Tizenkettedik fejezet- A Bőségszaru

Sziasztok :) hoztam a legújabb részt ami már az Arénában játszódik.Abigail kérésére próbáltam picit hosszabbítani rajta. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
Puszi: Sarah 

  A Bőségszaru körül álltak a Kiválasztottak. Szétnéztem. Mindenhol szürke épületek sorakoztak. Nem olyan lerobbantak, mint a 12. körzetben, de a Kapitóliumnak nyomába se érnek. Olyan, mintha egy főtéren lennénk. Hátranéztem a vállam mögött és hihetetlenül elcsodálkoztam. Egy hatalmas épületen ez állt: Törvényszék épülete, 1. körzet
  Szóval az első körzet... valószínüleg csak egy pontos mása. Kizárt, hogy az igaziban vagyunk. Egy hang megint elkezdte 60-tól a visszaszámlálást. A jobbomon egy 12 éves kislány állt, halálra váltan, a balomon Penny. Zoe-t és Alexet sehol sem láttam.
50... szétnéztem a földön. Mindenhol különböző méretű hátizsákok, fegyverek és a túléléshez szükséges eszközök hevertek.
Kinéztem egy szigonyt és egy hátizsákot, úgy két méterre tőlem. Nem! Finnick azt mondta, hogy fussak. Majd Alex elintézi... de megtudnám szerezni... csak pár lépés.
40... Pennyre sandítok, aki óvatosan megrázza a fejét. Igen, őrültség. A fő, hogy megmeneküljek.
35... De csak pár lépés... ha megvan akkor nem lennék akkora veszélyben...
30... És ha elkapnak a hivatásosok?
25... Nem! Meg fogom szerezni. Csak pár lépés... és meglesz.
20... Megláttam hárommal arréb Sierrát. Ő is észrevett engem. Elvigyorodott és végighúzta a mutatóujját a nyakán. Ez a lány meg fog ölni, ha odamerészkedek...
10... 9... megszerzem... 7... 6... 5... 4... 3... 2... 1... Most!
Leugrottam a fémlapról és őrült tempóban elkezdtem futni a csomag felé. De nem csak én... Clara is, az első körzetből. Sokkal közelebb volt a hátizsákhoz, mint én. Ő ért oda előbb. Felkapta a szigonyt és felém dobta. Gyorsan kiugrottam előle, de nem sikerült talpra érkeznem. Clara nem teketóriázott sokat és megcélzott egy késsel. Már épp eldobta volna, amikor hirtelen kigúvadt a szeme a pólója átnedvesedett vérrel és előrebukott. Egy magas srác a hetdeik körzetből kihúzta belőle a baltát és rám sem hederítve gyorsan elfutott Clara hátizsákjával együtt. Felugrottam, gyorsan kikaptam a szigonyt a földből, meg egy kisebb hátizsákot és őrült tempóban elkezdtem rohanni az épületek felé. Nem lenne logikus, ha beugranék egy házba. Legalábbis nem itt. Hátha itt is van valami Perem-szerű hely ahol elrejtőzhetek.
Kiszaladtam a városból. Nem mertem hátranézni. Végig féltem, hogy valaki követ.
Végül kiértem a nyomor részébe a körzetnek. Bár ez meg se közelíti a peremet. Kis gondolkodás után nekiálltam kutatni egy eldugott ház után és találtam is. Eléggé omladozott már a faláról a vakolat, kicsi volt, de összességében lakható.
Benyitottam. A bejárati ajtó rögtön a konyhába nyílt. Becsuktam magam mögött az ajtót és körülnéztem. Semmi extra. Egy kis étkezőasztal, konyhapult.
Átmentem a nappaliba. Egy kis TV, kandalló és egy instabilnak látszó kanapé. Leültem a kanapéra, ami nem esett össze alattam. Szerencsére. A szigonyt magam mellé raktam, úgy, hogy veszély esetén gyorsan fel tudjam kapni.
Nekiálltam megnézni a táska tartalmát. Jód. Rendben, ezzel lehet fertőtleníteni a vizet, és az esetleges sebeket. Egy kés. Remek! Zseblámpa, esőkabát. Jó! Géz. Szuper! Egy zacskó, benne kenyér, szárított hús és konzerv. Nagyon jó! De be kell osztani. Egy kulacs...üresen.
Éreztem, hogy kezd kiszáradni a szám. Átmentem a konyhába kezemben a kulaccsal.
Meg is találtam a vízcsapot. Nagyon remélem, hogy működik. Megnyitottam és vékony sugárban el is kezdett belőle folyni a víz. Majdnem el is kezdtem volna inni belőle, de eszembe jutott, hogy mi van ha a Játékmesterek jóvoltából van benne valami. Inkább a kulacsba töltöttem, majd raktam bele egy kevés jódot. Remek. Most várhatok, amíg feloldódik. Leültem a kanapéra és ettem egy kis szárított húst. Vajon mi lehet a többiekkel? Remélem élnek még... főleg Zoe.
Merengésemből az ágyúk dörrenése rántott ki. Nyolc ágyúdörrenés. Nyolc halott gyerek. Nyolc gyászoló szülő. Úgy tűnik csak mostanra sikerült összeszámolni, hogy hányan haltak meg az első körzetben. Tényleg! Elég furcsa, hogy egy körzet az Aréna. Kötve hiszem, hogy végig ez maradna. Talán naponta változik, hiszen  az első körzet- beliek így előnnyel indulnak.
Hirtelen bekapcsolt a TV Panem címerével, háttérzeneként a Himnusszal. Szóval az ég helyett most TV-n jelenik meg az, hogy ki halt meg a mai nap folyamán...
Az első körzetből Clara, a másodikból mindketten életben vannak. Az ötödikből mindketten maghaltak, a hatodikból a fiú. Azaz Penny él. És Alex is hál' Istennek. A hetedikből az a fiú, aki megölte Clarat, nyolcadikból mindketten. Kilencedikből a lány, tizedikből az egyik fiú. Ez nyolc. A Himnusz elhalt és én megkönnyebbültem. Zoe is él.
Végigdőltem a kanapén magam alá gyűrve a hátizsákom. Magamhoz vettem a szigonyom. Fő a biztonság.
   Már épp elaludtam volna, amikor lépteket hallottam és az ajtó csapódását.
Felugrottam, felcsaptam az elemlámpát és a belépő felé szegeztem a szigonyt. A látogató a fejét lefelé hajtotta, hogy ne süssön bele a fény, és csak most emelte fel a kezét feltartva. Lazán elmosolyodott és megszólalt:
- Chloe, azért ne nyírj ki!