Tizedik fejezet- Az interjú

Sziasztok :) hoztam az új részt viszonylag hamar. 
Ez a rész után már jön az aréna és az is kiderül, hogy pontosan mi készül. Tényleg lázadás vagy csak Chloe beszélte be magának?
Jó olvasást!
Ölel titeket: Sarah 
 
Egy helyiségben ülök a többi kiválasztottal. Az egyes körzeti lányt kivéve, aki épp Caesar Flickerman-nek pakol a Kapitólium csodálatosságáról. Zoe mellettem ül egy ugyan olyan ruhában, mint én azzal a különbséggel, hogy az övé barackszínben pompázik.
  Az interjú végét jelző gong megszólal, és jön az első körzet második kiválasztottja. Utána jön Sierra. Rémisztően néz ki. Egy helyenként szakadt fekete estélyi van rajta, vörös könyékig érő kesztyűvel. A sminkje kifejezetten füstös, a bőre fehérre van lealapozva. Az interjú alatt csak arra válaszol amire muszály, arra is röviden.
- És, hogy akarsz kijutni az Arénából?- kérdezi a showman, majd hozzáteszi- már ha el akarod árulni a stratégiádat.
- Persze, szívesen elárulom- vigyorodik el  a lány- minél többet ölni. Azt akarom, hogy rajtam száradjon a legtöbb kiválasztott vére.
Egy pillanatig beállt a csend, majd megszólalt a gong.
- Hölgyeim és uraim! Sierra Morgen- emeli fel a lány kezét Caesar, mire hatalmas tapsvihar tör ki. Nagy valószínűséggel rá fogad majd a Kapitólium nagy része.
Rám tört a felismerés. Ez a csaj nem normális. Vagy valaki rákényszeríti. De az biztos, hogy épeszű ember magától ilyet nem mond.

Alexnek az volt a taktikája, mint anno a nagybátyjáé. Elérni, hogy az összes kapitóliumi fiatal nő/lány tökéletesen belezúgjon. És ez sikerült is. Mondjuk nem volt nehéz dolga, mert úgy nézett ki, mint Finnick 2-es számú kiadása.
Penny adta a vicces lányt, ami jól ment neki.
- Hajrá- szorítottam meg a húgom kezét, amikor kis idő múlva Caesar őt szólította.
Zoe mosolyogva kiment és puszival köszöntötte Caesar-t.
- Kedves Zoe! Mielőtt elindul az interjú le kell szögeznem, hogy csodálatosan festesz.
- Köszönöm Caesar- nevetett fel kivillantva fehér fogait, igen ő mindig is jobb színész volt, mint én- igazából a stylistom, Portia érdeme és persze az előkészítő csapaté.
- Na, ha már a csapatnál tartunk. Milyenek a mentoraid? Örülsz, hogy őket kaptad?
- Peeta-t és Finnick-et csak dícsérni tudom. Rengeteget segítettek Chloe-nak és nekem minden téren.
- És reménykedjünk, hogy segíteni is fognak még egy darabig.
- Ez magától értetődik...
- Zoe, most vagy először a Kapitóliumban. Mondd, hogy tetszik?
Itt kezdtem el érte aggódni. Zoe is nagyon utálja a Kapitóliumot (melyik körzetbeli nem?) és nem biztos, hogy tud róla hazudni.
- Tudod Caesar számomra még kicsit ijesztően nagy. Ha kijövök az Arénából és eltöltök egy hetet, hogy jobban megismerjem, akkor biztos csupa pozitívat mondok róla- adta meg ügyesen a kitérő választ.
Ekkor megszólalt az interjú végét jelző gong.
- Hölgyeim és uraim! Zoe Tomlinsont látták.
Taps hangzott fel és többen kántálták a nevét.
- És most jöjjön az ikerpár második tagja. Chloe Tomlinson!
Magamra erőltettem egy műmosolyt, amit Effie vert belém és felsétáltam a színpadra.
Caesar nekem is adott két puszit és leültünk.
- Meg kell, hogy dícsérjelek. Te is nagyon csinos vagy.
- Köszönöm- mosolyodtam el- ez is Portia és az előkészítő csapat érdeme.
- Igen, azt látom. Akkor vágjunk bele Chloe. Mit gondolsz a Kapitóliumról?
- Hatalmas és csillogó- vontam vállat- ez az első két szó, ami az eszembe jut.
- Ez kedves- villantotta meg hófehér vigyorát, amiért valószínűleg sokat fizetett.
- Sajnos a húgodat nem bírtam már megkérdezni az Arénáról, úgyhogy kíváncsi vagyok a te válaszodra. Mi lesz a taktikád?
- Kimenteni a húgomat- válaszoltam.
- Igen?
Hirtelen remek ötletem támadt.
- Igen. És sajnos csak úgy lehetséges a meghalok. De hát nem élném túl ha nem ő jönne ki élve. Ő kettőnk közül sokkal pozitívabbnak látja a világot. Talán könnyebben túl is lenne ezen az elvesztésemen. Előtte még az egész élet ott van. Hiszen győztesként nyitva fog állni előtte az egész világ- a kamerába néztem- Valószínüleg most néznek engem a szüleim. Nekik mondom, hogy mindig is szerettem őket és jobb szülőket keresve sem találtam volna.
Ekkor megszólalt a gong. Szépen elhúztam az időt. A gondolatok alapból igazak voltak, de rájuk raktam még egy lapáttal, hátha így jobban beveszi a közönség. Szerencsém volt. Caesar a szemét törölgetve emelte fel a kezem és hatalmas tapsvihart kaptam névkántálással egybekötve.
 
  Az este viszonylag boldogan telt. Portia rendelt egy tortát. Effie, a mentoraink és ő is ott volt a vacsoránál. Nem győztek minket dícsérni. Már én is pont ott voltam, hogy boldogan mosolyogtam és teljesen kiment a fejemből a holnapi szörnyűség, amikor Effie bejelentette, hogy eszméletlenül izgalmas lesz a holnap. Mindenkinek megállt a kezébe a villa és hatalmas csend telepedett a nappalira.
- Köszönöm a vacsorát- törtem meg a csendet és betrappoltam a szobámba, kulcsra zártam az ajtót és beletemettem az arcomat a párnába. Utálom az egészet. Aki kitalálta, Effie-t, Caesart, Sierra-t. De főként az elnököt!