Tizenegyedik fejezet

Sziasztok :) megjöttem az újabb résszel, ami, bocsánat, de picit rövidebb lett, mint a többi. Remélem azért tetszeni fog.

Jó olvasást!

Puszi: Sarah

Nekiálltam megkeresni Alexet. Miután végigkutattam az egész körzetet, szembejött velem. Azaz, pontosabban belém rohant.

 - Bocsi, nem láttalak - szabadkozik.

 - Semmi - legyintek, majd rögtön a tárgyra térek - Nem lenne kedved egy kimenekítő akcióhoz?

 - Kit kell kimenekíteni? - kérdezi már, már ijesztően természetes hangon.

 - Peeta-t.

 - És hogy tervezed? Szembeszállsz Coin akaratával és kiszökünk?

 - Te meg miről beszélsz? - kérdezem a homlokomat ráncolva.

 - Nem te találtad ki, hogy megmented Peeta-t? -zavarodik bele.

 - Nem -rázom a fejem - Coin vetette fel.

 Alexnek egy pillanatra leesik az álla, majd gyorsan észbe kap.

 - Ez esetben, mit tervez Coin?

Felvázolom neki nagy vonalakban azt, amit pár órája az elnöknő mondott, majd amikor befejezem, ő csak bólint, és kijelenti:

 - Akkor benne vagyok.

 - Komolyan? - lelkesedek fel, majd észbe kapok, és tárgyilagosan kijelentem - Ez esetben, holnap nyolckor, a kiképzőteremben.

 - Az merre van? - kérdezi.

 - Fogalmam sincs - vonom meg a vállam, és sarkon fordulok.

Másnap reggel tényleg nem találjuk meg a kiképzőtermet, pedig én már voltam ott, amikor Beete megmutatta az új szigonyomat... Persze egyikünknek sem volt annyi esze, hogy keressen egy térképet, vagy megkérdezzen valakit. Végül Katniss talált meg minket, aki már azt hitte, hogy

eltűntünk.

 - És megérkezett a két jómadár is - fogad minket Beete, amikor leérünk.

A kiképzőterem egy szinttel az óvóhely felett van, és nagyon hasonlít arra, amiben a Viadal előtt gyakoroltam. Az emlékre összerezzenek.

 - Chloe, merre jársz? - csettint egyet Beete az orrom előtt.

 - Mit kérdeztél? - eszmélek fel.

A férfi csak a szemét forgatja, és belevág:

 - A kiképzésetek több részből fog állni. Az első része az lesz, hogy megtanuljátok az elnöki palota pontos alaprajzát. Ott őrzik a foglyokat... Valószínűleg több riasztó van ott, nem is beszélve az akadályokról. A második lépés az lesz, hogy megtanuljátok ezeket kijátszani, egy szimulátorral. Szóval, ha úgy nézzük, próbákat tartunk a kiszabadításról. Mindenkinek világos?

Katniss-sel és Alexszel együtt bólintok.

 - Akkor, az első lépést,  meg is tehetjük - nyom a kezünkbe egy-egy jókora mappát - Kellemes böngészést, és holnap kikérdezem.

Fintorogva elveszem a mappát, és belelapozok. Egy alaprajz van benne az elnöki palotáról, és még rengeteg betűkkel teli lap.

 - Ezt mind holnapra? - kérdezem felnézve a mappából.

 - Igen - bólint Beete

Az ágyamon ülök, már egy ideje a térképet tanulmányozva. Ránézek az órára. Fél tizenegy. Akkor már három órája bámulom. Megdörzsölöm az arcom, és újra a térképre emelem a tekintetem. A betűk, és a rajzok kezdenek összefolyni. Hirtelen, mintha egy szót láttam volna meg. Éhség. Behunyom a szemem, és újra kinyitom. Már semmi sincs ott. Biztos csak képzelődtem. Hirtelen meglátok egy újabb szót. Háború. A szavak egyre csak sűrűsödnek. Elnyomás, halál, Éhezők viadala, bukás, gyilkosságok. Képek jelennek meg előttem egy vesztes háborúról. Úgy érzem, hogy nem kapok levegőt. Elhajítom messze a térképet. Egy pillanatig csak magam elé nézve mély lélegzeteket veszek. Csak képzelődtem. Biztos csak képzelődtem. Talán aludni kéne... Igen, biztos a fáradtságtól láttam rémeket. A párnára hajtom a fejem, de a rossz érzések nem hagynak nyugodni...