Jó olvasást!Puszi: Sarah
(vedd magad körül olyan emberekkel, akik boldoggá tesznek)
Kinyitom a szemem. Egy steril szobában vagyok. Mi történt? Annyira emlékszem, hogy Chloe után mentem, aztán valami fény, és teljes sötétség.
Megpróbálok felülni. Most veszem csak észre, hogy egy kórházi ágyon vekszem. Ránézek a kezemre. Mindkettőn egy kötés van. Óvatosan letekerem a jobb kezemen lévőt, majd felszisszenek. A kezemet égési sérülések borítják. Gyorsan visszatekerem a gézt. Van egy olyan érzésem, hogy a testem többi része sem nézhet ki jobban.
A fejemet az ajtó csapódására emelem fel. Egy zöld ruhás orvos áll az ajtóban. Olyan 40-45 éves lehet. Barna hajában felfedezni vélek néhány ősz hajszálat.
- Hát felébredtél?- mosolyog rám kedvesen.
Én csak bólintok.
- Chloe jól van?- szalad ki a kérdés a számon.
- Remekül- bólogat -Veled ellentétben egy karcolás nélkül megúszta a robbanástt.
- Robbanást?- kérdezem meglepődve.
A doki elmagyarázza, hogy ráléptem valami bombára, ami úgy működik, mint a pisztolynál a ravasz. Ha rálépek aktiválódik, ha lelépek róla robban.
Szerinte csoda, hogy életben maradtam.
- És Chloe hogy úszta meg ilyen könnyen?
- Pont úgy állt, hogy a ház miatt védett helyen legyen- válaszol, majd kis idő múlva hozzá teszi- Egyébként nagyon agódott érted. Amint mondtam, hogy túléled, rögtön be akart jönni. De azt mondtam, hogy majd csak akkor ha... Khm... Kicsivel jobb állapotban leszel.
Rögtön megértem, hogy arra gondol, hogy nagyon borzasztóan nézek ki.
- És mennyi idő, amíg jobb állapotban leszek?- kérdezem aggódva.
- Szerencsére nem sok. Régebben plasztikai sebész voltam a Kapitóliumban. Egy pillanat alatt olyan leszel, mint régen- kacsint a doki.
Elkerekedik a szemem. Erről a hapsiról aztán tényleg nem gondoltam, hogy nem körzetbeli. Nincs is meg az az idegesítő akcentusa, mint Effie-nek
- Látom meglepődtél- mosolyodik el.
- Hát... Csak egy kicsit- mondom, de nem túl meggyőzően.
- Egyébként még be sem mutatkoztam- kapott észbe a doki, és kezet nyújtott- Sean Connor vagyok.
- Örülök, hogy megismertem- nevetek fel kezet feogva vel.
A továbbiakban Dr. Connor elmagyarázta, hogy tulajdonképpen mit ért a plasztikai műtétem alatt. Rengeteg infót mondott, de csak az maradt meg, hogy felszabdalják az egész testemet. Szerinte úgy fogok kinézni majd, mint a robbanás előtt... Hát ha ennyi felhajtásra van szükség akkor tényleg borzasztóan festhetek.
A dokinak igaza lett. A műtét után tényleg úgy festettem, mintha nem történt volna velem semmi. Csak a hajam lett picivel rövidebb. Jó... Nagyon rövidebb. A derékig érő hajzuhatagom nagy része leégett. Pont olyan rövid lett a hajam, hogy be lehessen fogni copfba. Szóval picivel a vállam fölé ér.
Alex szerint jó így, mert meg tud különböztetni minket. Hiába mondtuk Chloe-val, hogy nem vagyunk teljesen egyformák. A tesómnak sokkal sötétebb vörös a haja, mint nekem.
Apropó, Chloe. Úgy érzem teljesen visszaállt a rend vele. Amiután kisorsoltak minket mindenáron meg akart védeni, pedig meg tudtam én magamat. Már amikor Portia egy kis utalást tett a lázadásra,rögtön tudtam, hogy mindketten kijutunk. Csak Chloe nem akart hinni a hallottaknak. Nem. Neki csak a vége felé esett le, hogy mindketten kijuthatunk. Addig játszotta a mártírt.
De most viszont úgy érzem, hogy kezd rájönni, hogy ő nem a testőröm, nem kell megvédenie. (Arra ott van Alex... Coin szerint)
Mostanában sokkal többet beszélgetünk, például egyszer előfordult, hogy este, elalvás előtt olyan röhögőgörcsünk támadt, hogy majdnem felvertük az egész körzetet. Talán ez volt az, ami a legjobban hiányzott az elmúlt időszakban. Egy felszabadult beszélgetés a tesómmal.
Coin rövid ideig hagyta a forgatásokat. Szerintem a vezetőkkel kidolgozott valami pontosabb tervet, a történtekből tanulva.
Ez minket nem zavart. Addig is bandáztunk. Chloe, Alex, Prim és én. Bár Alex két évvel idősebb nálunk, nem megy el katonáskodni. Egyrészt Coin a testőrködés miatt nem engedi meg, másrészt pedig kihagyná a sok civakodást. Igen, civakodást. Újonnan Chloe és Alex minden hülyeségen összekapnak. Ilyenkor minden hülyeséget vágnak egymás fejéhez, de Prim és én nagyon jól szórakozunk rajtuk. És szerintem ők is magukon. Primmel pedig nagyon komolyan összebarátkoztam. Tényleg nagyon kedves és sose láttam még idegesnek.
Nagymamám mondta mindig, hogy a boldogság titka az, hogyha olyan emberekkel vesszük körbe magunkat, akik boldoggá tesznek. Azt hiszem igaza volt. Ezek hárman elérték, hogy nevessek a 13. körzetben, a forradalom közepén!
Az ebédlőben ülünk, amikor megharsannak a szirénák. Bomba!
Mindenki tudja mit kell ilyenkor tenni. Le az óvóhelyekre!
Felállunk és gyors léptekkel elindulunk abba az iránybe, amerre a vészlejárat van. Már pont elérjük a lépcsőt, amikor Prim felsikít:
- Kökörcsin!
Megfordul és elindul a szobája felé.
- Prim!- kiáltok utána -Hagyd a macskát.
De nem fordul meg. Utána futok. Hallom, ahogy valami megreccsen mögöttem. A tető! Hátrafordulok, de már nem látom, sem a testvéremet, sem Alexet. Egy hatalmas törmelékhegy takarja el őket.
- Zoe!- hallom Chloe sikítását.
- Menjetek!- kiáltok vissza- Mi megyünk a másik úton!
Rohanok Prim után. A lány megáll egy szoba előtt és kinyitja. A föld remeg és hallom, ahogy a bombák becsapódnak. Felkapja a vörös macskát az ágyról és ijedten rám néz:
- Most merre?
Tanácstalanul kilépek a szobából és körülnézek a folyosón. Meglátok egy lépcsőt, ami lefelé vezet.
- Arra- mutatok a lépcső irányába és elkezdek futni a biztonságot jelentő fokok felé.
Hallom magam mögött Prim lépteit. Lefutok a lépcsőn és megpillantom az óvóhelyet.
Az óvóhelyet, amelynek ajtaja mindjárt bezárul.
Kedves Sarah! :)
VálaszTörlés(Első kommentelő. *__*) Már megint a legjobb résznél hagytad abba! Remélem sietsz a következővel, már izgulok, hogy mi lesz :3 (Kíváncsi lennék arra, mi lenne ha nem tudnának bejutni az óvóhelyre) Nagyon tetszett, hogy Zoe szemszögéből írtál:3 A következő is az övéből lesz?
Ja, és elnézést, folyton névtelenül írok:D
Xx <3
Szia :)
TörlésHát nagyon köszönöm a kommentedet <3 a következő rész már a szokásos szemszögből lesz de néha előfordulhat még egy ilyen rész ;)
És nincs azzal semmi gond ha névtelenben írsz én is sokáig így írtam :)
Puszi:Sarah