Tizenötödik fejezet

Sziasztok :) megérkeztem a következő résszel. Ez most egy kicsit akciómentesebb lett, de itt is lesznek fontos dolgok. Remélem tetszeni fog nektek!
Jó olvasást!
Sarah

Peeta ágya szélén ülök. Most az egyszer sikerül úgy lennem vele, hogy nincs itt Katniss sem. Persze nem hibáztatom, hogy végig mellette akar lenni.
 - Min gondolkodtál el annyira? - kérdezi Peeta egy halvány mosoly kíséretében.
 - Semmin - ráztam a fejem, és eltereltem a témát - A doki mit mondott, mikor enged ki?
 - Azt mondta, hogy amint megerősödök szabad leszek.
 - Akkor nemsokára már kint leszel innen - nyugtázom.
Egyébként az utóbbi időben szépen gyógyul. Bár még a testén ott vannak a hegek, és a kínzás nyomai kezd hasonlítani régi önmagára.
 - Egyébként még meg sem köszöntem, hogy kimentettetek - néz komolyan a szemembe - Sose fogom tudni eléggé meghálálni.
 - Ugyan - legyintek - Ha Coin nem ad rá engedélyt, akkor is megtettük volna.
 - És mi a helyzet a körzetben? - tereli el a témát.
 - Semmi extra... Vagyis, de, mert Coin önkéntes besúgót keres.
 - Gondolom te jelentkeztél.
 - Jelentkeztem volna, ha Coin engedi.
 - Miért nem engedte?
 - Mert túl jól ismer Snow elnök - forgatom a szemem.
 - És gondolom ez téged zavar...
 - Igen - bólintok feszülten - Főleg, hogy Zoe mondta, hogy diktatúrát fog bevezetni, ha nyerünk, de ezt nem tudjuk bizonyítani rá, és eleve az se biztos, hogy igaz. Sőt, ha úgy nézzük a Tizenharmadik körzetben minden bizonytalan. Coin először mondta, hogy vigyázni kell ránk, mert szimbólumok, vagy mifenék vagyunk, ezért csak filmezgettünk. Aztán már megengedte, hogy menekítsünk ki téged, ahhoz képest, hogy nagyon kicsi volt az esély rá, hogy élve kijutunk.
Hirtelen elakad a lélegzetem. Egy gondolat fészkeli be az agyát, ami nem hagy nyugodni. Mi van ha Coin azért vállalta be a kiszabadítást, mert tudta, hogy jelentkezni fogunk rá? Mi van, ha Coin direkt akart minket ezzel kiiktatni? Talán úgy gondolja, hogy a szimbólumai veszélyesek lehetnek rá? Szólnom kell Katniss-nek!
 - Ne haragudj, mennem kell. Gyógyulj meg hamar! - pattanok fel Peeta ágya mellől és választ sem várva kirohanok a szobából.
Nem kell sokáig keresnem Katniss-t, mert a folyosón bele futok. Szó szerint.
 - Hé, Chloe, hova sietsz annyira? - tart meg a lány a vállamnál, aki az  utóbbi időben teljesen kivirult.
 - Téged kerestelek - szorítom meg a hajgumit a hajamban.
 - Na, és milyen okból? 
Körbenézek. Mindenhol emberek mennek a dolgukra abban a bizonyos szürke kezeslábasban, ami rajtam is díszeleg.
 - Szerintem menjünk ki a tóhoz - biccentek.
Katniss egy bólintással beleegyezik és elindulunk megkeresni Coint.

 - És merre is van az a tó? - kérdezi Katniss, amikor már a bozótban vezetem.
 - Még pár méter és ott vagyunk - nézek rá a vállam fölött.
Pár perc múlva azon kapjuk magunkat, hogy a tisztás szélén állunk. Mosolyra húzódik a szám. Ezer éve nem voltam friss levegőn. Elkezdek futni a tó felé, miközben érzem, hogy a tüdőm megtelik oxigénnel. Hetek óta most először mosolygok őszintén. Megállok a parton annál a bizonyos sziklánál és intek Katniss-nek, hogy jöjjön ő is.
A lány csatlakozik hozzám, majd pár másodperc hallgatás után megkérdezi:
 - Akkor most már elmondod?
Bólintok és egy szuszra elhadarom neki a gondolatmenetemet. Amikor befejezem óvatosan felnézek rá.
 - Na, mit gondolsz róla? - kérdezem bizonytalanul a tavat figyelő Katniss-től.
 - Lehet, hogy van benne igazság - válaszol minden szavát megfontolva - Csak...
 - Csak?
 - Ha tényleg így van nem tudjuk rá bizonyítani. Egyenlőre butaság is lenne ellene fellázítani a körzetet. Nem hiányzik még egy belső lázadás is. Szerintem ha győztünk elég lesz ezzel foglalkozni.
 - És mi van ha vesztünk? - kérdezem halkan.
 - Akkor Coin nem tud felemelni semmilyen diktatúrát - von vállat a lány.
Bólintok és egy kis ideig megint csak a tavat bámuljuk. A nap lenyugvóban van, színesre festi az eget, és aranyutat rajzol a vízre. Összébb húzom magamon a kabátot. Lassan beköszönt az igazi ősz. A fák levelei már elkezdtek bordóba és sárgába átváltani. A Tizenkettedikben ilyenkor szoktunk almát szedni az aprócska kertünkből. Nincs többé az az almafa a kertünkben. Sőt, már kertünk sincs. Nincs semmilyen otthonunk. Már körzetünk sincs.
 - Nem tudom, hogy bírod - szólal meg Katniss maga elé nézve.
 - Mit? - kérdezem felvonva az egyik szemöldökömet.
 - Hát ezt az egészet. Normál kamasz ebbe beleroppan.
 - Néha én is úgy érzem, hogy beleroppanok. Rémálmaim is vannak. Arról, hogy elbukunk és meghalnak a szeretteim. Néha visszajönnek a kiválasztottak is. Azok, akiket én öltem meg.
Sóhajtok egyet és végigdörzsölöm a kezemmel az arcom. Katniss együtt érzően megsimítja a vállamat.
 - Nekem is ilyen rémálmaim vannak - mondja kedvesen, majd feláll - De vissza kell mennünk a körzetbe, mindjárt lemegy a nap.

Amikor már a Tizenharmadik folyosóit rovom, szembetalálom magam Haymitch-csel. Eszembe jut a besúgó-projekt. Ha jól emlékszem nála kellet jelentkezni.
 - Na, mi az drágaságom, itt ragadtál? - kérdezi karba téve a kezeit.
 - Nem... Én csak... Haymitch, elkérhetem megnézni a jelentkezők névsorát?
Először elképed, majd előhalássza a zsebéből a listát és átnyújtja. Átfutom a neveket. Semelyik se cseng ismerősen. Kivéve egyet.
Alex Odair.