Nyolcadik fejezet

Sziasztoook :) megjöttem az újabb résszel... És nem sokszor teszek ilyet, de egy kis zene jól jöhet :D (katt a zene szóra). Emellett még elmondanám, hogy megvan a 3000 oldalmegjelenítés, amit nagyon köszönök nektek <3
Na, mindegy. remélem tetszeni fog nektek.
Jó olvasást!
Puszi: Sarah

Életemben most először látok Alex szemében félelmet.

- Nyugi, ki van ürítve az egész -legyint Abigail- Mi baj történhetne?

Ehm... Mondjuk az, hogy elveszíti éppen az otthonát?- fogalmazódik meg bennem, de inkább csak egy sokat mondó pillantást vetek rá.

- Nem tehetünk semmit -mondja a rendező együtt érzően.

Ezzel egyet kell, hogy értsek. Az egyetlen dolog, amit tehetünk az, hogy jó messze elmegyünk innen.

Alex csak bólint és én együtt érzően megsimítom a vállát.

Megint a tárgyalóteremben vagyok. Rajtam kívül még itt van Zoe, Katniss, Coin, Beete, Haymitch és Finnick. Most egy oldalán ülünk a félkör alakú asztalnak és az egyenlőre sötét kivetítőt bámulom.

Összevágták a három kisfilmet. Beete megnyom a távirányítón egy gombot, és elindul a propagandafilm.

Az első képkockán én jelenek, meg, amikor elmondom azt, hogy nem a Kapitólium, hanem Snow elnök a hibás. Ott fejeződik be, amikor azt mondom, hogy remélem nézi az elnök.

Aztán átvált Kattnisre, aki az égő Nyolcadik körzetben van.

- Látja mit tett a Nyolcadikkal? -néz a poszáta a kamerába- Remélem tudja, hogy ezt nem hagyjuk annyiban.

Ezután Zoe jön, aki a porig rombolt főtéren áll és ijesztően nyugodtan mondja:

- A körzetet lerombolta. De minket nem pusztított el.

Majd megint Katniss jön:

- Mert a poszáta él...

Aztán megint Zoe:

- És vannak szárnyai.

Visszhangként mondom én is, de halkabban, és nem vált át a kamera a Negyedikbe.

Ezután jövök én:

- Eltapossuk önt. És ne feledje: Ha mi égünk, velünk pusztul

Majd Katniss Zoe is elismételi az utolsó mondatot.

A kép elsötétül és egy fecsegőposzáta jelenik meg rajta. Pont olyan, mint amilyen Katniss kitűzőjén van. A poszáta lángra lobban, kitárva szárnyait

És vége.

- Milyen lett? -kérdezi Beete.

- Rövid, de hatásos -válaszolok, még mindig a vetítőt nézve.

- És most mi lesz a következő lépés? -kérdezi Zoe.

- Feltörjük a rendszerüket és mindenhol leadjuk... Komolyan szimbólummá kell válnotok, lányok -néz mélyen a szemünkbe Beete.

 - Lányok! -szalad elénk Corene (aki Zoe rendezője volt a Tizenkettedikben).

Katniss, Zoe és én megállunk a terem ajtaja előtt.

Corene kisöpör egy barna tincset a homlokából, és belevág a mondandójába:

- Abigail és Cressida azt szeretné, ha kimennénk a tóhoz. Valamit meg kell beszélnünk.

Mi csak bólintunk és elindulunk.

- Tulajdonképpen mi is ez a megbeszélés? -kérdezi Katniss Corene nyomában, amikor már az erdőben vagyunk.

- Majd meglátjátok -mondja titokzatosan.

Sosem szerettem, ha titkolóznak. Próbálom kitalálni, hogy mi a megbeszélés célja, miközben követem Corene-t az erdőn át. A nő futólépésben halad előttem, és látszik rajta, hogy már párszor járt erre.

Hamar odaérünk. Cressida és Abigail már a köveken ülnek, és halkan beszélgetnek, de az érkezésünkre abbahagyják, és felénk néznek.

- Sziasztok -mosolyog kedvesen Abigail.

Visszaköszönünk és leülünk melléjük.

- És miért kellett ide jönnünk? -kérdezem érdeklődve.

A három rendező összenéz, majd Cressida belevág:

- Coin megbízott minket azzal, hogy készítsünk még egy propagandafilmet, de ez szögesen térjen el az előzőtől. 

- És mik a tervek? -kérdezi Zoe.

- Egyenlőre nem tudjuk. Nektek van valami ötletetek?

Mindhárman egyszerre ráztuk meg a fejünket.

- Akkor most kell kitalálni -vonja meg Cressida a vállát.

- Hát... Nem vagyok rendező, de próbáljuk meg -válaszolok, miközben szórakozottan egy kavicsot dobálok egyik tenyeremből, a másikba.

Sokáig próbálunk valamit kitalálni, de semmi komolyra nem megyünk vele. Mindegyik hasonlít túlságosan is az előzőhöz. 

Én meg kezdek egyre jobban pikkelni Coin-ra. Miért nekünk kell kitalálni? Ő a főnök...

Úgy harminc perc múlva megszólalok:

- Rendben. Nekem ennyi ötletem volt.

Hátradőlök és a kezemre támaszkodok, hagyva, hogy a kora őszi nap süsse az arcomat. Szeretem az ősz elejét. Minden gyönyörű arany és barna színben pompázik, de a nap még mindig erősen süt.

Lassan mindenki feladja. Pár percig néma csendben ülünk, majd Katniss halkan dúdolgatni kezd egy dalt:

Jöjj hát, jöjj hát, majd ott várok rád,
ahol felkötötték a hármuk gyilkosát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk.
 

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád,
hol a gyilkos kérte kedvese irgalmát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk.

A dal ismerős. A Tizenkettedik körzetbe ez amolyan népdal volt. Ha jól emlékszem Bitódal a címe. Hirtelen eszembe jut a folytatása és elkezdem énekelni:

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád,
hol azt mondtam fussunk és miénk a világ.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk

Zoe elmosolyodik, majd amikor befejezem ő énekli el az utolsó versszakot:

Jöjj hát, jöjj hát, a fánál várok rád,
Kössük nyakunkra a remény nyakláncát.
Láttak itt sok csodát és nem lenne furább,
ha az éj sötétje ott találna ránk.



- Nem halál nyakláncát? -kérdezem, amikor Zoe befejezi.

- De igen. Csak már kis koromban átírtam így. Aztán valahogy így ragadt meg -von vállat.

- Egy költő veszett el benned -vigyorodok el -De az nagyon.

Zoe "felháborodottan" megpöcköli a vállam.

A szemem hirtelen a három rendezőre téved. Mindháromnak valami csillogást látok a szemében. Miért van olyan érzésem, hogy nekik most remek ötletük támadt?