Kilencedik fejezet- Az interjú előtt

Sziasztok! Újra itt :D Először is köszönöm a két újabb feliratkozót, másodszor is lassan a történet sűrűjébe érünk. Lassan itt az Aréna. De előtte az interjúk... nem is húzom tovább a szót, jó olvasást!

"Hölgyeim és uraim, Chloe Tomlinson- emeli fel Caesar a kezem az interjú után. Végignézek a tömegen. Mind tapsolnak és sikítoznak, de a sikítozás átmegy morgásba. Egy olyan morgásba amit a vadállatok hallatnak. Egy pillanatra behunyom a szememet és amire újra kinyitom már nem a Kapitólium lakosai vannak ott. A helyükön vérengző farkaszerű mutánsok állnak. A szájukból hab folyik és úgy néznek rám mintha egy jelre várnának, egy jelre, hogy megölhessenek engem. Már Caesar Flickerman se a kezemet szorongatja, hanem lefog,hogy ne tudjak menekülni.
- Mehet- hallok a semmiből egy rideg és nyugodt hangot. Az elnök hangját. A mutánsok elrugaszkodnak és rám vetik magukat..."

- Chloe! Kelj fel!- rázta a vállamat valaki.
Kipattant a szemem és ránéztem a húgomra.
- Elég siralmasan nézel ki- ült le az ágyam szélére- rémálmok?
- Azok- ültem fel az ágyamban- neked nincsenek?
- Dehogynem- nézett ki szomorúan mosolyogva az ablakon.
Nem faggattam, ismerem annyira, hogy nem mondana semmit. 
- Mennyi az idő?- kérdeztem, kirángatva őt a gondolatmenetéből.
- 7 körül- mondta, majd hozzátette- Effie mondta, hogy keltselek fel, mert mindjárt itt vannak Portiáék.
Mintha, a végszóra várt volna, Portia benyitott az előkészítő csapattal. Megállapítottam, hogy a stylist az egyetlen, aki normálisan néz ki. Ő egy matrózcsíkos egyberuhát vett fel és a platinaszőke haját egy laza konytba fogta. Ehhez persze párosult a töménytelen mennyiségű smink, de összességében jó összhatást keltett. Nem úgy, mint a előkészítőcsapaté. Az egyik a kék minden árnyalatát viselte, a másik a szívárvány színeiben játszott, a harmadik meg úgy nézett ki, mintha megmártózott volna egy kád csillámban. Röviden összefoglalva ennyi.
- Sziasztok lányok- köszönt felpörögve- rengeteg dolgunk van. Zoe, te már összeszedted magad, veled kezdünk. Chloe, te pedig zuhanyozz le.
Mindketten bólintottunk. Én elindulok a fürdőbe, a többiek meg Zoe szobájába.
Viszonylag gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem egy farmert meg egy lila blúzt és elindultam reggelizni. A konyhában Peeta-val futottam össze. Rá akartam kérdezni, hogy tulajdonképpen miért is mondta Finnick tegnap azt amit és miért célozgatott Portia a nyitóünnepségen a forradalomra. Emellett, hogy miért nézett rám gyilkos tekintettel Snow elnök. Amikor nyitni akartam a számat eszembe jutott, hogy be vagyunk kamerázva, úgyhogy nekiálltam olyan ártalmatlan dolgokról beszélni vele, hogy mit is kell mondanom az interjún. Átismételtük az egészet, amit tegnap Finnick bemagoltatott velem.
Ezután akaratlanul kifakadtam azon, hogy nem bírom idegekkel. Állandóan rémálmaim vannak, félek, hogy el fogok bukni az interjún és hogy nem sikerülhet élve kihoznom a húgomat.
Erre Peeta olyat tett, amire nem számítottam: megölelt. Azt hittem, hogy valami nyugtatásnak, vagy minek szánta, de a fülembe súgott valamit:
- Nem mondhatom el mit tervezünk, de bízz bennünk. Ki fogunk hozni titeket. Majd a katakombákba elmondom. Ott nincsenek kamerák- mondta és elengedett.
Még fel se fogtam mi történt, amikor a csillámos segítő kiszólt Zoe szobájából:
- Menj be a szobádba, mindjárt ott leszünk.
Visszamentem a szobámba egy tányér tojásrántotta társaságában, leültem a sminkasztal előtti székre és nekiláttam a reggelimnek. Elkezdtem agyalni azon, amit Peeta mondott: katakombában... az meg hol lehet? Egy épület alatti pincerendszer. Az rendben van. Vajon a Gyakorlóközpont alatt? Nem valószínű... Amikor a viadalok elkezdődnek, akkor a kiválasztottak mindig a "föld alól" emelkednek ki. Igen, valószínű, hogy ott van egy katakombarendszer. És az is reális, hogy az egyik mentor le is kísér oda.
De ha már itt tartunk, akkor mit is kell elmondania ott?  Hogy ki hoznak onnan élve mindkettőnket. De hogy? Nem lehet megcsinálni, hogy két győztes legyen. Tavaly már sikerült, úgyhogy lehetetlen, hogy idén is így legyen. Akkor összegzés: Portia lázadást emleget. Peeta azt mondja, hogy mindkettőnket kihozzák. Snow elnök meg kapizsgál valamit.
Hirtelen összeállt a kép: lázadást terveznek! Ez lehetetlen! Vagy mégse?
 Megszédültem és leejtettem a tányért. A csörömpölésre odajött egy avox és nekiállt összesöpörni a darabjait a reggelimnek.
Nekem csak a lázadás járt a fejembe. Egyszerűen őrültség. 100%, hogy elbukik. Egyszerűen nincs semmije a körzeteknek. Se fegyvere, se egy jó bázisa. Semmije.
- Jól vagy?- érintette meg hirtelen Portia a vállamat.
- Persze-néztem rá- csak elbotlottam valamiben.
Na, szép. Már hazudozok is...
Az előkészítő csapat munkába látott. Mondták, hogy csukjam be a szemem és én így is tettem. Gyorsan dolgoztak és közben a rém magas hangjukon csicseregtek minden értelmetlen dologról. Portia néha közbeszólt olyanokat, hogy "túl sok a smink"meg "törekedjetek  természetes hatásra"
Úgy 15 perc elteltével az egyik kijelentette, hogy végeztek. Kinyitottam volna a szemem, de rám szóltak, hogy eszembe se jusson. Rám adták a ruhát amiből annyit tudtam megállapítani, hogy tüllből van. Odakísértek a tükör elé és mondták, hogy nyissam ki a szemem. Kinyitottam. Lélegzetelállítóan néztem ki. Halványlila ruha volt rajtam, ami térdig ért. Az alja A alakú és tüll volt. A cipő egyszerű balerina volt.
- Köszönöm- mosolyogtam rá a csapatra. A három színes emberke egyszerre vágta rá, hogy "igazán nincs mit".
A meghitt pillanatot a csillámos egyén rontotta el, mert felvísitott, hogy ideje lenne indulni az interjúra. Az előkészítő csapat elköszönt és kibillegett. Portia még bentmaradt velem.
- Figyelj Chloe- nézett mélyen a szemembe- az interjún legyél nagyon ügyes. Szerezz sok támogatót.
- El fogom rontani- bukott ki belőlem.
- Nem fogod- mosolygott, majd megragadta a karom- de gyere, mert el fogunk késni.