Hatodik fejezet- Az új szövetséges

Sziasztok! Meghoztam az újabb részt.  Most, hogy elkezdődik a suli már ritkábban tudok csak részeket kitenni :/ de sose hagyjon el benneteket a remény :)

Jó olvasást!

“ Zoeval egy erdőben állunk. előttünk Sierra holteste. Legyőztük az utolsó ellenfélt.

- Chloe- nézett rám könnyes szemével- csak egy ember élheti túl a viadalt.

- Tudom- néztem rá szokatlanul nyugodtan- és az te leszel

Ő erre csak szomorúan elmosolyodott, majd megrázta a fejét. És megvillant a kés a kezében.”

- Ne!- sikítottam fel.

 “Csak egy álom volt” nyugtattam magam “de mi lesz ha az álom valósággá válik?”

- Minden rendben?- lépett be a húgom a szobába.

- Persze- bólintottam nem túl meggyőzően.

-Rémálmok?- kérdezte  Zoe, aki átlátott rajtam.

- Azok- bólintottam.

Zoe kis hallgatás után megszólalt- gyere, mutatok valamit.

Megragadta, a karom és kiráncigált az ágyból.

- Hova megyünk?- kérdeztem.

-Meglepetés- mosolygott titokzatosan.

Ekkor megérkeztünk a meglepetés helyszínére.A tetőre.

A nap épp kelt fel, arany fénnyel beragyogva a várost. Valahogy így sokkal természetesebbnek látszott ez a hely.

- Ez gyönyörű- mondtam miközben összébb húztam magamon a pulcsit ,amit még gyorsan kikaptam a szekrényből.

- Reméltem, hogy tetszeni fog- válaszolta és együtt néztük vacogva a napfelkeltét.

- És ne feledjétek el, hogy sose ragadjatok le egy olyan fegyvernél, ami jól megy. Nehogy megnézzék, hogy mi megy.- mondta el Effie sokadszorra is a monológját, ami valljuk be nem volt túl értelmes. És mellesleg ezt Finnick hangoztatta.Csak máshogy megfogalmazva.

-Tudjuk Effie- sóhajtottam, a lift út alatt legalább ötször elmondtad.

- Csak, hogy ne felejtsétek el- mondta idegesítően magas hangján.

- Viszlát Effie- léptünk ki Zoeval a liftből.

A harmadik napon a fegyverekkel kell foglalkoznunk. Mikor beléptünk a gyakorlóterembe már messziről kiszúrtam Sierrát, miközben egy újabb gyakorlóbábut csépel.

-Chloe, Zoe- hallottam magam mögül Peeta hangját.

-Hát te hogyhogy itt vagy?-kérdezte meglepetten Zoe.

-Ma reggel elfelejtettük mondani, hogy be kell mutatni a tudásotokat a Játékmestereknek.

- Most komolyan?- kérdeztük egyszerre.

- Igen- bólintott, majd elsietett.

-Ez fura volt-ráncolta Zoe a szemöldökét.

- Ma reggel nagyon szétszórt volt mindkét mentor- jegyeztem meg.

Ma reggel csak a reggeli felénél jelentek meg és nagyon szét voltak esve. Alig adtak a mai napra valami tanácsot (csak Effie új mottóját)

Elindultunk a fegyverek felé. Közel- és távol harcot egyaránt próbáltunk. Abban egyetértettünk, hogy mindkettőnknek a késdobálás megy a legjobban.Persze penny is ott volt. Ő nyíllal volt nagyon ügyes.

Ebéd után visszatértünk a fegyverekhez. Épp a karddal gyakoroltunk, amikor éreztem, hogy valaki olyan erősen meglökött, hogy elestem.

- Normális vagy?- hallottam egy hangot, mire felültem.

Alex volt az. És éppen Sierrával ordítozott. Oldalra néztem. egy kés állt ki a falból, ahol még egy perccel ezelőtt én álltam.

Megint vissza néztem és láttam, hogy Sierra kivörösödik, majd elkezd ordítozni:

- Mégis mit képzelsz magadról? Hogy jössz hozzá ahhoz, hogy így szólj hozzám?

De Alexet sem kellett félteni ,ő is visszavágott:

- Ne hidd azt, hogy különb vagy másnál, csak mert pszichopata külsőd van- jelentette ki teljesen nyugodtan.

- Csak, hogy tudd Odair, ezzel kizárunk a csapatból. És te leszel az első célpontom- ezzel megfordult és visszatért a bábujához, a többi Hivatásossal együtt.

Mindenki ledöbbenten állt, csak Alex jött oda hozzám.

- Minden rendben?- kérdezte és kezet nyújtott.

- Azt hiszem igen- fogadtam el és ő felhúzott.

- Köszönöm, hogy megvédtél-néztem a szemébe.

- Már úgy is elegem volt Sierrából- vont vállat.

- Amúgy Chloe vagyok- mutatkoztam be- ők meg Zoe és Penny- mutattam be a lányokat.

- Alex- válaszolt- és majd megtanullak titeket megkülönböztetni. Egyébként ha már így kitagadtak szövetség?

- Szövetség- vágtuk rá a lányokkal együtt

Ekkor egy vetítő bekapcsolt és Caesar Flickerman jelent meg a képernyőn, akinek most világító kék haja volt.

- Üdv Kiválasztottak!- mondta vigyorogva- ma fogjátok bemutatni a tudásotokat a Játékmestereknek. Mivel ez a 3. Nagy Mészárlás, most a Játékmesterek fogják megmondani, hogy mit kell csinálnotok. remek ötlet nemde bár?

Viszlát Kiválasztottak és sose hagyjon el benneteket a remény!

Ötödik fejezet- A kiképzőközpont

Sziasztok! Meghoztam az új részt. Nem ez lett a legtartalmasabb de remélem tetszik :)

Ui.:Köszönöm Lucának a feliratkozást és a gyönyörű fejlécet <3

- Jó reggelt, jó reggelt- ront be Effie a szobámba- ma egy nagy-nagy-nagy nap vár ránk.

- Kopogni luxus?- motyogom az orrom alatt, de ő rám se hederít.

- Jó reggelt!- lép be Portia, majd a kezében lévő becsomagolt ruhára mutat.- meghoztam a ruhát.

- Milyen ruhát?- kérdezem meglepődve.

- Csak nem gondolod, hogy a pizsamádba mész a kiképzésre?- visítozik Effie.

- Ezt a ruhát fogod viselni a kiképzések alatt- magyarázza Portia

- Vedd gyorsan fel és irány reggelizni- mondja Effie majd kitipeg a stylistom  kíséretében.

Miután felöltöztem jobban szemügyre veszem a ruhámat. Egyszerű fekete térdnadrág sötétkék rövid ujjú pólóval és edzőcipővel.

Kimegyek az étkezőbe és leülök a húgom mellé. A két mentor még nem érkezett meg.

- Jó reggelt- lép be álmosan Finnick.

- Peeta hol van?- kérdezi Zoe.

- Most nem jön- mondja szűkszavúan majd a tárgyra tér- Ma mentek a kiképzésre. Három napotok van gyakorolni. A harmadik nap végén pedig be kell mutatni a játékmestereknek, hogy mit tudtok. Ők pontokat fognak adni, ami befolyásolja, hogy mennyi támogatótok lesz.

- Szerinted mivel érdemes kezdeni,- kérdezem

- szerintem minden nap mást gyakoroljatok. Első nap az ehető növények felismerését, második nap a tűzgyújtást, a csapda készítését és a rejtőzködést. Harmadik nap pedig a harcot. Fontos, hogy ne ragadjatok le egy fegyvernél, hanem próbáljátok végig az összeset. És ne áruljátok el, hogy miben vagytok tehetségesek.

- Rendben- bólintunk egyszerre.

- És próbáljatok szövetségeseket szerezni. Van valaki akire gondoltatok?

Zoeval egymásra sandítunk.

- Még nincs- mondja.

- El fogtok késni- néz Finnick az órájára.

Kedvetlenül felállunk és elindulunk a lift felé.

- És kerüljétek Sierrát- kiáltja még utánunk.

Amikor leérünk egy férfi a hátunkra csíptet egy lapot amire 12 van ráírva.

- Akkor ehető növények?- kérdezi Zoe.

- Igen-bólintok

Odamentünk egy állomáshoz ahol egy nő nekiállt magyarázni arról, hol lehet megtalálni egyes növényeket, melyik mérgező és melyik nem. Zoe figyel rá, de nekem máshol járnak a gondolataim.

Vajon miért mondta Portia tegnap, hogy nem lehetetlen, hogy mindketten kijövünk? Csak nem lázadás készül? Nem. Az lehetetlen.Mindenki tudja, hogy a Kapitóliumhoz képest túl gyengék vagyunk. Vagy mégsem?

- Szerinted ez ehető?- mutat egy képet a nő.

- I-igen- mondtam bizonytalanul.

- Ha ebből beveszel egy késhegynyit meghalsz- csóválja a fejét- ez éjfürt. De nagyon könnyen össze lehet keverni az áfonyával.

Körülbelül még két óráig gyakorlunk. Zoenak egész jól megy, de én reménytelen eset vagyok.

Ezután kipróbáljuk a tűzgyújtást. Az nagyon könnyen megy. Fél óra alatt megtanultuk az összes fajtáját.

Aztán mentünk ebédelni. Zoe és én egy külön asztalhoz ültünk le. A szemem sarkából láttam a hivatásosokat. Az első, a második és a negyedik körzet kiválasztottai. Mind hangosan nevetett csak Alex ült csöndben. A merengésemből egy hang rántott ki.

- Sziasztok- a hang tulajdonosa egy lány volt, azt hiszem az ötödik körzetből- leülhetek?

- Persze- mondta Zoe mosolyogva és én is bólintottam.

- Penny vagyok- mutatkozott be.

- Én Zoe ő meg Chloe- mutatkozott be a testvérem.

Kiderült, hogy Penny nagyon kedves lány. Segített memorizálni az ehető növényeket. Sokkal egyszerűbben magyarázta el, mint az a nő.

A csapdákat együtt próbáltuk ki. Egyikünk sem jeleskedett benne. Amikor végre sikerült csinálnom egy elfogadható hurkos csapdát akkor véletlenül beleléptem és fejjel lefelé lógtam. Zoe és Penny csak nevettek de nekem ez annyira nem volt vicces. Amikor végre lejutottam akkor láttam, hogy a hivatásosok becsmérlően méregetnek.

Megfigyeltem, hogy egész nap csak csépelték a bábukat.  Sierra közel-és távol harcban egyaránt remekelt. konkrétan alig maradt valami abból a bábuból amin gyakorolt.

Remélem rám nem az a sors vár…

- Lányok- nézett ránk Penny a nap végén- szövetségben benne lennétek?

- Igen- egyeztünk bele egyszerre

Negyedik fejezet- A nyitóünnepség

Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen későn hoztam a fejezetet, csak közbejött valami és nem voltam annyi ideig netközelben, hogy tudjak írni egy fejezetet. Szóval bocsánat még egyszer és remélem azért tetszik.

-          Jó reggelt!, jó reggelt!- ront be Effie a szobámba.

-          Máris reggel van?-  kérdezem álmosan.

-          Igen az van-  sóhajt.

-          De még csak hajnali öt van- nézek álmosan azórára, ami az éjjeliszekrényemen van.

-          Pedig sokat aludhattál, mivel ruhástól bedőltél az ágyba- mondja rosszalóan

Ja, igen. Tegnap este az Aratás ismétlése után újra elkezdtem utálni a Kapitóliumot… és az volt a legjobb ötletem, hogy nem használom sem a tusulót, sem a ruhákat, amik be vannak hajtogatva a hatalmas szekrénybe. Hozzátenném nagyon álmos voltam.

-Akkor most mars fürödni, mert nemsokára megérkezünk a Kapitóliumba- mondja Effie -lelkesen.

-De…-kezdem

Semmi de- nyom a kezembe egy ruhakupacot, amit a szekrényemből vett ki.

Duzzogva elmentem zuhanyozni. A zuhany borzasztó. Tele van furcsa gombokka,. Nem tudtam, hogy melyik gombot kell megnyomni, ezért összevissza jöttt a víz a különböző lyukakból. Ráadásul egyszer tűzforró volt, egyszer meg jéghideg. Amikor kiléptem a zuhany alól elindult egy szerkezet, ami megszárított. Ez így oké, de olyan hirtelen indult el, hogy majdnem szívrohamot kaptam. Gyorsan felkaptam magamra a farmert és a rózsaszín blúzt, amit Effie adott és eszeveszetten kirohantam az étkezőbe,ahol a többiek már javában reggeliztek

-Jó reggel!t-  köszön Peeta, majd Finnick és Zoe is morog valamit. Az utóbbi kettőn látszik, hogy nem aludtak sokat.

Leülök reggelizni, de nincs étvágyam. Folyamatosan csak Finnick unokaöccsén gondolkozok…milyen lehet Finnick-nek, hogy nem lehet ott és nem segíthet neki, hogy minket kell felkészítenie arra, hogy esetleg őt kell megölnünk (bár ha arra kerülne sor képtelen lennék és Zoe is).

-Finnick-mondom halkan, mire ő felkapja a fejét- megértem, ha nem akarsz mentorálni tovább minket.

- Mi?- néz rám értetlenül

- Alex miatt…-kezdem

- Hát…- túr fáradtan a hajába-  igazából baromira megszívtam, mert ott van Alex, akinek nem bírok segíteni, maximum annyival, hogy nem segítek nektek. Viszont kötelességem segíteni.

Én csak bólintottam. nem irigylem a  helyzetét. Mondjuk az enyém sem egy leányálom.

Gondolataimból Effie visítása rángat ki:

- Itt a Kapitólium!

- Ablakhoz. Mosolyogni, integetni- adja ki Peeta a parancsot.

- De…- kezdem.

- Semmi de- fojtja belém Peeta a szót. Mint Effie pár perccel előbb.

Zoe kedvetlenül feltápászkodik és az ablakhoz sétál. Látom rajta, hogy elakad a lélegzete, majd elvigyorodik és integetni kezd.

Peeta biccent, jelezve, hogy én is menjek.

Én is odamegyek Zoe mellé.

A látvány borzasztó. Puccos város puccos lakói, akik őrjöngenek és megpróbálnak minél közelebb kerülni a vonathoz. Ergo örülnek a haláluknak.

Magamra erőltetek egy mosolyt és integetni kezdek.

És ők mókásnak találják, hogy ártatlan gyerekek ölik egymást, hogy lesz 23 gyászoló szülő. Undorító. Mást erre nem bírok mondani.

- Aú!- kiáltok fel, mikor egy zöldbőrű, lila hajú nő egy újabb gyantacsíkot húz le a lábamról.

- Nyugodj meg kicsim. Ez volt az utolsó- mosolyog rám egy körülbelül 100 kilós hapsi, akinek a feje tele volt apró díszekkel. Azt hiszem piercing a neve.

- Akkor most nem lesz több?- kérdezem.

-Nem- válaszol egy tetőtől-talpig narancssárga nő- csak még egyszer lemosunk és bekenünk bőrnyugtatóval.

Megkönnyebülten sóhajtok. Már minden testrészemet legyantázták.

Miután lemostak adtak rám egy köntöst  mondták, hogy menjek át a szomszéd szobába.

A szobában ott volt Zoe. Odaszaladt hozzám és megölelt.

- Soha többé nem akarom, hogy legyantázzanak-suttogja.

Nem akarom neki mondani, hogy az arénában sokkal nagyobb borzalmak várnak rá, mint a gyanta.

- Sziasztok lányok!- hallom a magas, kapitóliumi akcentust.

Mi gyorsan kibontakozunk az ölelésből és megnézzük a hang tulajdonodát.

160 cm. körüli, világítóan szőke nő. Kapitóliumhoz képest egész normálisan néz ki. Egy lila kövekkel kirakott blúz, fekete szoknya és a blúzához illő kb. 12 centis sarokkal rendelkező magassarkú.

- Portia vagyok, a stylistotok- mondja mosolyogva.

- Én Zoe vagyok, ő meg Chloe- mondja az ikertestvérem.

- Szép nevetek van. Rímel. Na, szóval tavaly Peeta stílustanácsadója voltam. Idén csak egyedül vagyok, mert Cinna nem tudott eljönni.

Nehéz beismerni, de ez a nő szimpatikus nekem.

- Szóval- vág bele a mondandójába- Cinnával terveztem meg a ruhátokatamit a nyitóünnepségen viseltek.A két ruha teljesen egyforma. Az a terv, hogy majd egymás tükörképei lesztek, egyszerre integettek és s a többi. Nagyon szép vörös hajatok van- néz ránk- az jó lesz, mert a ruhátok is a tűzzel kapcsolatos.

- Mint tavaly?- kérdezi Zoe izgatottan.

-Igen- bólint Portia- Az üzenet is az, hogy a végkifejlet is az lesz, min tavaly. Mindketten ki fogtok jönni az Arénából.

- Az lehetetlen- mondom szomorúan.

- Higgy nekem, nem lesz- vált komolyabbra Portia, amit nem tudok mire vélni.

- De Snow elnök nem fogja ezt lázadásnak venni?- kérdezi Zoe

- De igen- mondja Portia még mindig komolyan, majd visszatér az eredeti pörgésére- na gyerünk lányok. Mindjárt jön az előkészítő csapat megcsinálni a hajatokat és a sminket.

Megint itt volt a három színes emberke. Éljen.

-Ugye most nem akartok gyantázni?- kérdezem ijedten.

- Dehogy is drágám- nevet a hapsi.

Beültetnek egy székbe, a tükör elé és elkezdenek sminkelni, meg fodrászkodni. Persze nekem be kellett csukni a szememet.

20 perc után a lila hajú nő szólt, hogy kinyithatom.

Belenéztem a tükörbe és elakadt a lélegzetem. A hajam oldalra volt fésülve és apró vörös kövek voltak benne, amik olyan hatást keltett, mintha izott volna. A sminkem egyszerű volt, de mégis nagyon mássá varázsolta az arcomat. Sokkal szebb lettem.

- Na milyen lett?- kérdezi a narancssárga nő.

- Gyönyörű- mondom- köszönöm.

- Igazán nincs mit- vágják rá egyszerre.

Na szép. Máris megkedveltem négy kapitóliumit.

Portia ezután hozta a ruhámat. Térdig érő fekete egybe ruha volt, ami deréktól lefelé bővül. Az érdekesség az volt benne, hogy a szoknyarésze olyan volt, mintha szénből lett volna kirakva.

- Azta ez…hihetetlen- mondom.

- És még a java hátravan- mosolygott titokzatosan.

Zoe már ott volt a lovas szekér mellett amikor Portiával megérkeztünk.

Nem mondok meglepőt ha elárulom, hogy Zoe a tükörképem volt.

- Szekérre fel- utasított Portia.

A menet elindult az első körzetbeliek tele voltak ékszerekkel és drágakövekkel. A negyedik körzet két kiválasztottja úgy nézett ki, mintha leöntötték volna őket hínárral.

A mi szekerünk is elindult. Megfogtuk egymás kezét és elkezdtünk egyszerre integetni. hatalmas tapsot kaptunk és hallottam ahogy a nevünket kiáltozzák. Megláttam magam a kivetítőben. A hajam izzott. Azt hittem Portia ennyit értett a tűz alatt. De tévedtem, mert a szoknyánk elkezdett, izzani, úgy mint a hajunk. A tömeg valósággal megőrült. Virágokat dobáltak felénk, és már kántálták a nevünket.

Amikor Snow elnök rezidenciája elé értünk az elnök elmondta rövid beszédét, majd megakadt a szeme rajtunk. Egy üzenetet olvastam le róla: jobb ha vigyáztok.