Sajnálom

Üdvözlet Lázadók!
Igen, jól látjátok, nem egy új résszel jöttem. Már jó ideje nincs ihletem és időm. Így arra az elhatározásra jutottam, hogy bezárom a blogot. Sajnálom.
Egy évem volt ebben a blogban és gyakorlatilag itt tanultam meg rendesen a blogolás rejtelmeit. Nehéz a szívem, de ezt a lépést meg kellett tennem.
Bocsánat, hogy cserbenhagytalak titeket, akik mindig várták az új részt.
Ez a blog tényleg a tanulásra szolgált. Például megtanultam, hogy akkor nyissam meg a blogot, amikor már minden elő van készítve hozzá.
Szomorúan, de kijelentem... A Panem lángokban című blog bezárja kapuit.
Ölel titeket: Sarah

Tizenhatodik fejezet

Üdvözlet, Lázadók! ( ezennel ez az új beköszönésem :))
Igen, itt a következő rész... És még mindig nyugis. Picit érzelmesebbre sikeredett, de remélem nem vittem túlzásba. Apropó, véleményeket várom, akár negatív, akár pozitív.
Jó olvasást!
Sarah
Ui.: Ja, igen és holnap ünnepli a blog az egy éves szülinapját ^^ hihetetlen, hogy már ennyi ideje írom. Köszönöm nektek a sok a támogatást, love ya all (Szirmai után szabadon)
 

Teljesen elhűlve bámulom azt az egy nevet. Alex Odair... Nincs másik ilyen nevű ember a körzetben. Szóval az én vakmerő haverom iratkozott fel.

 - Már megint lefagytál? - kérdezi Haymitch unottan.

 - Mi? - nézek fel a lapból - Nem, csak... Köszi, hogy ideadtad, rohanok.

Kezébe nyomom a listát, és hátra se nézve elcsörtetek. Normális Alex? Ez a besúgósdi kész életveszély! El akar patkolni, vagy mi?

Futólépésben haladok a folyosókon Alex után kutatva. Most az egyszer nem jön velem szembe. Hol lehet? Az ebédlőt hamar kilövöm. Ott csak akkor van, amikor bandázunk. Egy kilencven-fokos fordulatot veszek és egy másik hideg, szürke folyosón elindulok a szobája felé. Lassan szürke ajtók sorozata bukkan fel két oldalt. Ha jól emlékszem Alexé a 1230-as számot viseli.

Csakhamar meg is találom. Elé állok és egy sóhajtás kíséretében bekopogok rajta. Az ajtóra tapasztom a fülem, és elégedetten nyugtázom, hogy lépéseket hallok.

Hallom, ahogy a kulcs megfordul a lyukban, és azt is érzem, hogy kinyílik az ajtó. Mivel elegánsan hasra vágódok... Igen, annyi eszem nem volt, hogy levegyem a fülem az ajtóról, amikor hallom, hogy nyílik.

 - Hát te? - kérdezi Alex meglepetten és a kezét nyújtja, hogy felsegítsen.

Elfogadom a kezét, miközben magamban szidom a befelé nyíló ajtókat.

 - Beszélnem kell veled - válaszolok, miközben Alex felhúz.

 - Hát.. akkor foglalj helyet - irányít az ágya felé, mivel ez az egyetlen ülőhely az egész szobában.

 - Nem mehetnénk ki inkább a tóhoz, vagy az ebédlőbe? - vetem fel gyorsan a kérdést. Nem tudom miért, de hirtelen kezdem kényelmetlenül érezni magam.

 - Menjünk a tóhoz - egyezik bele Alex, de furcsán néz rám.

Fél óra múlva már a szokásos köveken ülünk a vizet figyelve.

 - Na, akkor mi is az a nagyon fontos dolog, amit mondani akartál? - kérdezi Alex a tekintetét az enyémbe fúrva.

 - Tudod láttam azt a listát... Meg a neved rajta... - makogok össze-vissza.

 - Chloe - fog-a meg a vállam - Nyugi, nem akarlak kinyírni. Mondd nyugodtan.

 - Hát... Biztos jó ötlet jelentkezni erre a besúgósra? Mármint, veszélyes vállalkozás... 

 - Nem kell aggódnod - rázza meg a fejét - Meg tudom magam védeni. Eleve az se biztos, hogy kiválasztanak.

 - Tudom... Csak hát... Féltelek - bukik ki belőlem, de amint kimondom, magam is megbánom.

Alex meglepetten néz rám, én pedig elvörösödök.

 - Mármint... Tudod hogy értem... Ajh, ne nézz már így rám, szellemet láttál vagy mi? - próbálom menteni a helyzetet, mindhiába.

 - Nem tudom hogy érted - rázza a fejét értetlenül.

 - Mindegy, hagyjuk - legyintek.

 - Oké - egyezik bele és szórakozottan egy követ hajít a tóba.

Beáll kettőnk közé a nyomasztó csend. Pár másodperc múlva megszólalok.

 - Ettől függetlenül még mindig akarsz besúgó lenni?

 - Persze - hagyja abba a kövek dobálását.

 - De hát miért? - húzódok közelebb hozzá.

 - Hidd el, nem egyedül te vagy pipa Snow elnökre - löki meg a vállamat viccelődve.

 - Na, nem mondod - lököm vissza.

 - Szóval kénytelen leszel rövid ideig nélkülözni becses társaságomat - tereli vissza a témát.

 - Ja... - Ezt most nem tudom viccesen felfogni.

 - Na, nyugi, csak viccelek - pöcköl meg.

 - Tudom - sóhajtok.

Megint beáll közénk a csend, de most Alex töri meg.

 - Nem lesz ez így jó - dől hátra.

 - Micsoda? - nézek le rá.

 - Ez a besúgó-projekt. Jó, tegyük fel, hogy sikerül bejutni az elnöki palotába. És utána?

 - Nem értem - rázom a fejem.

 - Mit fogunk csinálni utána? Felszolgáljuk az elnöknek a teát? Hogy fog meghalni? Megvárjuk, hogy végső elgyengülésben feldobja a talpát?

 - Miért, mi más lehetséges? Információt gyűjtünk róla és kiismerjük a gyenge pontjait.

 - De az mennyi idő? Az elnök nem fogad be minden utcáról jövő gyereket, mint a fő tanácsosát. Egy csomó idő elérni azt. Több év. 

 - Van más ötleted? - nézek rá tanácstalanul.

 - Van - bólint.

 - És mégis mi?

 - Bejut valaki ugyanazon az úton át, amelyen mi is mentünk. A besúgó fedezi, és egy óvatlan pillanatban betör az elnökhöz, és megöli. Mert ez persze éjszaka történne.

 - Aha - nézek rá hitetlenkedve - És szerinted nincs ott több őr?

 - Kinyírjuk azokat is - von vállat. 

 - Ez akkor is kockázatos - mondom pár pillanat hallgatás után.

 - De te belevágnál? - ül fel és várakozóan néz rám.

 - Bele. Minél hamarabb kifekszik annál jobb - válaszolok elgondolkodva.

Kezdett kirajzolódni egy kép előttem. Mi lenne ha Alex lenne a besúgó, és én ölném meg az elnököt?

 - Szerintem megcsinálhatnánk - mondom halkan.

 - Komolyan? - fúrja bele kék tekintetét az enyémbe.

 - Igen... Maximum az elnök helyett mi dobjuk fel a talpunkat...

 - Mindig is szerettem a pozitív világnézetedet - röhög  és feláll a kőről, majd engem is felsegít.

Miközben elindulunk a körzet felé csak egy dolog zakatol a fejemben. Mi komolyan meg fogjuk ölni az elnököt.

A blog sorsa a nyárra (nyugodjatok meg, nem rekesztem be megint)

Üdvözlet, Lázadók!

Sajnálom, de mára nem egy új résszel jövök. (Igen, haladok vele, írogatom) Helyette elmondom a körülbelüli kihagyásokat nyárra (avagy a wifimentes nyaralásokat) Lesz egy Június végén, Július elején. Ez két hét lesz. A net nagyon gyenge, és mobilnetet nem használhatok, mert külföldön leszek.
Lesz szintén két nap, amikor nem tudok írni (Jún. 22-23). Ott zéró net lesz, és még a laptopom is otthon fog maradni. Aztán majd Augusztus környékén megint lesz két hét, amikor nyaralni vagyok (itt már lesz net, és ha minden igaz laptop is, szóval, majd próbálgatok írni).
Ha bármi egyéb elfoglaltság lesz, szólok :)
Addig is sose hagyjon el benneteket a remény!
Sarah
Ui.: És igen, megvolt az utolsó tanítási nap! Három középső ujjat fel, annak aki örül neki.

Tizenötödik fejezet

Sziasztok :) megérkeztem a következő résszel. Ez most egy kicsit akciómentesebb lett, de itt is lesznek fontos dolgok. Remélem tetszeni fog nektek!
Jó olvasást!
Sarah

Peeta ágya szélén ülök. Most az egyszer sikerül úgy lennem vele, hogy nincs itt Katniss sem. Persze nem hibáztatom, hogy végig mellette akar lenni.
 - Min gondolkodtál el annyira? - kérdezi Peeta egy halvány mosoly kíséretében.
 - Semmin - ráztam a fejem, és eltereltem a témát - A doki mit mondott, mikor enged ki?
 - Azt mondta, hogy amint megerősödök szabad leszek.
 - Akkor nemsokára már kint leszel innen - nyugtázom.
Egyébként az utóbbi időben szépen gyógyul. Bár még a testén ott vannak a hegek, és a kínzás nyomai kezd hasonlítani régi önmagára.
 - Egyébként még meg sem köszöntem, hogy kimentettetek - néz komolyan a szemembe - Sose fogom tudni eléggé meghálálni.
 - Ugyan - legyintek - Ha Coin nem ad rá engedélyt, akkor is megtettük volna.
 - És mi a helyzet a körzetben? - tereli el a témát.
 - Semmi extra... Vagyis, de, mert Coin önkéntes besúgót keres.
 - Gondolom te jelentkeztél.
 - Jelentkeztem volna, ha Coin engedi.
 - Miért nem engedte?
 - Mert túl jól ismer Snow elnök - forgatom a szemem.
 - És gondolom ez téged zavar...
 - Igen - bólintok feszülten - Főleg, hogy Zoe mondta, hogy diktatúrát fog bevezetni, ha nyerünk, de ezt nem tudjuk bizonyítani rá, és eleve az se biztos, hogy igaz. Sőt, ha úgy nézzük a Tizenharmadik körzetben minden bizonytalan. Coin először mondta, hogy vigyázni kell ránk, mert szimbólumok, vagy mifenék vagyunk, ezért csak filmezgettünk. Aztán már megengedte, hogy menekítsünk ki téged, ahhoz képest, hogy nagyon kicsi volt az esély rá, hogy élve kijutunk.
Hirtelen elakad a lélegzetem. Egy gondolat fészkeli be az agyát, ami nem hagy nyugodni. Mi van ha Coin azért vállalta be a kiszabadítást, mert tudta, hogy jelentkezni fogunk rá? Mi van, ha Coin direkt akart minket ezzel kiiktatni? Talán úgy gondolja, hogy a szimbólumai veszélyesek lehetnek rá? Szólnom kell Katniss-nek!
 - Ne haragudj, mennem kell. Gyógyulj meg hamar! - pattanok fel Peeta ágya mellől és választ sem várva kirohanok a szobából.
Nem kell sokáig keresnem Katniss-t, mert a folyosón bele futok. Szó szerint.
 - Hé, Chloe, hova sietsz annyira? - tart meg a lány a vállamnál, aki az  utóbbi időben teljesen kivirult.
 - Téged kerestelek - szorítom meg a hajgumit a hajamban.
 - Na, és milyen okból? 
Körbenézek. Mindenhol emberek mennek a dolgukra abban a bizonyos szürke kezeslábasban, ami rajtam is díszeleg.
 - Szerintem menjünk ki a tóhoz - biccentek.
Katniss egy bólintással beleegyezik és elindulunk megkeresni Coint.

 - És merre is van az a tó? - kérdezi Katniss, amikor már a bozótban vezetem.
 - Még pár méter és ott vagyunk - nézek rá a vállam fölött.
Pár perc múlva azon kapjuk magunkat, hogy a tisztás szélén állunk. Mosolyra húzódik a szám. Ezer éve nem voltam friss levegőn. Elkezdek futni a tó felé, miközben érzem, hogy a tüdőm megtelik oxigénnel. Hetek óta most először mosolygok őszintén. Megállok a parton annál a bizonyos sziklánál és intek Katniss-nek, hogy jöjjön ő is.
A lány csatlakozik hozzám, majd pár másodperc hallgatás után megkérdezi:
 - Akkor most már elmondod?
Bólintok és egy szuszra elhadarom neki a gondolatmenetemet. Amikor befejezem óvatosan felnézek rá.
 - Na, mit gondolsz róla? - kérdezem bizonytalanul a tavat figyelő Katniss-től.
 - Lehet, hogy van benne igazság - válaszol minden szavát megfontolva - Csak...
 - Csak?
 - Ha tényleg így van nem tudjuk rá bizonyítani. Egyenlőre butaság is lenne ellene fellázítani a körzetet. Nem hiányzik még egy belső lázadás is. Szerintem ha győztünk elég lesz ezzel foglalkozni.
 - És mi van ha vesztünk? - kérdezem halkan.
 - Akkor Coin nem tud felemelni semmilyen diktatúrát - von vállat a lány.
Bólintok és egy kis ideig megint csak a tavat bámuljuk. A nap lenyugvóban van, színesre festi az eget, és aranyutat rajzol a vízre. Összébb húzom magamon a kabátot. Lassan beköszönt az igazi ősz. A fák levelei már elkezdtek bordóba és sárgába átváltani. A Tizenkettedikben ilyenkor szoktunk almát szedni az aprócska kertünkből. Nincs többé az az almafa a kertünkben. Sőt, már kertünk sincs. Nincs semmilyen otthonunk. Már körzetünk sincs.
 - Nem tudom, hogy bírod - szólal meg Katniss maga elé nézve.
 - Mit? - kérdezem felvonva az egyik szemöldökömet.
 - Hát ezt az egészet. Normál kamasz ebbe beleroppan.
 - Néha én is úgy érzem, hogy beleroppanok. Rémálmaim is vannak. Arról, hogy elbukunk és meghalnak a szeretteim. Néha visszajönnek a kiválasztottak is. Azok, akiket én öltem meg.
Sóhajtok egyet és végigdörzsölöm a kezemmel az arcom. Katniss együtt érzően megsimítja a vállamat.
 - Nekem is ilyen rémálmaim vannak - mondja kedvesen, majd feláll - De vissza kell mennünk a körzetbe, mindjárt lemegy a nap.

Amikor már a Tizenharmadik folyosóit rovom, szembetalálom magam Haymitch-csel. Eszembe jut a besúgó-projekt. Ha jól emlékszem nála kellet jelentkezni.
 - Na, mi az drágaságom, itt ragadtál? - kérdezi karba téve a kezeit.
 - Nem... Én csak... Haymitch, elkérhetem megnézni a jelentkezők névsorát?
Először elképed, majd előhalássza a zsebéből a listát és átnyújtja. Átfutom a neveket. Semelyik se cseng ismerősen. Kivéve egyet.
Alex Odair.

Tizennegyedik fejezet

Sziasztok :) újra itt, egy újabb résszel. Hú, hát lassan kezdünk beérni a történetek sűrűjébe. Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek :) Ja, és köszönöm az újabb feliratkozást :)
Jó olvasást!
Sarah

 - Basszus - motyogom az orrom alatt.

 - Mi az? - kérdezi Alex, miközben a hóna alatt felhúzza Peeta-t.

Szegény nagyon lesoványodott, látszik rajta, hogy rengeteg kínzáson ment át. Most sincs teljesen magánál, támogatni kell, hogy fel tudjon állni.

 - Snow tudja, hogy itt vagyunk - válaszolok feszülten.

 - Micsoda? - kérdezi Katniss halálra vált arccal.

 - Jól hallottad - válaszolom feszülten - Sietnünk kéne kifelé.

Szaporázni kezdjük a lépteinket, miközben Katniss értesíti a másik két csapatot. Snow akármikor ránk szabadíthatja a békeőröket, és akkor nekünk lőttek. Csak azt nem tudom miért nem teszi meg ezt mihamarabb. Miért hagy minket futni?

 - Chloe, itt vagy? - hallom Beete hangját a fülembe dugott adó-vevőben.

 - Itt - válaszolok halkan, miközben hátra tekintek, hogy Peeta, és az őt támogató Katniss nem maradt-e le.

 - Érjetek ki az elnöki palotából mihamarabb. Rögtön a főbejárat előtt vár titeket a légpárnás. Snow még nem lép, amit kihasználunk. Siessetek.

 - Már csak egy lépcső és ott vagyunk - kémlelek körül, és leszaladunk rajta.

Kilököm a súlyos vasajtót és kiengedem magam előtt a többieket, majd én is kilépek és hagyom magától becsukódni.

A légpárnás tényleg ott van, ahol ígérték. A peron nyitva van, mi pedig felrohanunk rajta. Peeta-t leültetjük egy padra és mi is lehuppanunk. A másik helyiségből Beete és Zoe rohan ki, az utóbbi a nyakamba ugrik.

A légpárnás felszáll és ők is letelepednek.

 - Miért hagyott minket elmenni Snow elnök?- nézek Beete-re.

 - Nem tudom - válaszol - De biztos nem szívjóságból.

Kitekintek az ablakon. Két másik légpárnás is száll mellettünk. Ezek szerint megvan Annie és Johanna is.

 - Mit akarhat már megint Coin elnök? - caplatok idegesen Zoe mellett, a tárgyalóterem felé.

 - Teázni - válaszol cinikusan - Mert végül is nem történt semmi extra, csak Snow hagyott titeket kilógni a palotából.

 - Jól van, na - lököm meg viccelődve.

 - Egyébként nagyon ramatyul van Peeta? - kérdezi aggódva.

 - Volt már jobban is - válaszolok - Egyenlőre még a kórházszárnyba van.

 - Nem irigylem őt... 

 - Hát én se.

Belépünk a tárgyalóterembe, ahol a szokásos tagok már várnak ránk. Köszönünk és leülünk a helyünkre.

 - Mint tudják, Snow elnök beszélt Miss Tomlinsonnal - kezd bele Coin.

Zoe-ra pillantok. Az arcáról semmit sem tudok leolvasni, de érzem, hogy a beszélgetés sokkot hagyott maga után.

 - Egy utalást tett arra, hogy lehetnek besúgók is. Egyenlőre még nem vagyunk benne biztosak, hogy igazat mondott-e, vagy sem, de utánajárunk. Az elnök ötletet adott nekem. Vissza kell vágnunk. ezzel arra gondolok, hogy mi is alkalmazhatnánk besúgókat. Természetesen előtte kap kiképzést, és elmaszkírozzák. Az lesz a feladata, hogy szerezzen magának egy olyan munkát, ami közel áll Snow elnökhöz. Ez lehet a szobalány, vagy takarító is. Ez önként jelentkezés alapján fog eldőlni.Természetesen olyan ember kell, akinek jók a színészi képességei, cseles, és - itt ránk néz - Nem ismeri Snow elnök.

Ezzel automatikusan kiesett az összes győztes, és ezt Coin is nagyon jól tudta.

Megint az ebédlőben vagyunk. Az első emeletnél lévő korláthoz oda van állítva egy mikrofon. Coin mindjárt itt lesz. Ő parancsolta ide az egész Tizenharmadik körzetet, mert valami nagy bejelenteni valója van. Egy asztalnál ülök Zoe-val, Primmel, és Alex-szel.
 - Figyeljetek - kezd bele Zoe egy hatalmas sóhajtással - Mondhatok valamit?
 - Nem, meg van tiltva - dől hátra Alex, mire én belerúgok a lábába.
 - Mondd csak - nézek rá bátorítóan.
 -Amikor Snow beszélt velem... Azt mondta, hogy Coin diktatúrát fog bevezetni, ha megnyerjük a forradalmat. Szerintetek ennek van igazságalapja?
 - Nem tudom, de nekem nem szimpatikus a maca. Simán kinézem belőle. Lehet, hogy ő lesz a következő Snow - von vállat Alex.
 - És te ezt ilyen simán kezeled? - néz rá Prim csodálkozva.
 - Úgysem tehetünk semmit. Ez csak feltételezés. Ha igaz is lenne, nincs semmi bizonyítékunk. És eleve az se biztos, hogy igazunk van - válaszolok a fiú helyett.
 - Osztom a véleményt - könyököl az asztalra Alex.
 - És nektek erről a besúgósdiról mi a véleményetek? - terelem el a témát, miközben unottan kortyolok egyet az előttem lévő pohár vízből.
 - Nem hülyeség - válaszol Zoe - De szerintem senki sem elég őrült ahhoz, hogy belevágjon.
 - Én az lennék - sóhajtok - Csak engem már ismer az elnök.
 - Akkor eddig kik is estek ki ebből a projektből? - érdeklődik Prim.
 - Katniss, Zoe, Finnick, Beete, Haymitch, Effie, Johanna, Peeta és én - számolom össze az ujjaimon.
 - Meg Annie - teszi hozzá Alex.
 - Meg Annie - helyesbítek a listámon.
Oldalra pillantok. A mellettünk lévő asztalnál Finnick és Annie összebújva beszélgetnek. Eddig még nem is gondoltam a szerelemre. Pedig ez a Tizenharmadik körzet most romantikus hely lett. Katniss kimenekítette Peeta-t, és most örülnek egymásnak, a két turbékoló galamb dettó. Persze most a forradalom közepén én se vágyok egy komoly kapcsolatra, vagy mire, de azért...
Gondolatmenetemet az elnöknő megérkezése szakítja félbe. Odalép a mikrofonhoz, megköszörüli a torkát és belekezd hosszas mondandójába:
 - Tizenharmadik körzet! Örömmel jelentem be, hogy az elfogott győzteseket kiszabadítottuk, kilenc bátor katona segítségével. A győztesekből kettő már itt van velünk, egy pedig még kezelésekre szorul. Viszont ezzel még a harcok nem fejeződtek be. Szükségünk lesz egy bátor emberre, aki besúgóként fog működni. Jelentkezni Mr. Albernathy-nál lehet. Egy embert ki fogunk választani, aki utat fog nyitni a szabad jövő felé.

Tizenharmadik fejezet

Sziasztok :) Tudom, rengeteget késtem a résszel, sajnálom. Egyszerűen több dolgom volt, mint amikor a felvételik zajlottak. Megígérem, hogy a ballagás után már minden a régi kerékvágásba megy tovább. 
Na, de akkor térjünk is át a mai részre. Többen is írtátok, hogy tetszett a szemszögváltás és gondoltam most is lesz egy rész Zoe szemszögéből. Viszont olyat nem fogok, hogy egy fejezeten belül váltogatom a szemszögeket, mert az ilyenektől idegrohamot kapok.
Ja, igen. És zeneajánló: P!nk- Dear Mr. President
Jó olvasást!
Sarah

Meredten nézek a hangár teteje felé, ahonnan az előbb még egy repülőgép szállt fel. Félek, hogy most láttam utoljára Chloe-t.

Nem tudom, hogy mennyi ideje állok itt, de egyedül vagyok.

Valaki megérinti a vállamat, mire én hátrafordulok és Primmel találom szembe magam.

 - Ezer éve itt állsz - mondja kedvesen - Be kéne jönnöd.

Bólintok és követem.

Amint beérünk az ebédlőbe szembejön velünk Coin elnök szigorú arccal.

 - Miss Tomlinson, a csapat megérkezettaz elnöki palotába...

Prim bólint, hogy menjek csak, én pedig torkomba dobogó szívvel az elnöknő után indulok.

Coin szótlanul megy a folyosókon, én pedig nem akarom megszólítani. Éveknek tűnő pár perc alatt odaérünk a tárgyalóterembe, ahol ki van vetítve Chloe csapata. Látom ahogy Alex kilövi a biztonsági rendszert, és továbbmennek az palotához.

Oké, eddig minden rendben. Megkönnyebbülten kifújom a levegőt és egy pillanatra behunyom a szemem.

Amikor kinyitom már nem látom a képernyőn a csapatot, helyette csak szürke pontokat.

Beete- ék fele nézek, akik tanácstalanul merednek a képernyőre.

 - Most mi lesz? - kérdezem félve.

 - Megpróbáljuk helyrehozni - pötyög a férfi valamit a gépen.

 - Mi van ha ezt a Kapitólium csinálta? - kérdezősködök tovább.

 - Ha ez megnyugtat, száz százalék, hogy a Kapitólium csinálta - néz rám idegesen.

 - Akkor tudják, hogy bent vannak - nézek szét ijedten.

 - Valószínűleg már korábban is tudták.

 - És mi lesz velük?

 - Nem tudom - néz rám, majd visszatér a számítógépéhez.

Meredten bámulom, hogy mit bütyköl a gépen. Teljesen belefeledkezik és látom az arcán, hogy reménykedik.

Hirtelen ijedtséget látok az arcán, majd hallok egy hangot "Tomlinson kisasszony, hát újra találkozunk?"

A képernyő felé nézek rosszat sejtve. Ezt a hangot már hallottam valahol. A Bevonulóünnepségen.

Legrosszabb sejtésem beigazolódik. Az elnököt látom a képernyőn.

Beete-re sandítok, aki jelzi, hogy húzzam az időt.

 - Üdv - Csak ennyit bírok kinyögni.

Mintha Snow arcán meglepetést vélnék felfedezni.

 - Látom nem szívbajos - jegyzi meg gúnyosan.

 - Az Arénát is kibírtam - válaszolok ugyanolyan hangsúllyal.

 - Tudom, hogy éppen kimenekítik a foglyokat.

 - Erre azt hiszem magamtól is rájöttem.

 - Nem fél?

 - Miért tenném?

 - Akármelyik pillanatban megölethetem őket, csak ki kell adnom a parancsot.

Egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Ezt nem teheti meg!

 - Elnök úr - kezdtem halkan - Magának nincs lelkiismeret furdalása emiatt? Nem tűnt fel, hogy azért lázadtak fel a körzetek, mert éheztette őket? Milyen érzés tudni, hogy sokak halála szárad a lelkén, miközben a népével elhiteti, hogy természetes, és nem barbár dolog fogadásokat kötni arra, hogy melyik gyerek öli meg a másikat?

 - Higgye el kisasszony, hogy nem. Van egy hatalom, amely eltapossa a többit, ebbe bele kell törődni. Úgy tűnik, hogy ez maguknak nem sikerült. Pedig volt hetvenöt évük, hogy hozzá szokjanak.

Ijesztően nyugodtan mondja minden szavát.

 - Az a hetvenöt év túl sok volt - válaszolok vissza.

 - Ezután megint lesz hetvenöt évük, hogy hozzá szokjanak. A forradalom el fog bukni, ezt a szíve mélyén maga is tudja, nem de bár?

 - Ennyire biztos még egyszer sem voltam a győzelemben.

 - Tudja, hogy a remény hal meg utoljára?

 - Eddig is ez volt a mottóm.

 - Lassan ez is meg fog halni.

 - Szerintem pedig lángol. Úgy mint még soha.

 - Maga naiv. Itt senki se az, aminek látszik. Maga komolyan elhiszi, hogy mondjuk Coin elnököt csak az vezérli, hogy szabadok legyenek a körzetek?

Az elnöknő felé pillantok, aki Beete mellett áll. Jelzi, hogy forduljak vissza.

 - Tudja meg, hogy csak a hatalom vezérli őt.

 - Maga ezt honnan gondolja?

 - Nem gondolom, tudom.

 - És azt honnan?

 - Mint mondtam, senki se az, aminek látszik.

Szóval vannak besúgók. Ismét az elnöknőre nézek. Neki is leesett, hogy mit mondott Snow elnök.

 - A viszontlátásra, kisasszony. Jó volt önnel beszélgetni - mondja az elnök és a képernyő elsötétül.

Hitetlenkedve  nézem a fekete képernyőt. Snow egy eszelős őrült, ezt már most tudom.

 - Basszus - mondja Beete tömören.

 - Intézkednünk kell - jön felém Coin - Azt mondta lehetnek besúgók. Most kell egy rostát tartani.

 - Azonnal? - kérdezem

 - Igen.

 - De mi lesz a kimenekítő-osztaggal?

 - Nem tehetünk értük semmit.

 - Maga lehet, hogy nem, de én akkor is értesítem őket.

 - Én segítek benne - dől hátra a székén Beete.

Coin megcsóválja a fejét és kimegy.

 - Hogy vehetnénk fel velük a kapcsolatot.

 Beete kis ideig gondolkodik, majd hirtelen ötlettől vezérelve bepötyög valamit. Arca felderül, és egy adó-vevőt nyom a kezembe.

 - Így - néz fel rám - Chloe-val vagy összeköttetésben.

Hálásan rámosolygok, és beleszólok az adó-vevőbe.

 - Chloe, itt vagyok.

 - Megszakadt a kapcsolat - hallom a hangját.

 - Tudom, de most újra van. Hol jártok?

 - Most szedi ki Katniss és Alex Peeta-t a tömlöcből.

 - Jó, de siessetek.

 - Miért? - Hallom az idegességet a hangjában.

 - Mert Snow elnök tudja, hogy a palotában vagytok.

Tizenkettedik fejezet

Sziasztok :) nagyon-nagyon sajnálom a hatalmas kihagyást. Nem is próbálok mentegetőzni, jöjjön a hosszadalmasan megírt tizenkettedik fejezet

 - Chloe - rázza a húgom a vállam

 - Mi az? - ülök fel unottan az ágyamon, egy ásítás kíséretében

 - Mindenki rád vár a kiképző központban.

 - Akkor várjanak - húzom a fejemre a takarót.

 Zoe leráncigálja rólam, majd amikor felülök,hozzám vágja a kezeslábast, és a bakancsot. Szerintem megfordult a fejében, hogy, amint kimegy, én visszafekszek aludni, úgyhogy maradt, amíg felöltöztem. 

A kiképzőközpontban, már mindenki itt van, én utolsóként esek be. Beete egy megrovó pillantással nyugtázza a késésemet. Gyorsan leülök a nekem fenntartott székre, Alex mellé, és a férfi belekezd a mondandójába:
 - Remélem mindenki megcsinálta a tegnapi feladatot.
Mindegyikünk kurtán bólint egyet.
 - Rendben. A mai gyakorlatnál kiderül. Egy szimulátoros szobában lesztek, ahol úgy fog tűnni, mintha élesben menne a kimenekítés. De előtte meg kell beszélnünk a taktikát. És most ki fog derülni, hogy ki mennyire tanult. Szerintetek mit kell először csinálni, amikor beértek az elnöki palotába?
 - Mielőtt belépnék, hatástalanítanám a riasztókat - mondom félig lecsúszva a székemen.
 - Pontosan - biccent - És mi a második lépés?
 - Bemenni, lehetőleg nem a főbejáraton - humorizál Alex, de Beete nem veszi a lapot.
 - Igen. Azután? Katniss, most te jössz
 - A csapat tagjainak egyben kell maradnia. Csak azt a helyet nézzük meg, ahol feltételezve van Peeta. Nem kockáztatunk
 - És ha sehol sem találjátok őket?
 - Nem kockáztatni, és visszamenni a géphez - sóhajtott a lány.
 - Remek, akkor stratégia. Alex fogja hatástalanítani egy nyíllal a riasztókat. Erre különleges nyilat fejlesztettem ki - felvesz az asztalról egy fekete darabot és felénk mutatja - Ebben egy olyan berendezés van, ami teljesen lebénít mindent. Az áramot, a riasztókat, de még a folyóvizet is. Ezeket mind egy projektor működteti, ami lent van a katakombákban. Egy út van, amin át le lehet jutni, és ez a Kiképzőközpont.
Amikor először megláttam ezt leírva, éreztem, hogy kihagy egyet a szívem. Semmi kedvem sincs visszamenni oda, ahol azok a giccses majmok vigyorogva nézték, ahogyan Zoe-és a saját életemért küzdök. Ahol énekeltem a Játékmestereknek.
Az emlék hatására lehunyom a szemem, és nagy levegőket veszek. Az utóbbi időben, amikor a Kapitólium jutott az eszembe, mindig ezt csinálom. Zoe szerint így terelem el a figyelmemet...
 - Akkor szerintem meg is próbálhatjátok - nyom meg Beete egy gombot az asztalon, amitől megnyílik a fal és előkerül a szimulációs szoba. 

Egy hét gyakorlás után már a légpárnás előtt állok, a hangárban, a búcsúra készülve. Anyuéknak csak tegnap mondtam el, hogy elmegyek. Gondolom megtiltották volna, hogy menjek. Ki szereti ha a lánya kommandósdit játszik az elnöki palotánál?
Eleinte nem hagyták, hogy poszáta-szárnyak legyünk Zoe-val. Örültek, hogy vissza jöttünk az arénából, nem akarták, hogy megint veszélyben legyünk. Végül Coin a lelkükre beszélt, nem tudom, hogy milyen módon, de sikerült őket meggyőznie. 
Anyuék egy szót se szólnak, csak megölelnek. De ez is csak egy kurta ölelés. Még utánam intenek és eltűnnek a hangárból. A tekintetem kíséri őket az ajtóig, ahol megpillantom az elnöknőt. Szürke szemeit rám emeli és biccent egyet. Ez nála felér egy "remélem visszajön"-nel.
Kezd nekem egyre unszimpatikusabb lenni. Talán ő kérte anyuékat, hogy ne mondjanak érzelgős búcsút, nehogy visszatáncoljak?
Egy pillanatig farkasszemet nézünk, majd elém lép Zoe. Kissé távolabb Prim és Abigail áll.
 - Légy ügyes, oké? - néz rám szomorúan a húgom - Tudod használni a szigonyodat. Nézz úgy rá, mintha egy szimulációs szoba lenne. Menni fog - ölel meg.
Miután kibontakozunk az ölelésből odalép hozzám Prim és ő is megölel.
 - Nem lesz semmi baj - suttogja és utat enged Abigail-nek.
 - Ott lesz veletek egy kamerás csapat - kezd bele a (valószínűleg nagy) monológjába - Ami ott történik, arról mi is tudni fogunk. Ezért a fületekben lévő akármi... Jó nem vagyok egy kütyüzseni, de ez mindegy is... Na, hol is tartottam? Igen, az akármi. Szóval mindig legyen bekapcsolva, ha valami baj történne tudjunk titeket értesíteni. Mindig csináljátok azt, amit mondunk. Akkor nem lehet baj. Ja, igen és sok szerencsét- ölel meg ő is.
 - Köszönöm a tanácsokat - mosolygok rá, és elindulok a légpárnásra. Még visszaintek az ott álló három lánynak, majd belépek. Alex és Katniss már egymással szemben ül, amikor én levágódok a fiú mellé.
Kibámulok az apró kis ablakon. Ilyen búcsúzkodásban már egyszer volt részem. Amikor kisorsoltak. Több, mint fél éve volt. És én már majdnem fél éve itt vagyok a Tizenharmadikban.
A motor beindul és a hangár egyre kisebbnek tűnik. A tető kinyílik és a légpárnás a felhők közé veti magát.
Végignézek a ruhámon. Egy kényelmes, fekete, testhez simuló kezeslábas, amit biztonságossá a golyóálló mellény tesz, és a szintén golyóálló láb-és karvédő, ami végig fut mind a négy végtagomon. Egy fekete bakancs van rajtam. A többieken is ilyen ruha van. A hajamat feltűztem, a lehető legszorosabb kontyba. Katniss a szokásos oldalra fonott frizurát csinálta meg magának.
Lenézek a kezemre és szórakozottan elkezdek babrálni a szigonyommal.
Most először fut át az agyamon, hogy mi lesz ha nem térek vissza. Vajon a családom összeomolna? Vajon Coin keresne a helyemre egy másik jelképet? Vagy felvállalná a történteket? Családomon kívül még hiányoznék valakinek, ha meghalok?
Furcsa, hogy fél év alatt először gondolok erre... Talán mindig ott volt a remény, hogy mi lesz ha mégis sikerül. És most elfogyott volna? Eddig bírta a készlet?
És milyen lehet a halál? Léteik a mennyország? Vagy teljes sötétség lesz? Hallottam egy olyanról, hogy reinkarnáció. Amikor a lélek egy másik testbe vándorol. Valamiért én ebben hiszek. Vajon mi leszek ha meghalok? Megint ember? Vagy talán egy állat?
Elhessegetem a gondolataimat. Még egyszer át kell gondolnom a stratégiát. Ha meg is halok, legalább úgy csináljam, hogy nem adom fel.

Díj #4

Sziasztok :) újra itt vagyok egy díjjal, amit nagyon köszönök Málna Pitének.

 

(katt ide)

Szabályok:

1.) Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől van

2.) Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad a díjat

3.) Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad (térj ki a szereplőkre, szokásaikra stb., de nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról)

4.) Írj 12 dolgot a saját blogodról

5.) Válaszolj 12 kérdésre

6.) Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban

7.) Kommentelj annak a blogján 1 fejezethez (vagy akármihez), akitől kaptad a díjat, ugyanis mindenkinek jól esik a visszajelzés.

8.) Cseréljetek linket is! Rakd ki azt, akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is tegyen ki téged.

9.) Küld tovább min. 12 embernek a díjat.

Nos, mivel tegnap is kaptam pont egy ilyen típusú díjat, ha nem baj most csalok egy kicsit: kihagynám a 4., a 6., és a 9. kérdést. A blogomról mindent elmondtam, amit tudtam, és el is küldtem az legtöbb blognak

Akkor ugorjunk is oda, ahol mesélnem kell az írónő blogjáról:

1. THG-fanfiction 

2. A kilencedik körzet egyik kiválasztottjától szól...

3. ..., akinek Rosie a neve...

4. ... és önként jelentkezik.

5. A bökkenő ott kezdődik, hogy a legjobb barátjával együtt megy a viadalra.

6. Rosie nagyon szimpatikus karakter.

7. És az írónőnek van tehetsége, nem is kevés.

8.Rosie-nak nem tudjuk meg a vezetéknevét.

9. Nagyon gyorsan jönnek az új részek.

10. A címe Sose hagyjon el benneteket a remény, ami szerintem találó.

11. Nagyon remélem, hogy Josh (a legjobb barát) nem hal meg.

12. Rosie és Josh a hivatásos falkába tartozik.

Az írónő kérdései:

 1. Mi tetszik a blogomban? 

Az egyedisége és a két szimpatikus főhős. Emellett még az írásimódod.

2. Mi nem?

Picit sok a karakter, és néha elvesztem a fonalat. Ha picit lassítasz szuper lesz ;)

3. Ki a kedvenc szereplőd ha van?

Rosie, nagyon jól összehoztad a karaktert.

4. Van valaki akitől többet vártál?

Nem nagyon...

5. Melyik a kedvenc részed ha van?

Az interjú.

6. Szerinted ki nyeri meg a viadalt?

Nagyon remélem, hogy Josh és Rosie.

7. Rosie és Josh össze jönnek?

Remélem igen (kézdörzsölgetés)

8. Olvasod a blogom?

Igen, már az elejétől.

9. Milyen legyen a háttér?

Nem tudom, de ha csináltatsz egy fejlécet, akkor egyrészt jobban fog mutatni a blog, másrészt tudod hozzá igazítani a hátteret. (Ha érdekel én innen rendeltem)

10. Hogy tetszik a körzet választás?

Jó ötlet, hogy nem valami "híreset" választottál, mint például a 12. vagy a 4.

11. Rosie ruhájáról mi a véleményed?

Nekem nagyon bejött... Már ha az interjúsra gondolsz.

12. Kinek a halálát sajnálnád, sajnálod nagyon?

Josh-ét, vagy Rosie-ét, bár nagyon remélem, hogy a főhősnődet nem nyírod ki.

Akkor ennyi volt mára, a következő rész pedig lassan, de biztosan halad.

Puszi.: Sarah

Díj #3

Sziasztok :)
Nagyon szépen köszönöm a díjat Larának, aki Ruta történetének írója <3
Hát, ilyen típusú díjjal még nem találkoztam, de vágjunk bele:

(Katt ide)

Szabályok:

1.) Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől van

2.) Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad a díjat

3.) Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad (térj ki a szereplőkre, szokásaikra stb., de nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról)

4.) Írj 12 dolgot a saját blogodról

5.) Válaszolj 12 kérdésre

6.) Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban

7.) Kommentelj annak a blogján 1 fejezethez (vagy akármihez), akitől kaptad a díjat, ugyanis mindenkinek jól esik a visszajelzés.

8.) Cseréljetek linket is! Rakd ki azt, akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is tegyen ki téged.

9.) Küld tovább min. 12 embernek a díjat

12 dolog Lara blogjáról

1. THG-fanfiction

2. Ruta történetét írja meg

3. Szerintem Lara az első, aki megírja az ő szemszögéből a viadalt...

4. ... Ami nagyon ötletes

5. Eddig még nem kezdődött el a viadal.

6. Sikerült Larának megformálni a főhősnőt nagyon szerethetőre.

7. Nem bloggerben, hanem worldpress-ben írja.

8. Szépen fogalmaz az írónő.

9. Nagyon tetszik benne, ahogy leírja Ruta félelmeit.

10. Amikor azt a részt olvastam, amikor Ruta először eszik bőségesen és ecsetelte a különböző ételeket, nekem is megkordult a gyomrom.

11. Tresh elég titokzatos karakterre sikeredett.

12. Szívesen lecsaptam volna, valami nehéz tárggyal a kapitóliumi kísérőt, de végül megkedveltem

12 dolog a saját blogomról (hajjaj):

1. Szintén THG-fanfiction.

2. A harmadik Nagy Mészárlást írom meg olyan "mi lett volna ha..." módon.

3. Már a második részénél járok.

4. Chloe-t sikerült megalkotnom úgy, mint az én szöges ellentétemet.

5. Eredetileg Alex-nek a közelharc ment volna jól, de aztán változtattam.

6. Nem tudom honnan jött az ötlet ahhoz, hogy ikerpárt rakjak be...

7. Legjobban a Coin-Chloe párbeszédeket szerettem írni.

8. Gyakran felcserélem Chloe-t és Zoe-t.

9. Utálom, ha egy fejezeten belül van szemszögváltás, ezért én csak egyszer raktam be ilyet, de a más szemszögből megírt rész külön fejezetet kapott.

10. Eredetileg Grace (Alex húga) is fontos szerepet kapott volna, de aztán szintén elvetettem.

11. Már lassan egy éve fut a blog.

12. Kezd lassan alakulni a következő fejezet.

Kérdések és válaszok:

1. Miért kezdtél el olvasni? A facebookon láttam a "reklámod"és gondoltam benézek

2. Tetszik a történet? Nagyon :3

3. Ki a kedvenc általam alkotott szereplőd? Ruta... Mondjuk ő benne volt az eredeti sztoriban is, de te dolgoztad ki igazán

4. Kinek a szemszögéből olvasnál továbbra is ilyen történetet? Effie-éből :D

5. Hogyan találtál rám? Facebook-csoportnak hála

6. Szereted az Éhezők Viadalát? Még szép!

7. Ha igen, emellett még mi(k) a kedvenc könyved/könyveid? Ha én azt felsorolnám...

8. Hogyan képzelted el Ruta édesanyját? Háát... Nem is tudom...Kívülről gondolom hasonlít Rutára. Belülről meg... Fogalmam sincs, bocsi

9. Mi a véleményed Keyláról? Két szó: tipikus kapitóliumi

10. Mi a véleményed arról, hogy Ruta meghalt? Sírtam rajta mind a könyvben, mind a filmben

11. Ruta és Prim jóban lettek volna? Szerintem igen :D

12. Mi tetszik a legjobban a történetben? Az egyedisége

Kérdéseim:

1. A díjjal találtál rá a blogomra vagy eddig is olvastad?

2. Szerinted min lehetne javítani benne?

3. Tetszik a design?

4. Van olyan szereplő, aki a szívedhez nőtt?

5. Mi tetszik a blogban?

6. És mi nem?

7. Szereted az Éhezők viadalát?

8. Olvastad a könyvet, vagy láttad a filmet, esetleg mindkettőt?

9. Van tipped, hogy mi lesz a blog vége?

10. Szerinted jó ötlet volt az az egyszeri szemszögváltás?

11. Van olyan szereplő, akit máshogy képzeltél el, mint ahogy le van írva?

12. Nagy gond ha nem tudok kitalálni egy utolsó kérdést?

Akiknek küldöm:

Abigail Morgen-Lombkorona:

Emma W.-Az Út végén 168 örökkévalóság után

Anna R.- A Halál Árnyékában

Horváth Bori- Finnick's life

Málna Pite- Sose hagyjon el benneteket a remény

S.Claire-Regan,még most is hallak a fejemben...

Na, pont a fele gyűlt össze. Annyit még alulírottban megjegyeznék, hogy nem kívánom senkitől, hogy olvassa el azt a harminc akárhány részt. Szerintem elég ha a második részét a sztorinak elolvassátok, hiszen a prológusban megpróbáltam összefoglalni az előző rész tartalmát :)

Igyekszek a következő résszel, addig is puszi mindenkinek :)

Sarah

Szolgálati közlemény

Sziasztok :)
Először is hatalmas bocsánatkéréssel tartozom, amiért ilyen sok a kihagyás. Az a helyzet, hogy nagyon kevés az időm és az energiám is, az ihlethiányról nem is beszélve.
Ezért jutottam arra, hogy kis ideig szüneteltetem a blogot, mert az úgy nem jó, hogy összekaparok egy rövid kis részt, és nektek rengeteget kell várni egy újabb szösszenetért.
A szünet csak addig tart, ameddig ki nem találom, hogy mi legyen Chloe-ék sorsa a közeljövőben, és le is tudom írni...
Még egyszer bocsánat és igyekszek  gyorsan ihletet gyűjteni.
Puszi: Sarah

Tizenegyedik fejezet

Sziasztok :) megjöttem az újabb résszel, ami, bocsánat, de picit rövidebb lett, mint a többi. Remélem azért tetszeni fog.

Jó olvasást!

Puszi: Sarah

Nekiálltam megkeresni Alexet. Miután végigkutattam az egész körzetet, szembejött velem. Azaz, pontosabban belém rohant.

 - Bocsi, nem láttalak - szabadkozik.

 - Semmi - legyintek, majd rögtön a tárgyra térek - Nem lenne kedved egy kimenekítő akcióhoz?

 - Kit kell kimenekíteni? - kérdezi már, már ijesztően természetes hangon.

 - Peeta-t.

 - És hogy tervezed? Szembeszállsz Coin akaratával és kiszökünk?

 - Te meg miről beszélsz? - kérdezem a homlokomat ráncolva.

 - Nem te találtad ki, hogy megmented Peeta-t? -zavarodik bele.

 - Nem -rázom a fejem - Coin vetette fel.

 Alexnek egy pillanatra leesik az álla, majd gyorsan észbe kap.

 - Ez esetben, mit tervez Coin?

Felvázolom neki nagy vonalakban azt, amit pár órája az elnöknő mondott, majd amikor befejezem, ő csak bólint, és kijelenti:

 - Akkor benne vagyok.

 - Komolyan? - lelkesedek fel, majd észbe kapok, és tárgyilagosan kijelentem - Ez esetben, holnap nyolckor, a kiképzőteremben.

 - Az merre van? - kérdezi.

 - Fogalmam sincs - vonom meg a vállam, és sarkon fordulok.

Másnap reggel tényleg nem találjuk meg a kiképzőtermet, pedig én már voltam ott, amikor Beete megmutatta az új szigonyomat... Persze egyikünknek sem volt annyi esze, hogy keressen egy térképet, vagy megkérdezzen valakit. Végül Katniss talált meg minket, aki már azt hitte, hogy

eltűntünk.

 - És megérkezett a két jómadár is - fogad minket Beete, amikor leérünk.

A kiképzőterem egy szinttel az óvóhely felett van, és nagyon hasonlít arra, amiben a Viadal előtt gyakoroltam. Az emlékre összerezzenek.

 - Chloe, merre jársz? - csettint egyet Beete az orrom előtt.

 - Mit kérdeztél? - eszmélek fel.

A férfi csak a szemét forgatja, és belevág:

 - A kiképzésetek több részből fog állni. Az első része az lesz, hogy megtanuljátok az elnöki palota pontos alaprajzát. Ott őrzik a foglyokat... Valószínűleg több riasztó van ott, nem is beszélve az akadályokról. A második lépés az lesz, hogy megtanuljátok ezeket kijátszani, egy szimulátorral. Szóval, ha úgy nézzük, próbákat tartunk a kiszabadításról. Mindenkinek világos?

Katniss-sel és Alexszel együtt bólintok.

 - Akkor, az első lépést,  meg is tehetjük - nyom a kezünkbe egy-egy jókora mappát - Kellemes böngészést, és holnap kikérdezem.

Fintorogva elveszem a mappát, és belelapozok. Egy alaprajz van benne az elnöki palotáról, és még rengeteg betűkkel teli lap.

 - Ezt mind holnapra? - kérdezem felnézve a mappából.

 - Igen - bólint Beete

Az ágyamon ülök, már egy ideje a térképet tanulmányozva. Ránézek az órára. Fél tizenegy. Akkor már három órája bámulom. Megdörzsölöm az arcom, és újra a térképre emelem a tekintetem. A betűk, és a rajzok kezdenek összefolyni. Hirtelen, mintha egy szót láttam volna meg. Éhség. Behunyom a szemem, és újra kinyitom. Már semmi sincs ott. Biztos csak képzelődtem. Hirtelen meglátok egy újabb szót. Háború. A szavak egyre csak sűrűsödnek. Elnyomás, halál, Éhezők viadala, bukás, gyilkosságok. Képek jelennek meg előttem egy vesztes háborúról. Úgy érzem, hogy nem kapok levegőt. Elhajítom messze a térképet. Egy pillanatig csak magam elé nézve mély lélegzeteket veszek. Csak képzelődtem. Biztos csak képzelődtem. Talán aludni kéne... Igen, biztos a fáradtságtól láttam rémeket. A párnára hajtom a fejem, de a rossz érzések nem hagynak nyugodni...

Új design

Sziasztok :)
Mint láthatjátok vadonatúj designnal büszkélkedhet a blog. Ezúton is (még egyszer) köszönet Lyla Campell-nek.
Újdonság a chat, ahova bármi óhajt-sóhajt szívesen fogadok.
Azt hiszem ennyi lenne. Az új résszel pedig sietek ;)
Addig is puszi: Sarah

Tizedik fejezet

Sziasztok :) Nagyon sajnálom, hogy később hozom a részt a szokásosnál, de nagyon kevés szabadidőm van. De most újra itt. Nagyon remélem, hogy ez a rész is tetszeni fog nektek.

Jó olvasást!

Puszi: Sarah

 - A végén már az erdőben fogsz lakni - jegyzi meg Alex, amikor már a kapucninkat a fejünkre húzva megyünk vissza a körzetbe.

 - Miért is? - kérdezem kikerülve a pocsolyát.

 - Mert már második alkalommal rohansz ki szó nélkül az erdőbe?

 - Most nem is szó nélkül volt. Szóltam Coin-nak! - mondom tettetett felháborodással.

 - Engedélyt kértél tőle? - fúrja kérdően kék szemeit az enyémbe.

 - Nem. Kész tények elé állítottam - válaszolok, állva a tekintetét.

 - És mindig csak akkor, ha esik az eső - fűzi tovább a mondandóját Alex - Ezt te direkt csinálod?

 - Nem tehetek róla, hogy csak esőben vannak érzelmi kirohanásaim - vonok vállat.

Alex mosolyogva megcsóválja a fejét, és előre néz.

Elgondolkodok azon, hogy az eső sem mindig ugyan olyan. Amikor kimentem a tóhoz, még teljesen szürkének tűnt az ég, de most valahogy, mintha kisütött volna a nap. Az összes szín élénkebben rajzolódik ki. Most nem szürkének tűnnek a fák, hanem az ősz színeiben pompáznak. Vajon eddig is ilyen volt, és a látásunkon is ennyit tud változtatni a hangulatunk?

 - Min elmélkedtél ilyen nagyon? - kérdezi Alex, újra rám emelve a tekintetét.

 - Semmi extrán - rugdosok bele egy pocsolyába szórakozottan.

Szó nélkül baktatunk egymás mellett a körzet felé. És az eső még mindig zuhog.

Mint, már sokszor, megint a tárgyalóteremben ülök, jobbomon Zoe-val, balomon Katniss-sel. Az elnöknő arcát vizsgálom, de semmit se tudok leolvasni róla. Csak egy kérdés zakatol a fejemben. Miért vagyunk itt?

 - Mint tudják - kezd bele Coin - Néhány győztes a Kapitólium fogja. Egészen pontosan Annie Cresta, Johanna Mason és Peeta Mellark. És ki kell őket szabadítanunk.

Összeráncolom a szemöldököm. A mindig óvatos Coin elnöknek hogy juthatott ilyen az eszébe?

Katniss- re sandítok. A lány próbálja eltitkolni önelégült mosolyát, de nehezen megy neki.

Amolyan Te vetted rá? tekintettel rásandítok, mire ő óvatosan bólint.

 - Portia is ott van - szól közbe Zoe.

Coin vesz egy nagy levegőt, majd szomorúan ránk néz:

 - Portia-t tegnap kivégezték.

 - Micsoda? - kérdezem, levegőt sem kapva.

Az elnöknő erre elindít egy felvételt, a mögöttem lévő kivetítőn.

Hátrafordulok, de rögtön a szám elé kapom a kezem. Egy emelvényen egy bekötött szemű nő áll. Rögtön felismerem szőke tincseiről a stylistot. Egy békeőr áll mellette, a nő halántékához szorítva egy pisztolyt. Meghúzza a ravaszt, mire én automatikusan behunyom a szemem. A fegyver elsül. Érzem, ahogy könnyek gyűlnek a szemembe, de az ajkamba harapok, hogy visszatartsam őket.

Óvatosan kinyitom a szemem. Coin kikapcsolta már a felvételt. Visszafordulok felé.

 - Mik a tervei?

Az elnöknő felhúzza a szemöldökét, majd kimérten elkezdi mondani a tervét:

 - Három, háromfős csapatot fogunk egy kiképzés után a Kapitóliumba indítani...

 - Rendben, én jelentkezek az egyik csapatba - vágok a szavába.

 - Én is - mondja Katniss.

 - Én az Annie-t kiszabadító csapathoz - teszi hozzá Finnick.

 - Miss Tomlinson, szerintem ez nem jó ötlet - mondja Coin érzelemmentes hangon - Még túl fiatal ehhez.

 - Miért, szimbólumnak nem vagyok túl fiatal? - kérdezem a fél szemöldökömet felvonva.

 - Szerintem jó ötlet berakni Chloe-t - szólal meg Finnick az elnöknőre nézve - Az Arénában is életben maradt. Úgy bánik a szigonnyal, mintha egész életében ezt csinálta volna.

 - Köszönöm - biccentek.

 - Ha ezt akarja - válaszolja Coin.

 - Ezt akarom - bólintok.

 - Akkor Miss Everdeen benne lesz a Peeta Mellarkot kiszabadító csapatban, maga mellett.

Bólintok, és Katniss-re sandítok. Peeta nevére összerezzen, majd amikor látja, hogy nézem kedvesen rám mosolyog.

 - Minden rendben lesz - mondom neki bátorítóan.

 - Remélem - válaszol egy halvány mosoly kíséretében.

 - Nem hiszem el, hogy meghalt - suttogja Zoe maga elé az ágyán ülve.

Csak együtt érzően megsimítom a vállát, miközben nekem is nehezemre esik visszatartani a sírást.

 - Hogyhogy nem csatlakozol a kimenekítő csapathoz? - kérdezem, leülve mellé.

Zoe keserű mosollyal felnéz rám:

 - Én sose voltam olyan harcolós típus. Majd a háttérből ügyelek a dolgokra.

 - De aztán ha Snow elnök jelentkezik,beszélgess vele - vigyorodok el.

 - Beete meg fogja hackelni a Kapitólium minden kapcsolattartásra alkalmas eszközét, de ha mégis jelentkezik majd az időjárásról fogunk beszélgetni - mondja látszólag komolyan.

 - És, Miss Tomlinson, milyen az idő a Tizenharmadikban? - játszom el az elnököt - Szintén esős?

 - Igen, most éppen vihar van. Remélhetőleg nem csap bele egy fába se a villám- válaszol Zoe nevetve.

 - Katniss! - futok a poszáta után a folyosón.

 - Chloe! - fordul meg meglepetten - Hát te?

 - Csak azt szeretném kérdezni, hogy ki legyen a harmadik tag? - érem be lihegve.

 - Hát... Volt egy ember, aki alkalmas lett volna rá... De már nem aktuális - sóhajt szomorúan.

 - Az a fiú, akit emlegettél? - kérdezem együtt érzően.

 Katniss csak szomorúan bólint, majd halkan megjegyzi:

 - Gale volt a neve...

 - Az unokatestvéred?

 - Nem volt az unokatestvérem... De ez hosszú történet - elnéz egy másik irányba, majd eltereli a témát - És te szerinted ki lenne jó harmadik tagnak?

 - Én Alexre gondoltam - válaszolok.

 - Beszéltél már vele?

 - Még nem...

 - Akkor siess, mert még Finnick lestoppolja - mosolyodik el.

Bólintok és elindulok megkeresni Alexet.

Kilencedik fejezet

Sziasztoook :) bocsánat, hogy most volt egy nagyobb kihagyás, de rengeteg dolgom volt. Remélem tetszett az az apró kis rész, amit időzítettről feldobtam. 

De most újra itt, újult erővel és a kilencedik fejezettel. Remélem tetszeni fog :)

Jó olvasást!
Puszi: Sarah

A kis megbeszélés két hete volt. Igen, jól sejtettem, hogy a három rendező kitalált valamit. A Bitódal a lázadás valóságos himnusza lett. Beete feltörte a rendszert, majd néhány bombával tönkretették a Kapitólium gátját, aminek következtében zéró lett a főváros áramellátása. Az elnök, pedig fogta magát és betiltotta a lázadás minden jelképét. 

Az ebédlőben ülök reggelinél, egy asztalnál. A jobbomon Prim ül, velem szemben Zoe, mellette pedig Alex. Én csak szórakozottan turkálom a villámmal a reggelinek nevezett valamit, miközben a többiek beszélgetnek.
Arra eszmélek fel, hogy Alex csettint egyet a szemem előtt.
 - Mi az? - nézek fel rá unottan.
 - Csak azt mondtam, hogy a propagandafilmben érdekesen fogtad a szigonyt.
 - Tudtommal én vagyok a szigonyos, Legolas, nem te - mutatok rá a villával, miközben leesik a földre egy darab tojásrántotta, ami az előbb még az evőeszközön volt.
 - Ki az a Legolas? - kérdezi felvonva fél szemöldökét.
 - Te komolyan nem ismered? - akadok ki teljesen.
 - Kéne?
 -Igen! Nehogy azt mondd, hogy neked nem olvasták kiskorodban Gyűrűk Urát! - mondom vadul gesztikulálva, aminek köszönhetően nagy ívben kirepült a villa a kezemből.
 - Nem. Nekem ez ki maradt az életemből -von vállat széttárva a karját.
Pár pillanatig csak szájtátva bámulok, majd fojtatnám a félbehagyott turkálást, de villa hiányában inkább felhagyok ezzel a tervvel.
 - Most készülj fel, hogy egy darabig Legolasnak fog hívni -mondja Alexnek Zoe, miközben rám mutat.
Én csak bőszen bólogatok. Zoe jól ismer. Túl jól.
Hirtelen bekapcsolnak a Tv-k, amelyek egy négyszögletű oszlop egy-egy oldalán vannak elhelyezve. A képernyőn rögtön felismerem , a jelenleg lila hajú, Caesar Flickerman arcát. Egy szobában ül, és a kamera csak őt mutatja.
Rosszat sejtve a képernyőre szegezem a tekintetem. A showman arcáról semmit sem tudok leolvasni. Óráknak tűnik az a pár másodperc, amíg megszólal.
 - Hölgyeim, és uraim! Mai, nap egy különleges nap, hiszen itt van velünk Peeta Mellark. Egy olyan győztes, aki a Kapitólium oldalán áll.
Hirtelen nem tudom, hogy csodálkozzak azon, hogy benne van egy interjúban, örüljek, hogy egyben van, vagy szörnyülködjek, amiért Caesar azt mondta, hogy nem a mi oldalunkon áll.
Látom, ahogy az egy asztalnál ülő Katniss holtsápadt. Egész testében remeg és halkan két szót suttog maga elé: Te élsz?
A tekintetem a televízióra vándorol. Most már mutatják benne Peeta-t. A fiú arca megviselt. Hatalmas karikákat vélek felfedezni a szeme alatt. Mit csinálhattak vele a Kapitóliumban?
  - Nos, Peeta - fordul felé Caesar - Mi a véleményed a lázadásról?
Peeta egy hatalmas levegőt vesz, majd nyugodtan, szinte gépiesen megszólal.
 - Ez a legnagyobb butaság, amit a lázadók tehetnek. A Kapitólium akkora hatalom, hogy nem érdemes szembeszállni vele.
 - Én is így gondolom - helyesel bőszen a showman, majd komolyabbra veszi -  Ugyebár Katniss, és a két mentoráltad a lázadás jelképei. Valamit akarsz nekik üzenni?
Lehunyt szemmel sóhajtok. Szerintem ennek az ügynek nem lesz jó vége.
Peeta ezúttal leveszi a szemét Caesar-ról és a kamerába néz. A hangja halk, és egy kis remegést is fel vélek benne fedezni.
 - Katniss, Zoe, Chloe, álljatok le. Coin elnök csak bábként használ titeket. Még ti se tudjátok, de ezzel rengeteget ártotok egész Panemnek. Kérlek titeket...
A teremben zúgolódás támad, és hirtelen tudatosul bennem az, amit Peeta mondott. Peeta, akiről tudtam, hogy a lázadás egyik fő szervezője, aki utalásokat tett rá a Kiképzőközpontban. Mindig is a Kapitólium oldalán állt volna?
Úgy érzem, hogy kevés a levegő az ebédlőben. Elkezdek futólépésben kisietni az ebédlőből. Kicsapom az ajtót, és Coin elnökkel találom szembe magam.
 - Kimentem az erdőbe - mondom az elnöknőnek,és reakciót sem várva tovább megyek.
Amint újra észbe kapok már a friss levegőn vagyok. Az eső szakad, de ez engem nem izgat különösebben. Tovább megyek, és tíz perc gyaloglás után már a tónál vagyok.
Lerogyok egy kőre, és a kezembe temetem az arcomat. Érzem ahogy  a könnyek kibuggyannak a szememből, de most szabad utat engedek nekik. A vállamat rázza a zokogás, és állandóan azon jár az eszem, hogy Peeta hogy állhatott át Snow elnök oldalára. Talán már az elejétől fogva ott állt. Ha visszagondolok az összes túlélési tanácsot Finnick adta, amikor a Kiképzőközpontban voltunk.
Nem tudom meddig ülhetek itt, amikor lépéseket hallok a hátam mögül.
Felnézek, de a könny -és esőfüggönyön át csak az alakját bírom kivenni.
Az alak pár lépéssel közelebb jön, és felismerem benne Alexet.
 - Hát te? - kérdezem a lehető legtermészetesebben, de érzem, ahogy a hangom remeg.
 - Igyekszem megelőzni, hogy tüdőgyulladást kapj - von vállat, és érzem, ahogy a hátamra terít egy esőkabátot.
 - Zoe azt mondta, hogy most békén kell hagyni, de gondolom ő se örülne, ha megfáznál - ül le mellém a kőre, és az arcomat fürkészi - Hiszen te sírtál!
Látja, hogy nem vagyok közlékeny állapotomban, ezért fojtatja a beszélést:
 - Ha arra gondolsz, hogy Peeta nem a mi oldalunkon áll, tévedsz...
 - Ezt te honnan gondolod? - nézek fel rá hirtelen, miközben kisöprök egy vizes tincset az arcomból.
 - Látom, nem figyelted az arcát. Rángatózott. Nagyon megkínozhatták, és szerintem meg is zsarolták. Talán azzal fenyegetőztek, hogy megölik Katniss-t.
 - És ha ez igaz, mekkora az esélye, hogy valaha kiszabadul onnan? - kérdezem kétségbeesetten, de nem várok rá választ.
 - Csak reménykedni kell abban, hogy Coin küld érte egy kimenekítő csapatot - sóhajt.
Végigdörzsölöm a kezemmel az arcomat, és egy hatalmas sóhaj szakad fel belőlem.
 - És ha nem? - nézek rá szomorúan.
 - Akkor feltaláljuk magunkat - sóhajt és egy félmosolyt ereszt meg felém.
 Én se tudom hogyan, de valahogy a vállán köt ki a fejem. Alex átkarolja a vállam, és így nézzük, ahogy az esőcseppek a tóban landolnak.

Nyolcadik fejezet

Sziasztoook :) megjöttem az újabb résszel... És nem sokszor teszek ilyet, de egy kis zene jól jöhet :D (katt a zene szóra). Emellett még elmondanám, hogy megvan a 3000 oldalmegjelenítés, amit nagyon köszönök nektek <3
Na, mindegy. remélem tetszeni fog nektek.
Jó olvasást!
Puszi: Sarah

Életemben most először látok Alex szemében félelmet.

- Nyugi, ki van ürítve az egész -legyint Abigail- Mi baj történhetne?

Ehm... Mondjuk az, hogy elveszíti éppen az otthonát?- fogalmazódik meg bennem, de inkább csak egy sokat mondó pillantást vetek rá.

- Nem tehetünk semmit -mondja a rendező együtt érzően.

Ezzel egyet kell, hogy értsek. Az egyetlen dolog, amit tehetünk az, hogy jó messze elmegyünk innen.

Alex csak bólint és én együtt érzően megsimítom a vállát.

Megint a tárgyalóteremben vagyok. Rajtam kívül még itt van Zoe, Katniss, Coin, Beete, Haymitch és Finnick. Most egy oldalán ülünk a félkör alakú asztalnak és az egyenlőre sötét kivetítőt bámulom.

Összevágták a három kisfilmet. Beete megnyom a távirányítón egy gombot, és elindul a propagandafilm.

Az első képkockán én jelenek, meg, amikor elmondom azt, hogy nem a Kapitólium, hanem Snow elnök a hibás. Ott fejeződik be, amikor azt mondom, hogy remélem nézi az elnök.

Aztán átvált Kattnisre, aki az égő Nyolcadik körzetben van.

- Látja mit tett a Nyolcadikkal? -néz a poszáta a kamerába- Remélem tudja, hogy ezt nem hagyjuk annyiban.

Ezután Zoe jön, aki a porig rombolt főtéren áll és ijesztően nyugodtan mondja:

- A körzetet lerombolta. De minket nem pusztított el.

Majd megint Katniss jön:

- Mert a poszáta él...

Aztán megint Zoe:

- És vannak szárnyai.

Visszhangként mondom én is, de halkabban, és nem vált át a kamera a Negyedikbe.

Ezután jövök én:

- Eltapossuk önt. És ne feledje: Ha mi égünk, velünk pusztul

Majd Katniss Zoe is elismételi az utolsó mondatot.

A kép elsötétül és egy fecsegőposzáta jelenik meg rajta. Pont olyan, mint amilyen Katniss kitűzőjén van. A poszáta lángra lobban, kitárva szárnyait

És vége.

- Milyen lett? -kérdezi Beete.

- Rövid, de hatásos -válaszolok, még mindig a vetítőt nézve.

- És most mi lesz a következő lépés? -kérdezi Zoe.

- Feltörjük a rendszerüket és mindenhol leadjuk... Komolyan szimbólummá kell válnotok, lányok -néz mélyen a szemünkbe Beete.

 - Lányok! -szalad elénk Corene (aki Zoe rendezője volt a Tizenkettedikben).

Katniss, Zoe és én megállunk a terem ajtaja előtt.

Corene kisöpör egy barna tincset a homlokából, és belevág a mondandójába:

- Abigail és Cressida azt szeretné, ha kimennénk a tóhoz. Valamit meg kell beszélnünk.

Mi csak bólintunk és elindulunk.

- Tulajdonképpen mi is ez a megbeszélés? -kérdezi Katniss Corene nyomában, amikor már az erdőben vagyunk.

- Majd meglátjátok -mondja titokzatosan.

Sosem szerettem, ha titkolóznak. Próbálom kitalálni, hogy mi a megbeszélés célja, miközben követem Corene-t az erdőn át. A nő futólépésben halad előttem, és látszik rajta, hogy már párszor járt erre.

Hamar odaérünk. Cressida és Abigail már a köveken ülnek, és halkan beszélgetnek, de az érkezésünkre abbahagyják, és felénk néznek.

- Sziasztok -mosolyog kedvesen Abigail.

Visszaköszönünk és leülünk melléjük.

- És miért kellett ide jönnünk? -kérdezem érdeklődve.

A három rendező összenéz, majd Cressida belevág:

- Coin megbízott minket azzal, hogy készítsünk még egy propagandafilmet, de ez szögesen térjen el az előzőtől. 

- És mik a tervek? -kérdezi Zoe.

- Egyenlőre nem tudjuk. Nektek van valami ötletetek?

Mindhárman egyszerre ráztuk meg a fejünket.

- Akkor most kell kitalálni -vonja meg Cressida a vállát.

- Hát... Nem vagyok rendező, de próbáljuk meg -válaszolok, miközben szórakozottan egy kavicsot dobálok egyik tenyeremből, a másikba.

Sokáig próbálunk valamit kitalálni, de semmi komolyra nem megyünk vele. Mindegyik hasonlít túlságosan is az előzőhöz. 

Én meg kezdek egyre jobban pikkelni Coin-ra. Miért nekünk kell kitalálni? Ő a főnök...

Úgy harminc perc múlva megszólalok:

- Rendben. Nekem ennyi ötletem volt.

Hátradőlök és a kezemre támaszkodok, hagyva, hogy a kora őszi nap süsse az arcomat. Szeretem az ősz elejét. Minden gyönyörű arany és barna színben pompázik, de a nap még mindig erősen süt.

Lassan mindenki feladja. Pár percig néma csendben ülünk, majd Katniss halkan dúdolgatni kezd egy dalt:

Jöjj hát, jöjj hát, majd ott várok rád,
ahol felkötötték a hármuk gyilkosát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk.
 

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád,
hol a gyilkos kérte kedvese irgalmát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk.

A dal ismerős. A Tizenkettedik körzetbe ez amolyan népdal volt. Ha jól emlékszem Bitódal a címe. Hirtelen eszembe jut a folytatása és elkezdem énekelni:

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád,
hol azt mondtam fussunk és miénk a világ.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk

Zoe elmosolyodik, majd amikor befejezem ő énekli el az utolsó versszakot:

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád,
Kössük nyakunkra a remény nyakláncát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk.



- Nem halál nyakláncát? -kérdezem, amikor Zoe befejezi.

- De igen. Csak már kis koromban átírtam így. Aztán valahogy így ragadt meg -von vállat.

- Egy költő veszett el benned -vigyorodok el -De az nagyon.

Zoe "felháborodottan" megpöcköli a vállam.

A szemem hirtelen a három rendezőre téved. Mindháromnak valami csillogást látok a szemében. Miért van olyan érzésem, hogy nekik most remek ötletük támadt?

Hetedik fejezet

Sziasztok :) újra itt, egy újabb résszel. Ez az eddigi egyik kedvenc részem... Nem a Negyedik körzet miatt (cinizmus próbál lenni :D)
Remélem a ti tetszéseteket is elnyeri :)
Jól olvasást!
Puszi: Sarah

A légpárnás egyenesen a Negyedik körzet felé tart. Behunyom a szemem és magam elé képzelem a tengert. Vajon a valóságban is olyan szép, mint az Arénában volt?

Az emlék hatására elmosolyodok. Emlékszem, amikor a szikláról ugráltunk le, és mélységesen hidegen hagyott minket, hogy éppenséggel egy csapat azon fáradozott, hogy megöljön minket.

- Chloe! -ránt ki Abigail hangja a merengésemből.

Abigail szintén egy rendező a Kapitóliumból. Ha jól tudom Cressida húga. A lány szöges ellentéte a nővérének. Fekete haja természetes hullámokban omlik a vállára. Tetoválást és piercinget nem látok az arcán. Pict mintha a bőre is sötétebb lenne...

- Igen? -nézek rá és a mellette ülő csapatára.

- Hallottad egyáltalán, amit mondtam? -nevet fel.

- Nem igazán -tűrök egy copfomból kiszabadult sötétvörörös tincset a fülem mögé.

- Csak azt kérdeztem, hogy emlékszel-e arra, hogy mit mondott Coin?

- Hogy hangoztassam, hogy a poszátának vannak szárnyai is, meg, hogy sikerült magunk mellé állítani a Negyediket, és provokáljam az elnököt -válaszolom unottan.

- Pontosan. És hangsúlyozd ki, hogy csak tizennégy vagy, és mégis sikerült magad mellé állítanod egy körzetet...

- Nem állítottam magam mellé -sóhajtok.

- De, ezt ő nem tudhatja!

Ráhagyom és a szigonyomat kezdem el babrálni. Újra az a fekete ruha van rajtam, ami a Tizenkettedikben volt. Akaratom ellenére is összerándul a gyomrom. Nagyon remélem, hogy nem olyan végeredménye lesz ennek az egész felhajtásnak, mint amilyen a körzetemben volt... Vagyis a volt körzetemben.

Alexre pillantok, aki csak egyenesen maga elé bámul. Csettintek egyet az orra előtt, mire feleszmél.

- Min gondolkoztál annyira? -kérdezem érdeklődve.

- Semmin... Vagyis csak azon, hogy milyen lesz újra látni a körzetet.

Én csak mosolyogva bólintok. Nagyon remélem, hogy ő boldogabban fog eljönni az otthonából, mint én az enyémből.

- Biztos ugyanolyan szép, mint az Arénában volt -mondom egy félmosollyal az arcomon.

- Annál ezerszer szebb lesz -néz rám.

Félve sétálok le a légpárnás rámpájáról. A napfény az arcomba süt és szinte megvakít. Miután megszokom a világosságot jobban körülkémlelek és meglepetésemben megállok ott, ahol vagyok.

Ha én azt hittem, hogy az Aréna-beli Negyedik körzet szép, akkor az igazira új szót kéne kitalálni. A víz vakítóan kék, és játszik rajta a nap sugara. A főtéren lehetünk, mert látom a törvényszék épületét, ami előtt leszálltunk.

A teret pálmafasor szegélyezi. Háborúnak a jeleit csak a sok összegyűlt ember mutatja, akik a videó alatt mögöttem fognak állni... Nem tudom miért, Coin találta ki.

- Mondtam, hogy szebb lesz -vigyorog mellettem Alex és most az egyszer igazat adok neki.
- Nem is olyan nagy szám -mondom a lehető legkomolyabban, de Alex kellően jól ismer, hogy lássa, hogy csak szívatom.
- Miért? Szívesebben mennél vissza az Arénás verzióba? -száll be ő is.
- Tudod, hogy imádtam ott lenni -mondom látszólag vigyorogva, de az Aréna hallatára összeszorul a gyomrom.
- Rendben emberek -hallom magam mögött Abigail hangját- Ennyi volt a terepszemle.
Majd az addig a főtéren gyülekező és egymással beszélgető emberek felé indul és megáll a rámpa legalján.
- Üdvözlök mindenkit! Nem tartok nagymonológot, mert aki itt van, az tudja mi a teendő. Csak annyi, hogy ne csináljanak semmit, csak álljanak, a vöröske, majd beszél.
- Igen, Vöröske -vigyorog Alex.
- Innentől ez lesz az új becenevem? -nézek rá.
Ő csak bólint, halálos komolysággal, amitől nevetnem kell.
- Ott ketten hátul csöndbe maradnak! -néz felénk Abigail, mire befogjuk a szánkat.
A rendező még beszél egy kicsit, majd mondja, hogy indulhat a forgatás.
Odaállít a tömeg elejére. Visszaemlékezem, hogy mit is kell mondanom, majd bólintok, hogy kezdhetjük.
A kamera bekapcsol, és Abigail int, hogy mehet a szöveg.
- Panem polgárai! -kezdem nagy levegővel -Az utóbbi 75 évben volt egy hatalom, amely elnyomott minket, egy hatalom, amely hét és fél évtizeden keresztül évenként a halálba küldött huszonnégy ártatlan gyereket. Mindenki jól ismeri ezt a hatalmat. A Kapitóliumot. Rosszul mondom -mosolyodok el cinikusan -Nem a Kapitólium a hibás. Csak egy ember. Snow elnök. Apropó! A mélyen tisztelt elnök úr remélem látni fogja ezt. Ezúton is üdvözlöm -biccentek gúnyosan -Biztosan tudja már, hogy a poszátának szárnyai is vannak. Én és az ikertestvérem. Tudja, az a két szegény kis tizennégy éves, akit a halálba küldött. Nos, drága elnök úr, úgy tűnik, hogy mégse vagyunk olyan gyengék, mint hitte.
És már a Negyedik körzet is a mi oldalunkon van. Nem gondolja, hogy félnie kéne? Eltapossuk önt, tudja meg. És ne feledje: Ha mi égünk maga is velünk pusztul. Akármit is csinál mi bosszút állunk.

Abigail leinti a kamerát. Arcáról megelégedést olvasok le.
- Milyen volt? -kérdezem.
- Zseniális -látok vigyort Abigail arcán -Máris elképzeltem, hogy milyen lesz összevágva a másik két videóval. Snow elnök tényleg felkötheti a gatyáját.
- Pillanat, és itt vagyok -néz ránk Alex, és elindul a házak közé.
Utánanézek. Merre mehet?
- Menj csak -legyint Abigail.
Biccentek és elindulok Alex után. Kis idő múlva be is érem.
- Hova ilyen sietősen? -kérdezem.
- Grace-nek megígértem, hogy hozok neki valamit otthonról -von vállat.
Grace, kizárásos alapon Alex húga lehet.

Hamar odaérünk. Kiveszünk néhány ruhát a lány szekrényéből és Alex felkapja az ágyon hánykolódó macit. Sietősen a főtér felé vesszük az irányt. Úgy van a tervben, hogy az ott maradt pár maroknyi lakost, akik szerepeltek a kisfilmben két másik légpárnással elviszik.
Hamar odaérünk és Abigail sietősen a gépbe terel minket. Már egy légpárnás sincs ott a miénken kívül. Szinte még le sem ülök, de már is emelkedni kezd a gép. Elvesztem az egyensúlyomat, és egyedül Alexnek köszönhető, hogy nem koppanok egyet a földön, mert elkap. Odaszerencsétlenkedem magam az üléshez, leülök, és bekötöm magam.
- Minek ez a nagy sietség? -nézek Abigailre, miközben kisöprök egy kósza tincset az arcomból.
- Most informált egy besúgó -hangjában idegességet fedezek fel -Nemsokára bombázzák a körzetet.