amit a vadállatok hallatnak. Egy pillanatra behunyom a szememet és amire újra kinyitom már nem a Kapitólium lakosai vannak ott. A helyükön vérengző farkaszerű mutánsok állnak. A szájukból hab folyik és úgy néznek rám mintha egy jelre várnának, egy jelre, hogy megölhessenek engem. Már Caesar Flickerman se a kezemet szorongatja, hanem lefog,hogy ne tudjak menekülni.
- Mehet- hallok a semmiből egy rideg és nyugodt hangot. Az elnök hangját. A mutánsok elrugaszkodnak és rám vetik magukat..."

- Chloe! Kelj fel!- rázta a vállamat valaki.
Kipattant a szemem és ránéztem a húgomra.
- Elég siralmasan nézel ki- ült le az ágyam szélére- rémálmok?
- Azok- ültem fel az ágyamban- neked nincsenek?
- Dehogynem- nézett ki szomorúan mosolyogva az ablakon.
Nem faggattam, ismerem annyira, hogy nem mondana semmit. 
- Mennyi az idő?- kérdeztem, kirángatva őt a gondolatmenetéből.
- 7 körül- mondta, majd hozzátette- Effie mondta, hogy keltselek fel, mert mindjárt itt vannak Portiáék.
Mintha, a végszóra várt volna, Portia benyitott az előkészítő csapattal. Megállapítottam, hogy a stylist az egyetlen, aki normálisan néz ki. Ő egy matrózcsíkos egyberuhát vett fel és a platinaszőke haját egy laza konytba fogta. Ehhez persze párosult a töménytelen mennyiségű smink, de összességében jó összhatást keltett. Nem úgy, mint a előkészítőcsapaté. Az egyik a kék minden árnyalatát viselte, a másik a szívárvány színeiben játszott, a harmadik meg úgy nézett ki, mintha megmártózott volna egy kád csillámban. Röviden összefoglalva ennyi.
- Sziasztok lányok- köszönt felpörögve- rengeteg dolgunk van. Zoe, te már összeszedted magad, veled kezdünk. Chloe, te pedig zuhanyozz le.
Mindketten bólintottunk. Én elindulok a fürdőbe, a többiek meg Zoe szobájába.
Viszonylag gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy farmert meg egy lila blúzt és elindultam reggelizni. A konyhában Peeta-val futottam össze. Rá akartam kérdezni, hogy tulajdonképpen miért is mondta Finnick tegnap azt amit és miért célozgatott Portia a nyitóünnepségen a forradalomra. Emellett, hogy miért nézett rám gyilkos tekintettel Snow elnök. Amikor nyitni akartam a számat eszembe jutott, hogy be vagyunk kamerázva, úgyhogy nekiálltam olyan ártalmatlan dolgokról beszélni vele, hogy mit is kell mondanom az interjún. Átismételtük az egészet, amit tegnap Finnick bemagoltatott velem.
Ezután akaratlanul kifakadtam azon, hogy nem bírom idegekkel. Állandóan rémálmaim vannak, félek, hogy el fogok bukni az interjún és hogy nem sikerülhet élve kihoznom a húgomat.
Erre Peeta olyat tett, amire nem számítottam: megölelt. Azt hittem, hogy valami nyugtatásnak, vagy minek szánta, de a fülembe súgott valamit:
- Nem mondhatom el mit tervezünk, de bízz bennünk. Ki fogunk hozni titeket. Majd a katakombákba elmondom. Ott nincsenek kamerák- mondta és elengedett.
Még fel se fogtam mi történt, amikor a csillámos segítő kiszólt Zoe szobájából:
- Menj be a szobádba, mindjárt ott leszünk.
Visszamentem a szobámba egy tányér tojásrántotta társaságában, leültem a sminkasztal előtti székre és nekiláttam a reggelimnek. Elkezdtem agyalni azon, amit Peeta mondott: katakombában... az meg hol lehet? Egy épület alatti pincerendszer. Az rendben van. Vajon a Gyakorlóközpont alatt? Nem valószínű... Amikor a viadalok elkezdődnek, akkor a kiválasztottak mindig a "föld alól" emelkednek ki. Igen, valószínű, hogy ott van egy katakombarendszer. És az is reális, hogy az egyik mentor le is kísér oda.
De ha már itt tartunk, akkor mit is kell elmondania ott?  Hogy ki hoznak onnan élve mindkettőnket. De hogy? Nem lehet megcsinálni, hogy két győztes legyen. Tavaly már sikerült, úgyhogy lehetetlen, hogy idén is így legyen. Akkor összegzés: Portia lázadást emleget. Peeta azt mondja, hogy mindkettőnket kihozzák. Snow elnök meg kapizsgál valamit.
Hirtelen összeállt a kép: lázadást terveznek! Ez lehetetlen! Vagy mégse?
 Megszédültem és leejtettem a tányért. A csörömpölésre odajött egy avox és nekiállt összesöpörni a darabjait a reggelimnek.
Nekem csak a lázadás járt a fejembe. Egyszerűen őrültség. 100%, hogy elbukik. Egyszerűen nincs semmije a körzeteknek. Se fegyvere, se egy jó bázisa. Semmije.
- Jól vagy?- érintette meg hirtelen Portia a vállamat.
- Persze-néztem rá- csak elbotlottam valamiben.
Na, szép. Már hazudozok is...
Az előkészítő csapat munkába látott. Mondták, hogy csukjam be a szemem és én így is tettem. Gyorsan dolgoztak és közben a rém magas hangjukon csicseregtek minden értelmetlen dologról. Portia néha közbeszólt olyanokat, hogy "túl sok a smink"meg "törekedjetek  természetes hatásra"
Úgy 15 perc elteltével az egyik kijelentette, hogy végeztek. Kinyitottam volna a szemem, de rám szóltak, hogy eszembe se jusson. Rám adták a ruhát amiből annyit tudtam megállapítani, hogy tüllből van. Odakísértek a tükör elé és mondták, hogy nyissam ki a szemem. Kinyitottam. Lélegzetelállítóan néztem ki. Halványlila ruha volt rajtam, ami térdig ért. Az alja A alakú és tüll volt. A cipő egyszerű balerina volt.
- Köszönöm- mosolyogtam rá a csapatra. A három színes emberke egyszerre vágta rá, hogy "igazán nincs mit".
A meghitt pillanatot a csillámos egyén rontotta el, mert felvísitott, hogy ideje lenne indulni az interjúra. Az előkészítő csapat elköszönt és kibillegett. Portia még bentmaradt velem.
- Figyelj Chloe- nézett mélyen a szemembe- az interjún legyél nagyon ügyes. Szerezz sok támogatót.
- El fogom rontani- bukott ki belőlem.
- Nem fogod- mosolygott, majd megragadta a karom- de gyere, mert el fogunk késni.