Kilencedik fejezet

Sziasztoook :) bocsánat, hogy most volt egy nagyobb kihagyás, de rengeteg dolgom volt. Remélem tetszett az az apró kis rész, amit időzítettről feldobtam. 

De most újra itt, újult erővel és a kilencedik fejezettel. Remélem tetszeni fog :)

Jó olvasást!
Puszi: Sarah

A kis megbeszélés két hete volt. Igen, jól sejtettem, hogy a három rendező kitalált valamit. A Bitódal a lázadás valóságos himnusza lett. Beete feltörte a rendszert, majd néhány bombával tönkretették a Kapitólium gátját, aminek következtében zéró lett a főváros áramellátása. Az elnök, pedig fogta magát és betiltotta a lázadás minden jelképét. 

Az ebédlőben ülök reggelinél, egy asztalnál. A jobbomon Prim ül, velem szemben Zoe, mellette pedig Alex. Én csak szórakozottan turkálom a villámmal a reggelinek nevezett valamit, miközben a többiek beszélgetnek.
Arra eszmélek fel, hogy Alex csettint egyet a szemem előtt.
 - Mi az? - nézek fel rá unottan.
 - Csak azt mondtam, hogy a propagandafilmben érdekesen fogtad a szigonyt.
 - Tudtommal én vagyok a szigonyos, Legolas, nem te - mutatok rá a villával, miközben leesik a földre egy darab tojásrántotta, ami az előbb még az evőeszközön volt.
 - Ki az a Legolas? - kérdezi felvonva fél szemöldökét.
 - Te komolyan nem ismered? - akadok ki teljesen.
 - Kéne?
 -Igen! Nehogy azt mondd, hogy neked nem olvasták kiskorodban Gyűrűk Urát! - mondom vadul gesztikulálva, aminek köszönhetően nagy ívben kirepült a villa a kezemből.
 - Nem. Nekem ez ki maradt az életemből -von vállat széttárva a karját.
Pár pillanatig csak szájtátva bámulok, majd fojtatnám a félbehagyott turkálást, de villa hiányában inkább felhagyok ezzel a tervvel.
 - Most készülj fel, hogy egy darabig Legolasnak fog hívni -mondja Alexnek Zoe, miközben rám mutat.
Én csak bőszen bólogatok. Zoe jól ismer. Túl jól.
Hirtelen bekapcsolnak a Tv-k, amelyek egy négyszögletű oszlop egy-egy oldalán vannak elhelyezve. A képernyőn rögtön felismerem , a jelenleg lila hajú, Caesar Flickerman arcát. Egy szobában ül, és a kamera csak őt mutatja.
Rosszat sejtve a képernyőre szegezem a tekintetem. A showman arcáról semmit sem tudok leolvasni. Óráknak tűnik az a pár másodperc, amíg megszólal.
 - Hölgyeim, és uraim! Mai, nap egy különleges nap, hiszen itt van velünk Peeta Mellark. Egy olyan győztes, aki a Kapitólium oldalán áll.
Hirtelen nem tudom, hogy csodálkozzak azon, hogy benne van egy interjúban, örüljek, hogy egyben van, vagy szörnyülködjek, amiért Caesar azt mondta, hogy nem a mi oldalunkon áll.
Látom, ahogy az egy asztalnál ülő Katniss holtsápadt. Egész testében remeg és halkan két szót suttog maga elé: Te élsz?
A tekintetem a televízióra vándorol. Most már mutatják benne Peeta-t. A fiú arca megviselt. Hatalmas karikákat vélek felfedezni a szeme alatt. Mit csinálhattak vele a Kapitóliumban?
  - Nos, Peeta - fordul felé Caesar - Mi a véleményed a lázadásról?
Peeta egy hatalmas levegőt vesz, majd nyugodtan, szinte gépiesen megszólal.
 - Ez a legnagyobb butaság, amit a lázadók tehetnek. A Kapitólium akkora hatalom, hogy nem érdemes szembeszállni vele.
 - Én is így gondolom - helyesel bőszen a showman, majd komolyabbra veszi -  Ugyebár Katniss, és a két mentoráltad a lázadás jelképei. Valamit akarsz nekik üzenni?
Lehunyt szemmel sóhajtok. Szerintem ennek az ügynek nem lesz jó vége.
Peeta ezúttal leveszi a szemét Caesar-ról és a kamerába néz. A hangja halk, és egy kis remegést is fel vélek benne fedezni.
 - Katniss, Zoe, Chloe, álljatok le. Coin elnök csak bábként használ titeket. Még ti se tudjátok, de ezzel rengeteget ártotok egész Panemnek. Kérlek titeket...
A teremben zúgolódás támad, és hirtelen tudatosul bennem az, amit Peeta mondott. Peeta, akiről tudtam, hogy a lázadás egyik fő szervezője, aki utalásokat tett rá a Kiképzőközpontban. Mindig is a Kapitólium oldalán állt volna?
Úgy érzem, hogy kevés a levegő az ebédlőben. Elkezdek futólépésben kisietni az ebédlőből. Kicsapom az ajtót, és Coin elnökkel találom szembe magam.
 - Kimentem az erdőbe - mondom az elnöknőnek,és reakciót sem várva tovább megyek.
Amint újra észbe kapok már a friss levegőn vagyok. Az eső szakad, de ez engem nem izgat különösebben. Tovább megyek, és tíz perc gyaloglás után már a tónál vagyok.
Lerogyok egy kőre, és a kezembe temetem az arcomat. Érzem ahogy  a könnyek kibuggyannak a szememből, de most szabad utat engedek nekik. A vállamat rázza a zokogás, és állandóan azon jár az eszem, hogy Peeta hogy állhatott át Snow elnök oldalára. Talán már az elejétől fogva ott állt. Ha visszagondolok az összes túlélési tanácsot Finnick adta, amikor a Kiképzőközpontban voltunk.
Nem tudom meddig ülhetek itt, amikor lépéseket hallok a hátam mögül.
Felnézek, de a könny -és esőfüggönyön át csak az alakját bírom kivenni.
Az alak pár lépéssel közelebb jön, és felismerem benne Alexet.
 - Hát te? - kérdezem a lehető legtermészetesebben, de érzem, ahogy a hangom remeg.
 - Igyekszem megelőzni, hogy tüdőgyulladást kapj - von vállat, és érzem, ahogy a hátamra terít egy esőkabátot.
 - Zoe azt mondta, hogy most békén kell hagyni, de gondolom ő se örülne, ha megfáznál - ül le mellém a kőre, és az arcomat fürkészi - Hiszen te sírtál!
Látja, hogy nem vagyok közlékeny állapotomban, ezért fojtatja a beszélést:
 - Ha arra gondolsz, hogy Peeta nem a mi oldalunkon áll, tévedsz...
 - Ezt te honnan gondolod? - nézek fel rá hirtelen, miközben kisöprök egy vizes tincset az arcomból.
 - Látom, nem figyelted az arcát. Rángatózott. Nagyon megkínozhatták, és szerintem meg is zsarolták. Talán azzal fenyegetőztek, hogy megölik Katniss-t.
 - És ha ez igaz, mekkora az esélye, hogy valaha kiszabadul onnan? - kérdezem kétségbeesetten, de nem várok rá választ.
 - Csak reménykedni kell abban, hogy Coin küld érte egy kimenekítő csapatot - sóhajt.
Végigdörzsölöm a kezemmel az arcomat, és egy hatalmas sóhaj szakad fel belőlem.
 - És ha nem? - nézek rá szomorúan.
 - Akkor feltaláljuk magunkat - sóhajt és egy félmosolyt ereszt meg felém.
 Én se tudom hogyan, de valahogy a vállán köt ki a fejem. Alex átkarolja a vállam, és így nézzük, ahogy az esőcseppek a tóban landolnak.

Nyolcadik fejezet

Sziasztoook :) megjöttem az újabb résszel... És nem sokszor teszek ilyet, de egy kis zene jól jöhet :D (katt a zene szóra). Emellett még elmondanám, hogy megvan a 3000 oldalmegjelenítés, amit nagyon köszönök nektek <3
Na, mindegy. remélem tetszeni fog nektek.
Jó olvasást!
Puszi: Sarah

Életemben most először látok Alex szemében félelmet.

- Nyugi, ki van ürítve az egész -legyint Abigail- Mi baj történhetne?

Ehm... Mondjuk az, hogy elveszíti éppen az otthonát?- fogalmazódik meg bennem, de inkább csak egy sokat mondó pillantást vetek rá.

- Nem tehetünk semmit -mondja a rendező együtt érzően.

Ezzel egyet kell, hogy értsek. Az egyetlen dolog, amit tehetünk az, hogy jó messze elmegyünk innen.

Alex csak bólint és én együtt érzően megsimítom a vállát.

Megint a tárgyalóteremben vagyok. Rajtam kívül még itt van Zoe, Katniss, Coin, Beete, Haymitch és Finnick. Most egy oldalán ülünk a félkör alakú asztalnak és az egyenlőre sötét kivetítőt bámulom.

Összevágták a három kisfilmet. Beete megnyom a távirányítón egy gombot, és elindul a propagandafilm.

Az első képkockán én jelenek, meg, amikor elmondom azt, hogy nem a Kapitólium, hanem Snow elnök a hibás. Ott fejeződik be, amikor azt mondom, hogy remélem nézi az elnök.

Aztán átvált Kattnisre, aki az égő Nyolcadik körzetben van.

- Látja mit tett a Nyolcadikkal? -néz a poszáta a kamerába- Remélem tudja, hogy ezt nem hagyjuk annyiban.

Ezután Zoe jön, aki a porig rombolt főtéren áll és ijesztően nyugodtan mondja:

- A körzetet lerombolta. De minket nem pusztított el.

Majd megint Katniss jön:

- Mert a poszáta él...

Aztán megint Zoe:

- És vannak szárnyai.

Visszhangként mondom én is, de halkabban, és nem vált át a kamera a Negyedikbe.

Ezután jövök én:

- Eltapossuk önt. És ne feledje: Ha mi égünk, velünk pusztul

Majd Katniss Zoe is elismételi az utolsó mondatot.

A kép elsötétül és egy fecsegőposzáta jelenik meg rajta. Pont olyan, mint amilyen Katniss kitűzőjén van. A poszáta lángra lobban, kitárva szárnyait

És vége.

- Milyen lett? -kérdezi Beete.

- Rövid, de hatásos -válaszolok, még mindig a vetítőt nézve.

- És most mi lesz a következő lépés? -kérdezi Zoe.

- Feltörjük a rendszerüket és mindenhol leadjuk... Komolyan szimbólummá kell válnotok, lányok -néz mélyen a szemünkbe Beete.

 - Lányok! -szalad elénk Corene (aki Zoe rendezője volt a Tizenkettedikben).

Katniss, Zoe és én megállunk a terem ajtaja előtt.

Corene kisöpör egy barna tincset a homlokából, és belevág a mondandójába:

- Abigail és Cressida azt szeretné, ha kimennénk a tóhoz. Valamit meg kell beszélnünk.

Mi csak bólintunk és elindulunk.

- Tulajdonképpen mi is ez a megbeszélés? -kérdezi Katniss Corene nyomában, amikor már az erdőben vagyunk.

- Majd meglátjátok -mondja titokzatosan.

Sosem szerettem, ha titkolóznak. Próbálom kitalálni, hogy mi a megbeszélés célja, miközben követem Corene-t az erdőn át. A nő futólépésben halad előttem, és látszik rajta, hogy már párszor járt erre.

Hamar odaérünk. Cressida és Abigail már a köveken ülnek, és halkan beszélgetnek, de az érkezésünkre abbahagyják, és felénk néznek.

- Sziasztok -mosolyog kedvesen Abigail.

Visszaköszönünk és leülünk melléjük.

- És miért kellett ide jönnünk? -kérdezem érdeklődve.

A három rendező összenéz, majd Cressida belevág:

- Coin megbízott minket azzal, hogy készítsünk még egy propagandafilmet, de ez szögesen térjen el az előzőtől. 

- És mik a tervek? -kérdezi Zoe.

- Egyenlőre nem tudjuk. Nektek van valami ötletetek?

Mindhárman egyszerre ráztuk meg a fejünket.

- Akkor most kell kitalálni -vonja meg Cressida a vállát.

- Hát... Nem vagyok rendező, de próbáljuk meg -válaszolok, miközben szórakozottan egy kavicsot dobálok egyik tenyeremből, a másikba.

Sokáig próbálunk valamit kitalálni, de semmi komolyra nem megyünk vele. Mindegyik hasonlít túlságosan is az előzőhöz. 

Én meg kezdek egyre jobban pikkelni Coin-ra. Miért nekünk kell kitalálni? Ő a főnök...

Úgy harminc perc múlva megszólalok:

- Rendben. Nekem ennyi ötletem volt.

Hátradőlök és a kezemre támaszkodok, hagyva, hogy a kora őszi nap süsse az arcomat. Szeretem az ősz elejét. Minden gyönyörű arany és barna színben pompázik, de a nap még mindig erősen süt.

Lassan mindenki feladja. Pár percig néma csendben ülünk, majd Katniss halkan dúdolgatni kezd egy dalt:

Jöjj hát, jöjj hát, majd ott várok rád,
ahol felkötötték a hármuk gyilkosát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk.
 

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád,
hol a gyilkos kérte kedvese irgalmát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk.

A dal ismerős. A Tizenkettedik körzetbe ez amolyan népdal volt. Ha jól emlékszem Bitódal a címe. Hirtelen eszembe jut a folytatása és elkezdem énekelni:

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád,
hol azt mondtam fussunk és miénk a világ.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk

Zoe elmosolyodik, majd amikor befejezem ő énekli el az utolsó versszakot:

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád,
Kössük nyakunkra a remény nyakláncát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk.



- Nem halál nyakláncát? -kérdezem, amikor Zoe befejezi.

- De igen. Csak már kis koromban átírtam így. Aztán valahogy így ragadt meg -von vállat.

- Egy költő veszett el benned -vigyorodok el -De az nagyon.

Zoe "felháborodottan" megpöcköli a vállam.

A szemem hirtelen a három rendezőre téved. Mindháromnak valami csillogást látok a szemében. Miért van olyan érzésem, hogy nekik most remek ötletük támadt?

Hetedik fejezet

Sziasztok :) újra itt, egy újabb résszel. Ez az eddigi egyik kedvenc részem... Nem a Negyedik körzet miatt (cinizmus próbál lenni :D)
Remélem a ti tetszéseteket is elnyeri :)
Jól olvasást!
Puszi: Sarah

A légpárnás egyenesen a Negyedik körzet felé tart. Behunyom a szemem és magam elé képzelem a tengert. Vajon a valóságban is olyan szép, mint az Arénában volt?

Az emlék hatására elmosolyodok. Emlékszem, amikor a szikláról ugráltunk le, és mélységesen hidegen hagyott minket, hogy éppenséggel egy csapat azon fáradozott, hogy megöljön minket.

- Chloe! -ránt ki Abigail hangja a merengésemből.

Abigail szintén egy rendező a Kapitóliumból. Ha jól tudom Cressida húga. A lány szöges ellentéte a nővérének. Fekete haja természetes hullámokban omlik a vállára. Tetoválást és piercinget nem látok az arcán. Pict mintha a bőre is sötétebb lenne...

- Igen? -nézek rá és a mellette ülő csapatára.

- Hallottad egyáltalán, amit mondtam? -nevet fel.

- Nem igazán -tűrök egy copfomból kiszabadult sötétvörörös tincset a fülem mögé.

- Csak azt kérdeztem, hogy emlékszel-e arra, hogy mit mondott Coin?

- Hogy hangoztassam, hogy a poszátának vannak szárnyai is, meg, hogy sikerült magunk mellé állítani a Negyediket, és provokáljam az elnököt -válaszolom unottan.

- Pontosan. És hangsúlyozd ki, hogy csak tizennégy vagy, és mégis sikerült magad mellé állítanod egy körzetet...

- Nem állítottam magam mellé -sóhajtok.

- De, ezt ő nem tudhatja!

Ráhagyom és a szigonyomat kezdem el babrálni. Újra az a fekete ruha van rajtam, ami a Tizenkettedikben volt. Akaratom ellenére is összerándul a gyomrom. Nagyon remélem, hogy nem olyan végeredménye lesz ennek az egész felhajtásnak, mint amilyen a körzetemben volt... Vagyis a volt körzetemben.

Alexre pillantok, aki csak egyenesen maga elé bámul. Csettintek egyet az orra előtt, mire feleszmél.

- Min gondolkoztál annyira? -kérdezem érdeklődve.

- Semmin... Vagyis csak azon, hogy milyen lesz újra látni a körzetet.

Én csak mosolyogva bólintok. Nagyon remélem, hogy ő boldogabban fog eljönni az otthonából, mint én az enyémből.

- Biztos ugyanolyan szép, mint az Arénában volt -mondom egy félmosollyal az arcomon.

- Annál ezerszer szebb lesz -néz rám.

Félve sétálok le a légpárnás rámpájáról. A napfény az arcomba süt és szinte megvakít. Miután megszokom a világosságot jobban körülkémlelek és meglepetésemben megállok ott, ahol vagyok.

Ha én azt hittem, hogy az Aréna-beli Negyedik körzet szép, akkor az igazira új szót kéne kitalálni. A víz vakítóan kék, és játszik rajta a nap sugara. A főtéren lehetünk, mert látom a törvényszék épületét, ami előtt leszálltunk.

A teret pálmafasor szegélyezi. Háborúnak a jeleit csak a sok összegyűlt ember mutatja, akik a videó alatt mögöttem fognak állni... Nem tudom miért, Coin találta ki.

- Mondtam, hogy szebb lesz -vigyorog mellettem Alex és most az egyszer igazat adok neki.
- Nem is olyan nagy szám -mondom a lehető legkomolyabban, de Alex kellően jól ismer, hogy lássa, hogy csak szívatom.
- Miért? Szívesebben mennél vissza az Arénás verzióba? -száll be ő is.
- Tudod, hogy imádtam ott lenni -mondom látszólag vigyorogva, de az Aréna hallatára összeszorul a gyomrom.
- Rendben emberek -hallom magam mögött Abigail hangját- Ennyi volt a terepszemle.
Majd az addig a főtéren gyülekező és egymással beszélgető emberek felé indul és megáll a rámpa legalján.
- Üdvözlök mindenkit! Nem tartok nagymonológot, mert aki itt van, az tudja mi a teendő. Csak annyi, hogy ne csináljanak semmit, csak álljanak, a vöröske, majd beszél.
- Igen, Vöröske -vigyorog Alex.
- Innentől ez lesz az új becenevem? -nézek rá.
Ő csak bólint, halálos komolysággal, amitől nevetnem kell.
- Ott ketten hátul csöndbe maradnak! -néz felénk Abigail, mire befogjuk a szánkat.
A rendező még beszél egy kicsit, majd mondja, hogy indulhat a forgatás.
Odaállít a tömeg elejére. Visszaemlékezem, hogy mit is kell mondanom, majd bólintok, hogy kezdhetjük.
A kamera bekapcsol, és Abigail int, hogy mehet a szöveg.
- Panem polgárai! -kezdem nagy levegővel -Az utóbbi 75 évben volt egy hatalom, amely elnyomott minket, egy hatalom, amely hét és fél évtizeden keresztül évenként a halálba küldött huszonnégy ártatlan gyereket. Mindenki jól ismeri ezt a hatalmat. A Kapitóliumot. Rosszul mondom -mosolyodok el cinikusan -Nem a Kapitólium a hibás. Csak egy ember. Snow elnök. Apropó! A mélyen tisztelt elnök úr remélem látni fogja ezt. Ezúton is üdvözlöm -biccentek gúnyosan -Biztosan tudja már, hogy a poszátának szárnyai is vannak. Én és az ikertestvérem. Tudja, az a két szegény kis tizennégy éves, akit a halálba küldött. Nos, drága elnök úr, úgy tűnik, hogy mégse vagyunk olyan gyengék, mint hitte.
És már a Negyedik körzet is a mi oldalunkon van. Nem gondolja, hogy félnie kéne? Eltapossuk önt, tudja meg. És ne feledje: Ha mi égünk maga is velünk pusztul. Akármit is csinál mi bosszút állunk.

Abigail leinti a kamerát. Arcáról megelégedést olvasok le.
- Milyen volt? -kérdezem.
- Zseniális -látok vigyort Abigail arcán -Máris elképzeltem, hogy milyen lesz összevágva a másik két videóval. Snow elnök tényleg felkötheti a gatyáját.
- Pillanat, és itt vagyok -néz ránk Alex, és elindul a házak közé.
Utánanézek. Merre mehet?
- Menj csak -legyint Abigail.
Biccentek és elindulok Alex után. Kis idő múlva be is érem.
- Hova ilyen sietősen? -kérdezem.
- Grace-nek megígértem, hogy hozok neki valamit otthonról -von vállat.
Grace, kizárásos alapon Alex húga lehet.

Hamar odaérünk. Kiveszünk néhány ruhát a lány szekrényéből és Alex felkapja az ágyon hánykolódó macit. Sietősen a főtér felé vesszük az irányt. Úgy van a tervben, hogy az ott maradt pár maroknyi lakost, akik szerepeltek a kisfilmben két másik légpárnással elviszik.
Hamar odaérünk és Abigail sietősen a gépbe terel minket. Már egy légpárnás sincs ott a miénken kívül. Szinte még le sem ülök, de már is emelkedni kezd a gép. Elvesztem az egyensúlyomat, és egyedül Alexnek köszönhető, hogy nem koppanok egyet a földön, mert elkap. Odaszerencsétlenkedem magam az üléshez, leülök, és bekötöm magam.
- Minek ez a nagy sietség? -nézek Abigailre, miközben kisöprök egy kósza tincset az arcomból.
- Most informált egy besúgó -hangjában idegességet fedezek fel -Nemsokára bombázzák a körzetet.

Hatodik fejezet

Sziasztok :) újra itt egy újabb fejezettel. Ez már a szokásos szemszögből lesz, de lehet, hogy lesz még néhány Zoes ;) VISZONT! A jövőhéten nem leszek. Megpróbálok összedobni a héten plusz egy részt, amit majd felrakok az evidens héten, de nem ígérek semmit.
Viszont most itt a hatodik fejezet, ami picit eseménydúsabb lett. Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást!
Puszi: Sarah

Remegve ülök az emeletes ágy alsó részén és hallom ahogy a bombák becsapódnak a 13. körzetbe.

Zoe és Prim még mindig nem jött vissza.

A nyitott kapu felé nézek, ami kezd bezáródni. Ne! Felpattanok és a kaput bezáró emberhez rohanok.

- Várjon! -kiáltok -Még vannak fent.

A hapi kis ideig néz, majd kijelenti:

- Még tíz perc...

Én csak hálásan bólintok és visszaülök a helyemre, Katniss és Alex közé.

A lány nem kevésbé ideges, mint én. Bátorítóan megszorírom a kezét, mire ő halványan rám mosolyog.

Én csak dobolok a szabad kezemmel a térdemen és az ajkamat rágcsálom.

A tíz perc hamar lejár. A kapu lassan elkezd lefele ereszkedni. Felkapom a fejem és megint felállok a helyemről. Hamar a hapsi előtt termek, de ő hallani sem akar a hosszabításról.

De nem érdekel. Kibújok a rés alatt és elkezdek a folyosón futni. Nem tudom, hogy merre fogok fordulni, de nem is érdekel.

Hatalmas szerencsém van. Amikor félúton járok szembetalálkozok a két lánnyal és a macskával.

Teljesen ki vagyok fulladva, és csak intek, hogy jobban tennék ha sietnének. Ők bólintanak és ész nélkül elkezdünk futni a kapu felé. Egyre kisebb lesz. Már csak pár lépés. Már lehajolva se férek át rajta.

A padlóra vetem magam és becsúszok alatta.

Amikor felállok, már a másik két lány is bent van.

Egy pillanatig meg se tudok szólalni, csak lihegek. Túléltük!

Hallom, ahogy Alex a kapus emberrel ordítozik, hogy majdnem összepaszírozott minket, Katniss a húgával veszekszik, amiért vissza ment azért a nyamvadt macskáért (ahogy ő fogalmazott).

Anya és Apa odajön hozzánk és ők is tartanak egy nagymonológot Zoe-nak arról, hogy ilyen helyzetekben a saját életünk a legfontosabb, nekem meg arról, hogy ne futkározzak ki, mert Zoe nagylány, nélkülem is elérte volna a kaput. Igen, én is örülök, hogy túléltük, szeretlek titeket...

Aztán a kapus emberhez fordulnak (innentől így fogom hívni...) és neki is tartanak egy nagymonológot, arról, hogy tizennégy éveseket nem zárunk ki... Mit ne mondjak szórakoztató volt végighallgatni.

A bombázás óta tizenkét óra telt el. Abban a teremben ülök, amelyben elvállaltam a poszáta szerepét. Jobbomon Katniss, balomon Zoe ül. Szembe velem Coin, Finnick, Haymitch, Effie és Beete.

- Snow elnök, mint tudják, üzenetet is hagyott a bombázás közben... -kezdi Coin lassan.

- Üzenetet? -kérdezem egyszerre Zoeval.

- Nem mondta el nekik? -fordul az elnöknő rosszallóan a poszátához.

Katniss csak vállat von. Úgy látszik valami elég mélyen érintette... Talán az az üzenet kavarta ennyire fel.

Az elnöknő Finnickre sandít, jelezve, hogy magyarázza el nekünk.

- Snow elnök a bombázás közben fehér rózsákkal szóratta tele a körzetet. Ez a virág már összeffort az elnök nevével. Mindig a felöltőjében visel egy szál fehér rózsát, hogy elnyomja a vér szagát.

- Vérszag? -húzza fel Zoe a szemöldökét.

- Snow úgy iktatja ki politikai ellenfeleit, hogy egy közös étkezésen megmérgezi az eltávolítani kívánt embert. Hogy ez ne legyen gyanús ő is iszik a méregből. De ez nem tűnik el nyomtalanul. Innen a vérszag.

Coin csak bólint.

- És ezt az üzenetet küldte. Nekünk meg válaszolnunk kell rá.
- Mégis mivel? -kérdezem értetlen arccal.
- Propagandafilmekkel.
- Legutóbb sem lett jó eredménye- célzok a legutóbbi esetre, ahol a mélyen tisztelt elnöknő miatt kishíján elpatkolt Zoe.
- Most sokkal jobban ki van dolgozva az egész. A Nyolcadik körzetben ki fog törni egy lázadás. Katniss az élén fog állni, és úgy üzenni az elnöknek. Miss Tomlinson -fordult Zoe felé-,maga a Tizenkettedikbe megy, khm... Átfésültük a biztonság kedvéért...
- Rendben -bólint Zoe készségesen.
- És maga -fordul felém- pedig a Negyedik körzetbe indul. Ott a Kapitólium úgy tudja, hogy nem álltak át a mi oldalunkra, de ez nem így van. Úgy csinál, mintha maga állította volna át őket. Menni fog?
- Remélem -biccentek.
- Értesüléseimből úgy tudom, hogy maga remek színésznő. És ehhez a feladathoz kell a legtöbb színész kézség.
Óvatosan a húgomra pillantok. Ő tudta egyedül, hogy színészkedés terén jó vagyok. Szóval ő köpött Coin-nak is.
Igazából örülök, hogy ezt a feladatot kaptam. Egy lázadás élére nem szívesen állnék ki harcolni. Illetve semmi kedvem újra látni a régi körzetünket.
- És csak valami jelszót kéne kitalálni -néz ránk várakozóan Coin.
Remek...
- Valami olyanról kéne szólnia, hogy számíthat ellentámadásra -jegyzi meg Beete.
- Visszavágunk -mondom lelkesedés nélkül az első szót, ami erről eszembe jut.
- Snow el akarja taposni a körzeteket- kezdi Zoe rám se hederítve -De ha nincsenek körzetek, Kapitólium sincs...
A teremben lévő összes ember egyszerre nézett rá csodálkozó tekintettel.
- Ha belegondolunk, akkor a körzetek adják a Kapitólium áramellátását, körzetekből hozzák az ételek alapanyagait, satöbbi -magyarázza.
- Szóval ha mi elpusztulunk... Ők is meghalnak? -kérdezem.
- Ha mi égünk, velünk pusztulsz -csettint Katniss.
És most az egyszer látok Coin arcán egy halvány mosolyt elsuhanni.

Egy teremben állok Beete asztala mellett. A terem (a változatosság kedvéért) teljesen szürke. A végén ott van néhány bábú, ami a kiképzőközpontra emlékeztet. A központ gondolatára kiráz a hideg.
Mellettem Katniss és Zoe áll.
Az asztalon lévő fegyvereket nézem, de mielőtt alaposabban tanulmányozhatnám Beete belekezd:
- Kicsit felújítottuk a fegyvereket. Chloe, a te szigonyod sikerült a legjobban.
És a kezembe adja a darabot. Megmarkolom. Sokkal könyebb, mint a régi. Szürke színe fémesen csillog. Jobban megnézem a szárát. Tele van mélyedésekkel, ami arra szolgál, hogy az ujjunk kényelmesen elhelyezkedhessen. Találok rajta egy fekete gombot.
- Nyomd meg! -néz fel rám a férfi a tolószékéből.
Úgy teszek, ahogymondta. A szigony feje megváltozik. Egy hosszú penge alak lesz belőle.
- Arra, ha netalántán kis helyre kell betalálnod.
- Nagyon szuper lett -kattintom meg újra, mire visszanyeri eredeti alakját.
Hirtelen ötlettől vezérelve eldobom a szigonyt az egyik bábu felé. Hang nélkül a közepébe talál.
- Szép -dícsér meg, majd bemutatja az új nyilát Katniss-nek
A lány arca elkomorodik.
- Baj van? -kérdezem.
- Csak... Egy barátomra gondoltam... Vele vadásztam mindig... És meghalt, amikor a körzetből menekítette ki azembereket.
Együtt érzően megsimítom a hátát. Kezdem úgy érezni, hogy az én problémáim a poszátáéhoz képest semmik.



Ötödik fejezet

Sziasztook :) megjöttem egy újabb résszel. Ez most más szemszögből lesz, de megígérem többször nem fordul elő. Csak kezdem úgy érezni, hogy Zoe egyre jellegtelenebb karakter lesz, úgyhogy most picit megismerjük a forradalmat az ő szemszögéből is. Picit nyugisabb rész lett. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek :) Kommenteket várom :3
Jó olvasást!Puszi: Sarah

(vedd magad körül olyan emberekkel, akik boldoggá tesznek)

Kinyitom a szemem. Egy steril szobában vagyok. Mi történt? Annyira emlékszem, hogy Chloe után mentem, aztán valami fény, és teljes sötétség.

Megpróbálok felülni. Most veszem csak észre, hogy egy kórházi ágyon vekszem. Ránézek a kezemre. Mindkettőn egy kötés van. Óvatosan letekerem a jobb kezemen lévőt, majd felszisszenek. A kezemet égési sérülések borítják. Gyorsan visszatekerem a gézt. Van egy olyan érzésem, hogy a testem többi része sem nézhet ki jobban.

A fejemet az ajtó csapódására emelem fel. Egy zöld ruhás orvos áll az ajtóban. Olyan 40-45 éves lehet. Barna hajában felfedezni vélek néhány ősz hajszálat.

- Hát felébredtél?- mosolyog rám kedvesen.

Én csak bólintok.

- Chloe jól van?- szalad ki a kérdés a számon.

- Remekül- bólogat -Veled ellentétben egy karcolás nélkül megúszta a robbanástt.

- Robbanást?- kérdezem meglepődve.

A doki elmagyarázza, hogy ráléptem valami bombára, ami úgy működik, mint a pisztolynál a ravasz. Ha rálépek aktiválódik, ha lelépek róla robban.

Szerinte csoda, hogy életben maradtam.

- És Chloe hogy úszta meg ilyen könnyen?

- Pont úgy állt, hogy a ház miatt védett helyen legyen- válaszol, majd kis idő múlva hozzá teszi- Egyébként nagyon agódott érted. Amint mondtam, hogy túléled, rögtön be akart jönni. De azt mondtam, hogy majd csak akkor ha... Khm... Kicsivel jobb állapotban leszel.

Rögtön megértem, hogy arra gondol, hogy nagyon borzasztóan nézek ki.

- És mennyi idő, amíg jobb állapotban leszek?- kérdezem aggódva.

- Szerencsére nem sok. Régebben plasztikai sebész voltam a Kapitóliumban. Egy pillanat alatt olyan leszel, mint régen- kacsint a doki.

Elkerekedik a szemem. Erről a hapsiról aztán tényleg nem gondoltam, hogy nem körzetbeli. Nincs is meg az az idegesítő akcentusa, mint Effie-nek

- Látom meglepődtél- mosolyodik el.

- Hát... Csak egy kicsit- mondom, de nem túl meggyőzően.

- Egyébként még be sem mutatkoztam- kapott észbe a doki, és kezet nyújtott- Sean Connor vagyok.

- Örülök, hogy megismertem- nevetek fel kezet feogva vel.

A továbbiakban Dr. Connor elmagyarázta, hogy tulajdonképpen mit ért a plasztikai műtétem alatt. Rengeteg infót mondott, de csak az maradt meg, hogy felszabdalják az egész testemet. Szerinte úgy fogok kinézni majd, mint a robbanás előtt... Hát ha ennyi felhajtásra van szükség akkor tényleg borzasztóan festhetek.

A dokinak igaza lett. A műtét után tényleg úgy festettem, mintha nem történt volna velem semmi. Csak a hajam lett picivel rövidebb. Jó... Nagyon rövidebb. A derékig érő hajzuhatagom nagy része leégett. Pont olyan rövid lett a hajam, hogy be lehessen fogni copfba. Szóval picivel a vállam fölé ér.

Alex szerint jó így, mert meg tud különböztetni minket. Hiába mondtuk Chloe-val, hogy nem vagyunk teljesen egyformák. A tesómnak sokkal sötétebb vörös a haja, mint nekem.

Apropó, Chloe. Úgy érzem teljesen visszaállt a rend vele. Amiután kisorsoltak minket mindenáron meg akart védeni, pedig meg tudtam én magamat. Már amikor Portia egy kis utalást tett a lázadásra,rögtön tudtam, hogy mindketten kijutunk. Csak Chloe nem akart hinni a hallottaknak. Nem. Neki csak a vége felé esett le, hogy mindketten kijuthatunk. Addig játszotta a mártírt.

De most viszont úgy érzem, hogy kezd rájönni, hogy ő nem a testőröm, nem kell megvédenie. (Arra ott van Alex... Coin szerint)

Mostanában sokkal többet beszélgetünk, például egyszer előfordult, hogy este, elalvás előtt olyan röhögőgörcsünk támadt, hogy majdnem felvertük az egész körzetet. Talán ez volt az, ami a legjobban hiányzott az elmúlt időszakban. Egy felszabadult beszélgetés a tesómmal.

Coin rövid ideig hagyta a forgatásokat. Szerintem a vezetőkkel kidolgozott valami pontosabb tervet, a történtekből tanulva.

Ez minket nem zavart. Addig is bandáztunk. Chloe, Alex, Prim és én. Bár Alex két évvel idősebb nálunk, nem megy el katonáskodni. Egyrészt Coin a testőrködés miatt nem engedi meg, másrészt pedig kihagyná a sok civakodást. Igen, civakodást. Újonnan Chloe és Alex minden hülyeségen összekapnak. Ilyenkor minden hülyeséget vágnak egymás fejéhez, de Prim és én nagyon jól szórakozunk rajtuk. És szerintem ők is magukon. Primmel pedig nagyon komolyan összebarátkoztam. Tényleg nagyon kedves és sose láttam még idegesnek.

Nagymamám mondta mindig, hogy a boldogság titka az, hogyha olyan emberekkel vesszük körbe magunkat, akik boldoggá tesznek. Azt hiszem igaza volt. Ezek hárman elérték, hogy nevessek a 13. körzetben, a forradalom közepén!

Az ebédlőben ülünk, amikor megharsannak a szirénák. Bomba!

Mindenki tudja mit kell ilyenkor tenni. Le az óvóhelyekre!

Felállunk és gyors léptekkel elindulunk abba az iránybe, amerre a vészlejárat van. Már pont elérjük a lépcsőt, amikor Prim felsikít:

- Kökörcsin!

Megfordul és elindul a szobája felé.

- Prim!- kiáltok utána -Hagyd a macskát.

De nem fordul meg. Utána futok. Hallom, ahogy valami megreccsen mögöttem. A tető! Hátrafordulok, de már nem látom, sem a testvéremet, sem Alexet. Egy hatalmas törmelékhegy takarja el őket.

- Zoe!- hallom Chloe sikítását.

- Menjetek!- kiáltok vissza- Mi megyünk a másik úton!

Rohanok Prim után. A lány megáll egy szoba előtt és kinyitja. A föld remeg és hallom, ahogy a bombák becsapódnak. Felkapja a vörös macskát az ágyról és ijedten rám néz:

- Most merre?

Tanácstalanul kilépek a szobából és körülnézek a folyosón. Meglátok egy lépcsőt, ami lefelé vezet.

- Arra- mutatok a lépcső irányába és elkezdek futni a biztonságot jelentő fokok felé.

Hallom magam mögött Prim lépteit. Lefutok a lépcsőn és megpillantom az óvóhelyet.

Az óvóhelyet, amelynek ajtaja mindjárt bezárul.

Negyedik fejezet

Sziasztok :) újra itt boldogítalak titeket :D. Nagyon köszönöm a két kommentet és a rengeteg oldalmegjelenítést és az új feliratkozást <3 És ez a fejezet kicsivel hosszabb lett, megpróbálom majd tartani ezt a hosszúságot :)
Apropó! Van egy tartalom nevet viselő új oldal, ha gondoljátok nézzetek be. (Mondjuk ha a blogot olvassátok nem hiszem, hogy erre szükségetek lesz :D... Na mindegy)

Másnap már légpárnáson ülök, jobbomon Zoéval, balomon Alex-szel, akit Coin kinevezett a "testőrünknek". Velem szemben Kattniss foglal helyet, egyik oldalán Cressida, a fiatal kapitóliumi operatőr ül a csapatával.

Borzasztóan aludtam az éjszaka. Keveset aludtam, de amit pihentem az is rémálmokkal teli volt. Képek az Arénáról, ahogy megölöm a 4. körzetbeli lányt, akinek a nevét sem tudtam, majd Sierra holtteste. És mire a kép elhomályosodna hallom Sierra sziszegő hangját, ahogy azt hajtogatja, hogy elkap. Elkap és megöl. Általában ennél a pontnál keltem fel mindig. És miután elaludtam ez megismétlődött.

Nem merek kinézni, csak a kezemben tartott szigonyomat bámulom. Már előre félek attól amit látni fogok. Cressida egy együttérző mosolyt küld felém, mire én egy feszült vigyorral válaszolok.

- Prim mesélte, hogy összefutottatok -töri meg a csendet Katniss rám emelve a tekintetét.

- Igen -bólogatok- Nagyon kedves volt. Helyrerakott amikor magam alatt voltam.

Katniss csak elmosolyodik.

Fekete táskákat veszek észre a szeme alatt. Szegény lányt nem irigylem. Én is nagyon nehezen viselem Peeta (meg persze Portia) hiányát, de neki százszor fájdalmasabb.

Érzem, hogy a gép egyre lejebb száll, mire én magkapaszkodok a székemben. És a ruhámat bámulom. Ez már nem a a 13. körzet egyenruhája, hanem egy agyszerű fekete póló és nadrág. Még a mellény is ugyanilyen színben pompázik. Érdekessége az egésznek, hogy a mellény golyóálló és a másik két ruhadarab pedig bőrből készült. Ehhez még kaptunk egy fekete bakancsot is.

Mindjárt leszállunk és meglátom a porig rombolt otthonomat. Legszívesebben visszamennék a 13. körzet apró kis tavacskájához és bámulnám a vizet. Mennyivel egyszerűbb lenne így minden...

A repülőgép puhán landol és kinyílik a rámpa. Katniss egy sóhajtással feláll és a peronhoz lép. Oldalról látom, hogy elképed az arca, de én nem merek kinézni.

A lány leindul a peronról, Zoe utána. Cressidáék is lemerészkednek. Csak én és Alex maradunk. Felállok és kétségbeesetten a fiúra pillantok. Ő nyitja a száját, mintha mondani akarna valamit, majd inkább úgy dönt, hogy mégse mondja ki.

- Menjünk -áll fel és elindul kifelé. Lehajtott fejjel követem, görcsösen szorítva a szigonyomat.

Szigorúan a földet bámulom miközben a lehető leglassaban lépkedek. De amint leérek már ez a taktika sem véd meg.

A földön mindenhol holttestek vannak. Szétégett és felismerhetetlen holttestek.

Felnézek, de a látvány ezerszer rosszabb, mint amire számítottam. Az összes épület porig rombolva és mindenhol csak halottak. Arra pillantok amerre a főtért sejtem. Már semmi sem látszik belőle. Ész nélkül elkezdek rohanni abba az irányba, amerre az otthonom van. Abban reménykedek, hogy valami csoda folytán ez megmenekült a bombázástól.

Bekanyarodok a sarkon és megpillantom a porig égett házat. Ami régen az otthonom volt. Érzem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe és elkezdek remegni. A szigonyom kiesik a kezemből és hangos koppanással a földön landol.

Szinte látom a romok között a rengeteg emléket. Amikor apa csinált nekünk egy kis kerti hintát, és Zoeval azon játszottunk. Most már semmi sem maradt belőle. És az apró kertet is csak por fedi. Közelebb lépek és meglátok egy hatalmas lyukat a földbön. Ide csaopódott be a bomba.

Meglátom az apró ablakot is, aminek a párkányán apró virágokat neveltünk. Emlékszem amikor még öt éve elvetettük. Ötpercenként néztük, hogy van-e valami fejlődés. De már a virágokból sincs semmi.

Minden eltűnt. Minden, ami a régi életemre egy kicsit is emlékeztet. Már nem függ a nappali falán az az idegesítő kakukkos óra, ami ellen mindig merényleteket tervezgettünk. Emlékszem, az volt a legjobb amikor Zoenak bakot tartottam, ő meg megpróbálta kiszedni a madarat a helyéről. Pechkünkre pont akkor volt egész és a madár kibújt, homlokon vágva a húgomat. Persze mindketten hatalmasat tanyáltunk.

Az emlék hatására egyre jobban könnybe lábad a szemem. Úgy érzem nem bírom tovább és térdre rogyok. Nem zokogok. Csak könnyezve bámulom a ház maradványait.

A szomorúságot lassan felváltja a harag. Snow elnök miatt van az egész. Miatta szenvedtünk, és szenvedünk annyit.

Ökölbe szorul a kezem. A forradalom győzni fog. Le kell győzni ezt az embert. Az embert, aki Panem polgáraira több évtized óta csak a szenvedést hozza. A gondolataim messze járnak. Egy szebb jövőre gondolok. Ahol nincs viadal, ahol senki sem él szegénységben. És nincs Kapitólium. Nincs terror.

De ekkor befészkeli az agyamba magát egy másik érzés. Mi van ha veszítünk?

Képek jelennek meg egy viadalról, ami az eddigieknél sokkal vérengzőbb. Ha veszítünk Snow elnök mindenkivel végez...

Gondolatmenetemet a húgom megkönyebbült hangja szakítja félbe:

- Chloe, csak hogy megvagy!

Hátrafordulok hozzá, de ekkor vakító fényt látok és fülsüketítő durranás remegteti meg a körzetet.

A kórházszárny egyik folyosóján ülök. De ez nem az a szárny, ahol cserélték a kötésemet. Nem. Ez egy másik, sokkal korszerűbb gépekkel. Itt azok a betegek vannak, akiknek rendkívül súlyos sebesülései vannak és ahol a műtétek zajlanak.

Velem szemben egy kétszárnyú ajtó van. Azon az ajtón túl van Zoe. Rálépett egy speciális bombára. A pontos nevét nem tudom, de ha akármilyen súly nehezedik rá, robban. Az utóbbi hatás most sem maradt el. A bomba a körzetet még jobban lerombolta. Én csodával határos módon karcolás nélkül megúsztam, de Zoe nem volt ilyen szerencsés. Őt telibe találta.

Már órák óta bent van a műtőben, de az állapotáról semmi hír.

És én órák óta ülök itt a folyosó falának dőlve, oldalamon Alex-szel és Primmel, akik hűségesen várnak velem az eredményre és nyugtatgatnak.

A szüleim valószínűleg a dolgukat végzik. Nekik nem szóltak a balesetről.

- Ha nem megyek el a házhoz, ez az egész nem történt volna meg- motyogom csak úgy magamnak, de a többiek is meghallják.

- Dehogynem -simítja meg a karomat Prim- Úgy is arra forgattatok volna. És valaki ott is biztos rálépett volna. Ne okold magad.

- És Coin felkészíthetett volna -koccantja a falnak a fejét Alex -baromság volt tőle, hogy így elengedett minket forgatni.

A hangjuk mintha nagyon távolról jönne. Én csak az ölemet bámulom. Nem akarom elveszíteni Zoet. Érzem, hogy újra könnyek gyűlnek a szemembe.

Hirtelen egy ajtócsapódást hallok. Felkapom a fejem. Egy orvos jön ki.

- Mi van vele?- pattanok fel.

Az orvos csak sóhajt egyet, mintha meg akarná gondolni, hogy mit mondjon.

Harmadik fejezet

Sziasztook :) megjöttem az újabb fejezettel, ami már kezdi belevetni magát a történetek sűrűjébe.
Még annyit jegyeznék meg, hogy nagyon várom a kommenteket, mert eddig nem érkezett sok és kíváncsi vagyok a véleményetekre :3
Jó olvasást!
Puszi: Sarah

  Hallgatom az eső ütemes kopogását az ágyam szélén ülve és az ölemet bámulom. Beszélnem kéne Coin elnökkel. Amikor Prim elmondta fél órája a monológját az egész olyan kézenfekvőnek tűnt. Persze, elvállalom és szerepelek néhány propaganda filmben, meg harcolok. Miért is ne? De most, hogy itt gubasztok kezdek újra kételkedni. Persze, nem leszek báb, de ez hatalmas felelősség. Mi van ha miattam bukik el Panem? Mi van ha nem sikerül legyőzni Snow elnököt és bevezeti a sokkal brutálisabb Éhezők Viadalát?

 Sóhajtva felállok és megigazítom magamon a szürke egyenruhát, amit az ágyamon találtam. Egyébként ez a szoba is szürke a változatosság kedvéért...

Óvatosan kimegyek a folyosóra. El kell vállalnom a szerepet. A körzetek bíznak bennem.

Céltalanul elkezdek bolyongani a folyosón azzal a szándékkal, hogy találkozok valakivel, aki elvezet az elnöknőhöz. Nem kell csalódnom. Pár kanyar után belerohanok Alexbe.

- Az egész körzet téged keresett!- áll meg előttem karba tett kézzel.

- Neked is szia- motyogom az orrom alatt.

- Hol voltál?

- Levegőztem...

- Ugye tudod, hogy lemaradtál az eligazításról?

- Miről?

- Arról, ahol többek között elmondják, hogy csak engedéllyel szabad kint tartózkodnod...

- Mondhatták volna korábban, ahelyett, hogy letámadnak ezzel a szárnysegédes cuccal- vonok vállat.

- Nem kellett volna kitörnöd a hisztit...

- Nem kellet volna az Arénából egyenesen Coinhoz hurcolni- válaszolom nyugodtan.

- Egyébként meg nem ártana elmenni a kórház szárnyba, mert Effie nem egy orvos- bök a fejével az átázott kötésemre, amit a ruhaujj feltűrésétől látni lehetett.

- És azt is elmondták az eligazításon, hogy merre van?- kérdezem a a kötést vizsgálva.

- Aha...

- És el is vezetnél oda?- nézek fel.

- Ha már ilyen szépen kéred- röhög fel és elindul az ellenkező irányba.

A kórházszárnyban találom Primet és anyát. Az utóbbi kicseréli a kötést a kezemen, majd amikor végez átmegy egy másik beteghez egy szőke hajú nővel, aki Prim anyukája lehet.

Alex megígérte, hogy körbevezet, hiába magyaráztam, hogy nekem Coin-hoz kell mennem.

Persze apával is összefutottunk, aki a technikai részlegen volt. Megmutatta amiről lemaradtam, mert az erdőben sajnáltam magam.

- Akkor megmutatnád végre hol van Coin elnök?- kérdezem felvont szemöldökkel és kissé türelmetlenül, amikor már úgy érzem, hogy egész Panemben én ismerem legjobban a 13. körzetet.

- Persze-bólint és elindul a egyik folyosón. Én csak a szememet forgatva követem.

Alex egy kopogás után benyit az ajtón és amolyan "te akartál beszélni vele" módon betol maga előtt.

- Hoztam egy hirtelen véleményváltozáson átment egyént- mondja, majd amikor látja, hogy Coin elnök nem értékeli a humorát távozik.

Egyébként az elnöknőn kívül még ott van Effie, Katniss, Zoe, Finnick és még két hapsi.

És mindenki engem fürkész.

- Csak... csak annyit szeretnék mondani, hogy... elvállalom a szárnyat- hebegem a kezemet tördelve.

- Ugyancsak?- kérdezi Coin felvont szemöldökkel.

Nem, azért mondtam, mert humoros kedvem van...Maga szerint?! mondom majdnem, de mivel nem akarok újabb konfliktust inkább csak bólintok.

- Én mondtam- vigyorog Katnissre Zoe, aki úgy tűnik megtalálta a közös hangot a Poszátával.

- Akkor ismertetem a csapatot- int Coin, hogy üljek le.

- Ők itt Haymitch Albernathy és Beete Latier- kezd bele Coin- miután elhelyezkedtem.

A két férfi barátságosan biccent.

Ha jól tudom Haymitch volt Katniss és Peeta mentora, Beete pedig a 3. körzet ügyeletes zsenije, és mellesleg hackere. Szóval gondolom ő azért van itt, hogy feltörje valami számítógépes adatbázisát a Kapitóliumnak.

Visszabiccentek.

- Miss Trinketet már gondolom ismered...- kezd bele Coin, de Effie a szavába vág.

- Hívjon csak Effie-nek kedveském.

Khm... a "kedveske" jóval idősebb Effie-nél, de a kapitóliumi nő számára ez lényegtelen.

Coin elnök elég megbotránkozott arcot vág, amit alig tudok mosoly nélkül megállni.

- Nos, igen... khm... Akkor Effie felel azért, hogy megfelelően nézzenek ki a propaganda filmeknél.

- Nagyon csinosak lesztek ám- vigyorog Effie és meg kell állapítanom, hogy a lemázolt arca nélkül sokkal fiatalabbnak néz ki.

  - És mi lesz az első lépés?- kérdezem egy kicsi érdeklődéssel a hangomban.

- Forgatni fogunk a 12. körzetben- feleli az elnök, mire nekem az eddigi mosoly lefagy az arcomról.

- De hát azt lebombázták? Nem?

- De igen- válaszol Coin olyan természetes hangon mintha azt mondaná, hogy esik az eső.