Hetedik fejezet

Sziasztok :) újra itt, egy újabb résszel. Ez az eddigi egyik kedvenc részem... Nem a Negyedik körzet miatt (cinizmus próbál lenni :D)
Remélem a ti tetszéseteket is elnyeri :)
Jól olvasást!
Puszi: Sarah

A légpárnás egyenesen a Negyedik körzet felé tart. Behunyom a szemem és magam elé képzelem a tengert. Vajon a valóságban is olyan szép, mint az Arénában volt?

Az emlék hatására elmosolyodok. Emlékszem, amikor a szikláról ugráltunk le, és mélységesen hidegen hagyott minket, hogy éppenséggel egy csapat azon fáradozott, hogy megöljön minket.

- Chloe! -ránt ki Abigail hangja a merengésemből.

Abigail szintén egy rendező a Kapitóliumból. Ha jól tudom Cressida húga. A lány szöges ellentéte a nővérének. Fekete haja természetes hullámokban omlik a vállára. Tetoválást és piercinget nem látok az arcán. Pict mintha a bőre is sötétebb lenne...

- Igen? -nézek rá és a mellette ülő csapatára.

- Hallottad egyáltalán, amit mondtam? -nevet fel.

- Nem igazán -tűrök egy copfomból kiszabadult sötétvörörös tincset a fülem mögé.

- Csak azt kérdeztem, hogy emlékszel-e arra, hogy mit mondott Coin?

- Hogy hangoztassam, hogy a poszátának vannak szárnyai is, meg, hogy sikerült magunk mellé állítani a Negyediket, és provokáljam az elnököt -válaszolom unottan.

- Pontosan. És hangsúlyozd ki, hogy csak tizennégy vagy, és mégis sikerült magad mellé állítanod egy körzetet...

- Nem állítottam magam mellé -sóhajtok.

- De, ezt ő nem tudhatja!

Ráhagyom és a szigonyomat kezdem el babrálni. Újra az a fekete ruha van rajtam, ami a Tizenkettedikben volt. Akaratom ellenére is összerándul a gyomrom. Nagyon remélem, hogy nem olyan végeredménye lesz ennek az egész felhajtásnak, mint amilyen a körzetemben volt... Vagyis a volt körzetemben.

Alexre pillantok, aki csak egyenesen maga elé bámul. Csettintek egyet az orra előtt, mire feleszmél.

- Min gondolkoztál annyira? -kérdezem érdeklődve.

- Semmin... Vagyis csak azon, hogy milyen lesz újra látni a körzetet.

Én csak mosolyogva bólintok. Nagyon remélem, hogy ő boldogabban fog eljönni az otthonából, mint én az enyémből.

- Biztos ugyanolyan szép, mint az Arénában volt -mondom egy félmosollyal az arcomon.

- Annál ezerszer szebb lesz -néz rám.

Félve sétálok le a légpárnás rámpájáról. A napfény az arcomba süt és szinte megvakít. Miután megszokom a világosságot jobban körülkémlelek és meglepetésemben megállok ott, ahol vagyok.

Ha én azt hittem, hogy az Aréna-beli Negyedik körzet szép, akkor az igazira új szót kéne kitalálni. A víz vakítóan kék, és játszik rajta a nap sugara. A főtéren lehetünk, mert látom a törvényszék épületét, ami előtt leszálltunk.

A teret pálmafasor szegélyezi. Háborúnak a jeleit csak a sok összegyűlt ember mutatja, akik a videó alatt mögöttem fognak állni... Nem tudom miért, Coin találta ki.

- Mondtam, hogy szebb lesz -vigyorog mellettem Alex és most az egyszer igazat adok neki.
- Nem is olyan nagy szám -mondom a lehető legkomolyabban, de Alex kellően jól ismer, hogy lássa, hogy csak szívatom.
- Miért? Szívesebben mennél vissza az Arénás verzióba? -száll be ő is.
- Tudod, hogy imádtam ott lenni -mondom látszólag vigyorogva, de az Aréna hallatára összeszorul a gyomrom.
- Rendben emberek -hallom magam mögött Abigail hangját- Ennyi volt a terepszemle.
Majd az addig a főtéren gyülekező és egymással beszélgető emberek felé indul és megáll a rámpa legalján.
- Üdvözlök mindenkit! Nem tartok nagymonológot, mert aki itt van, az tudja mi a teendő. Csak annyi, hogy ne csináljanak semmit, csak álljanak, a vöröske, majd beszél.
- Igen, Vöröske -vigyorog Alex.
- Innentől ez lesz az új becenevem? -nézek rá.
Ő csak bólint, halálos komolysággal, amitől nevetnem kell.
- Ott ketten hátul csöndbe maradnak! -néz felénk Abigail, mire befogjuk a szánkat.
A rendező még beszél egy kicsit, majd mondja, hogy indulhat a forgatás.
Odaállít a tömeg elejére. Visszaemlékezem, hogy mit is kell mondanom, majd bólintok, hogy kezdhetjük.
A kamera bekapcsol, és Abigail int, hogy mehet a szöveg.
- Panem polgárai! -kezdem nagy levegővel -Az utóbbi 75 évben volt egy hatalom, amely elnyomott minket, egy hatalom, amely hét és fél évtizeden keresztül évenként a halálba küldött huszonnégy ártatlan gyereket. Mindenki jól ismeri ezt a hatalmat. A Kapitóliumot. Rosszul mondom -mosolyodok el cinikusan -Nem a Kapitólium a hibás. Csak egy ember. Snow elnök. Apropó! A mélyen tisztelt elnök úr remélem látni fogja ezt. Ezúton is üdvözlöm -biccentek gúnyosan -Biztosan tudja már, hogy a poszátának szárnyai is vannak. Én és az ikertestvérem. Tudja, az a két szegény kis tizennégy éves, akit a halálba küldött. Nos, drága elnök úr, úgy tűnik, hogy mégse vagyunk olyan gyengék, mint hitte.
És már a Negyedik körzet is a mi oldalunkon van. Nem gondolja, hogy félnie kéne? Eltapossuk önt, tudja meg. És ne feledje: Ha mi égünk maga is velünk pusztul. Akármit is csinál mi bosszút állunk.

Abigail leinti a kamerát. Arcáról megelégedést olvasok le.
- Milyen volt? -kérdezem.
- Zseniális -látok vigyort Abigail arcán -Máris elképzeltem, hogy milyen lesz összevágva a másik két videóval. Snow elnök tényleg felkötheti a gatyáját.
- Pillanat, és itt vagyok -néz ránk Alex, és elindul a házak közé.
Utánanézek. Merre mehet?
- Menj csak -legyint Abigail.
Biccentek és elindulok Alex után. Kis idő múlva be is érem.
- Hova ilyen sietősen? -kérdezem.
- Grace-nek megígértem, hogy hozok neki valamit otthonról -von vállat.
Grace, kizárásos alapon Alex húga lehet.

Hamar odaérünk. Kiveszünk néhány ruhát a lány szekrényéből és Alex felkapja az ágyon hánykolódó macit. Sietősen a főtér felé vesszük az irányt. Úgy van a tervben, hogy az ott maradt pár maroknyi lakost, akik szerepeltek a kisfilmben két másik légpárnással elviszik.
Hamar odaérünk és Abigail sietősen a gépbe terel minket. Már egy légpárnás sincs ott a miénken kívül. Szinte még le sem ülök, de már is emelkedni kezd a gép. Elvesztem az egyensúlyomat, és egyedül Alexnek köszönhető, hogy nem koppanok egyet a földön, mert elkap. Odaszerencsétlenkedem magam az üléshez, leülök, és bekötöm magam.
- Minek ez a nagy sietség? -nézek Abigailre, miközben kisöprök egy kósza tincset az arcomból.
- Most informált egy besúgó -hangjában idegességet fedezek fel -Nemsokára bombázzák a körzetet.