Na, de akkor térjünk is át a mai részre. Többen is írtátok, hogy tetszett a szemszögváltás és gondoltam most is lesz egy rész Zoe szemszögéből. Viszont olyat nem fogok, hogy egy fejezeten belül váltogatom a szemszögeket, mert az ilyenektől idegrohamot kapok.
Ja, igen. És zeneajánló: P!nk- Dear Mr. President
Jó olvasást!
Sarah
Meredten nézek a hangár teteje felé, ahonnan az előbb még egy repülőgép szállt fel. Félek, hogy most láttam utoljára Chloe-t.
Nem tudom, hogy mennyi ideje állok itt, de egyedül vagyok.
Valaki megérinti a vállamat, mire én hátrafordulok és Primmel találom szembe magam.
- Ezer éve itt állsz - mondja kedvesen - Be kéne jönnöd.
Bólintok és követem.
Amint beérünk az ebédlőbe szembejön velünk Coin elnök szigorú arccal.
- Miss Tomlinson, a csapat megérkezettaz elnöki palotába...
Prim bólint, hogy menjek csak, én pedig torkomba dobogó szívvel az elnöknő után indulok.
Coin szótlanul megy a folyosókon, én pedig nem akarom megszólítani. Éveknek tűnő pár perc alatt odaérünk a tárgyalóterembe, ahol ki van vetítve Chloe csapata. Látom ahogy Alex kilövi a biztonsági rendszert, és továbbmennek az palotához.
Oké, eddig minden rendben. Megkönnyebbülten kifújom a levegőt és egy pillanatra behunyom a szemem.
Amikor kinyitom már nem látom a képernyőn a csapatot, helyette csak szürke pontokat.
Beete- ék fele nézek, akik tanácstalanul merednek a képernyőre.
- Most mi lesz? - kérdezem félve.
- Megpróbáljuk helyrehozni - pötyög a férfi valamit a gépen.
- Mi van ha ezt a Kapitólium csinálta? - kérdezősködök tovább.
- Ha ez megnyugtat, száz százalék, hogy a Kapitólium csinálta - néz rám idegesen.
- Akkor tudják, hogy bent vannak - nézek szét ijedten.
- Valószínűleg már korábban is tudták.
- És mi lesz velük?
- Nem tudom - néz rám, majd visszatér a számítógépéhez.
Meredten bámulom, hogy mit bütyköl a gépen. Teljesen belefeledkezik és látom az arcán, hogy reménykedik.
Hirtelen ijedtséget látok az arcán, majd hallok egy hangot "Tomlinson kisasszony, hát újra találkozunk?"
A képernyő felé nézek rosszat sejtve. Ezt a hangot már hallottam valahol. A Bevonulóünnepségen.
Legrosszabb sejtésem beigazolódik. Az elnököt látom a képernyőn.
Beete-re sandítok, aki jelzi, hogy húzzam az időt.
- Üdv - Csak ennyit bírok kinyögni.
Mintha Snow arcán meglepetést vélnék felfedezni.
- Látom nem szívbajos - jegyzi meg gúnyosan.
- Az Arénát is kibírtam - válaszolok ugyanolyan hangsúllyal.
- Tudom, hogy éppen kimenekítik a foglyokat.
- Erre azt hiszem magamtól is rájöttem.
- Nem fél?
- Miért tenném?
- Akármelyik pillanatban megölethetem őket, csak ki kell adnom a parancsot.
Egy pillanatra elakadt a lélegzetem. Ezt nem teheti meg!
- Elnök úr - kezdtem halkan - Magának nincs lelkiismeret furdalása emiatt? Nem tűnt fel, hogy azért lázadtak fel a körzetek, mert éheztette őket? Milyen érzés tudni, hogy sokak halála szárad a lelkén, miközben a népével elhiteti, hogy természetes, és nem barbár dolog fogadásokat kötni arra, hogy melyik gyerek öli meg a másikat?
- Higgye el kisasszony, hogy nem. Van egy hatalom, amely eltapossa a többit, ebbe bele kell törődni. Úgy tűnik, hogy ez maguknak nem sikerült. Pedig volt hetvenöt évük, hogy hozzá szokjanak.
Ijesztően nyugodtan mondja minden szavát.
- Az a hetvenöt év túl sok volt - válaszolok vissza.
- Ezután megint lesz hetvenöt évük, hogy hozzá szokjanak. A forradalom el fog bukni, ezt a szíve mélyén maga is tudja, nem de bár?
- Ennyire biztos még egyszer sem voltam a győzelemben.
- Tudja, hogy a remény hal meg utoljára?
- Eddig is ez volt a mottóm.
- Lassan ez is meg fog halni.
- Szerintem pedig lángol. Úgy mint még soha.
- Maga naiv. Itt senki se az, aminek látszik. Maga komolyan elhiszi, hogy mondjuk Coin elnököt csak az vezérli, hogy szabadok legyenek a körzetek?
Az elnöknő felé pillantok, aki Beete mellett áll. Jelzi, hogy forduljak vissza.
- Tudja meg, hogy csak a hatalom vezérli őt.
- Maga ezt honnan gondolja?
- Nem gondolom, tudom.
- És azt honnan?
- Mint mondtam, senki se az, aminek látszik.
Szóval vannak besúgók. Ismét az elnöknőre nézek. Neki is leesett, hogy mit mondott Snow elnök.
- A viszontlátásra, kisasszony. Jó volt önnel beszélgetni - mondja az elnök és a képernyő elsötétül.
Hitetlenkedve nézem a fekete képernyőt. Snow egy eszelős őrült, ezt már most tudom.
- Basszus - mondja Beete tömören.
- Intézkednünk kell - jön felém Coin - Azt mondta lehetnek besúgók. Most kell egy rostát tartani.
- Azonnal? - kérdezem
- Igen.
- De mi lesz a kimenekítő-osztaggal?
- Nem tehetünk értük semmit.
- Maga lehet, hogy nem, de én akkor is értesítem őket.
- Én segítek benne - dől hátra a székén Beete.
Coin megcsóválja a fejét és kimegy.
- Hogy vehetnénk fel velük a kapcsolatot.
Beete kis ideig gondolkodik, majd hirtelen ötlettől vezérelve bepötyög valamit. Arca felderül, és egy adó-vevőt nyom a kezembe.
- Így - néz fel rám - Chloe-val vagy összeköttetésben.
Hálásan rámosolygok, és beleszólok az adó-vevőbe.
- Chloe, itt vagyok.
- Megszakadt a kapcsolat - hallom a hangját.
- Tudom, de most újra van. Hol jártok?
- Most szedi ki Katniss és Alex Peeta-t a tömlöcből.
- Jó, de siessetek.
- Miért? - Hallom az idegességet a hangjában.
- Mert Snow elnök tudja, hogy a palotában vagytok.
Szia!
VálaszTörlésEz a rész is nagy jó lett, tetszik a szemszögváltás, és jó ötlet a besúgó is. Remélem több időd lesz az írásra a nyáron :)
Szia :)
TörlésKöszönöm a kommented, örülök, hogy tetszik. Nyáron ígérem, hogy gyakrabban fognak jönni a részek ;)
Puszi:Sarah
Szia!
VálaszTörlésIsmételten mondom, hogy még mindig imádom a blogodat. Engem még az sem zavar, hogy ilyen sokára hoztad ugyan is tudom, hogy milyen elfoglalt vagy. (Nekem is vannak besúgóim ;) ) Hozd a kövi részt mert már nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a kimenekítő csapattal és a kimenekítettekkel.
Puszi: Luca
RÖFF: Nyáron csak akkor lesz időd amikor éppen nem nálunk vagy ;)
Szia :)
TörlésIsmételten köszönöm, hogy még mindig kitartasz a blog mellett <3 a következő résszel meg haladok.
Puszi: Sarah