Tizenharmadik fejezet- Változik az Aréna

Sziasztok :) újra itt egy nagy hírrel: megvan az 1000 oldalmegjelenítés és ezt nagyon köszönöm nektek <3. És hoztam a legújabb részt is. Jó olvasást!

    - Alex- sóhajtottam megkönnyebbülten- már féltem, hogy Sierra vagy.
- Azért annyira nem hasonlítok rá- röhögött ki- viszont kapcsold le az elemlámpát, mert egyrészt kisütöd vele a szemem, másrészt idecsődíted az összes hivatásost.
- Akkor bámuljuk egymást sötétben- kapcsoltam le sóhajtva.
     Alex csak a szemét forgatta (már amennyire láttam a sötétben) és odasétált az ablakhoz.
- Mit akarsz csinálni?- ráncoltam a homlokomat.
Nem válaszolt, csak valami zajt hallottam. Lehúzta a redőnyt.
Odabotorkáltam a sötétben, ahol a főkapcsolót sejtettem. Kis tapogatózás után meg is találtam.
A nappali fényárba borult.
Csak most vettem észre, hogy Alex tele van sebekkel és karcolásokkal és úgy nézett ki, mint akit végiggörgettek a porban.
- Veled meg mi történt?- kérdeztem elszörnyedve.
- A körzettársammal közelharcot vívtunk egy táskáért- vont vállat.
- És ennyire megviselt?
- Mint látod...
- Na, gyere- ültettem le a kanapéra.
- Mit csinálsz?
- Bekötözöm azt a hatalmas sebet a karomon- válaszoltam és így is tettem.
- És sikerült megszerezni a táskát?- kérdeztem kötözés közben.
- Igen- biccentett egy mellette lévő hatalmas táska felé.
Miután a maradék gézt a táskámba süllyesztettem leültem Alex mellé.
- Megnézted mi van a táskában?- érdeklődtem.
- Nem- vette az ölébe és kiczipzározta.
Érdeklődve néztem mit vesz ki belőle. Egy késkészletet különböző méretű és formájú késekből.
- Ezen majd oztozunk Zoeval, mert valaki elvette az egyetlen szigonyt- mondta a valakit kihangsúlyozva.
- Fogalmam sincs ki lehetett- vigyorodtam el.
- Gondoltam- bólogatott, majd ásított egyet- Viszont Penny-nek szereztem íjat.
- Csak találjunk rájuk- sóhajtottam,
- Emellet van még naptej, éjjellátó szemüveg, egy rakat konzerv, egy palack víz, kötél és vastag zokni
 majd felálltam szigonnyal a kezemben- Megyek őrködni.
- Végig akarod állni az éjszakát?- kérdezte Alex felvont szemöldökkel.
- Nem, csak le akarom kapcsolni a villanyt...
- Ja, akkor jó. Majd kelts fel ha nem bírod tovább- mondta és eldőlt a kanapén.
Lekapcsoltam a villanyt és ráültem a kanapé kartámlájára. A szigonyomat a kezem ügyében hagytam.
Vajon mi lehet Zoeval és Penny-vel? Nagyon remélem, hogy hamar előkerülnek.
Hallgattam az óra monoton kattogását. Minden egész órában jelzett. Éjfél körül járhatott. Talán pár perc múlva megint nekiáll jelezni... nem tévedtem az óra pontban nekiállt zenélni azt az egyszerű dallamot amit órákon át hallgattam.
Hirtelen bizsergés futott végig abban a karomban, amelyikben a nyomkövető volt... és filmszakadás.

Reggel arra tértem magamhoz, hogy fázom. Felültem a vizes fűben. Hol vagyyok? Körülöttem a két hátizsák volt eldobva, meg az íj. De a szigony Alex-szel együtt eltűnt. Vajon Alex át akart vágni és végig a hivatásosokkal volt? Butaság. Akkor miért hagyta volna itt a felszerelést és miért nem ölt volna  meg?
Felálltam és leporoltam a nadrágomról a füvet. Egy dombon voltam. Lenéztem a völgybe. Hatalmas gyárak és házak sorakoztak. Ez nem az Első körzet. Mögöttem egy erdő terült el. Eszembe jutott, amikor az iskolában a körzetekről tartottak nekünk kiselőadást. Behoztak a terembe egy régi vetitőt és képeket mutattak. Elkezdtem kutatni az emlékeimben, hogy ez melyik körzet lehet. Csak a völgy lakott... a dombokon erdők terülnek el. Megvan! Ez a Második körzet!
Ezek szerint minden nap változik az Aréna a soron következő körzetre! És éjszaka elkábítottak minket, hogy ne lássuk meg hogyan változik!
Egy pillanatig büszke voltam a felfedezésemre, de aztán eszembe jutott, hogy Sierra terepén vagyunk. Valószínüleg úgy van vele, mint én a Tizenkettedikkel. Ismeri minden zugát. Vagyis tudja, hogy hol lehet megbújni észrevétlenül...
Hirtelen avar zörgését hallottam a hátam mögött. Jön valaki. Gyorsan kikaptam egy kést Alex táskájából és megfordultam.
Alex volt ott kezében a szigonnyal.
- Már második alkalommal szegezel nekem fegyvert- sóhajtott színpadiasan.
- Ha nem jelennél meg mindig ilyen hirtelen ez nem történne meg- engedtem le a kést- egyébként hol voltál?
- Körbenéztem, hogy nincs-e a közelben Sierra- vont vállat- De valószínűleg a Bőségszarunál van.
    Ekkor ágyúdörrenés rázta meg az Arénát.És egy sikítás. Zoe sikítása.