Tizenegyedik fejezet- Katakombák

  - Chloe, kelj fel- rázta meg Finnick a vállamat.
Kipattant a szemem. Ma van a nap amikor bekerülünk abba a borzalomba! Nem tudom, hogy sikerült elaludnom, de teljesen rémálmok nélkül aludtam.
Mintha csak Finnick olvasna a gondolataimba hozzá tette:
- Tegnap este az italotokba raktunk egy kis altatót.
Rájöttem, hogy ezzel nagyon sokat segítettek. Nem hánykolódtam végig az éjszakát hanem kipihentem magam.
- Köszönöm- mondtam hálásan.
- Nincs mit, de öltözz fel gyorsan, mert vár ránk a légpárnás- utasított Finnick és kiment a szobából.
Úgy tettem, ahogy mondta és kis idő múlva már a légpárnáson voltam egyenesen az Aréna felé, mellettem a mentorommal.
- Zoe Peetával ment egy másik géppel. Általában ez a kísérés a stylistok dolga, de a ti esetetek rendhagyó.
Ekkor odajött egy nő és unottan kijelentette:
- Egy nyomkövetőt rakok a kezedbe- és megfogta a karom, majd belevájta a tűt.
Egy pillanatig tompa fájdalmat éreztem, majd Finnick szólalt meg.
- Enned kéne valamit.
Felálltam és gépiesen elvettem egy kiflit, majd visszaültem és csak magam elé bámultam. Az Arénán kattogott az agyam. Peeta-ék azt mondták meg fognak menteni minket. De mi lesz ha előtte megölnek Sirreáék? Igen, nekem halálfélelmem volt. Nem normális, hogy valaki 14 évesen megtapasztalja a halál közelségét. Utálom az egészet úgy ahogy van.
- Chloe- sóhajtott Finnick- mindjárt megérkezünk. Előtte elmondok pár tanácsot. A Bőségszarunál vérfürdő lesz. Megszólal a gong és fuss, ahogy tudsz. Alex majd elintézi a verekedős részt. Szerez neked szigonyt, Zoenak késeket, meg Pennynek nyilat. Te csak fuss, mássz fel egy fára és várd meg amíg elül a harc. Utána keress egy szövetségest. Halkan menj, és ha bármi neszt hallasz rejtőzz el. Víz mindenképp kel. Szerintem támogatóid is lesznek.
Egy monoton női hangot hallotam:
- Hamarosan leszállunk.
Gyorsan magamba tömtem a kiflit, bár alig ment le a torkomon és miután elfogyott úgy éreztem, hogy mindjárt ki is jön belőlem.
- Finnick- sandítottam oldalra- nekem ez nem fog menni. Félek. Nem élem túl már a szarut sem.
- Én is féltem. És mégis itt vagyok. Bízz magadban. 11 pont... nem véletlen.

Két békeőr lekísért minket a katakombákba, egy kis szobába. A szobában csak egy cső volt ahova majd be kell állnom és egy fogason lefedett ruha lógott. Egyszerre léptünk oda, de én húztam le róla a leplet. Valami extrára számítottam, ha már 3. Nagy Mészárlás van. De nem. Egy egyszerű vékony, testhez álló melegítő, terepszínű ujjatlan,ugyanolyan színű pulóver és félcipő. Szinte semmit sem árul el az Arénáról. Finnick elfordult, amíg felvettem, majd amikor végeztem megszólaltam.
- Peeta azt mondta, hogy most felvilágosítást fogok kapni.
A mentorom sóhajtott, és belekzdett.
- Tavaly, amikor Katniss és Peeta nyert apróbb lázadások törtek ki a körzetekben. Snow elnök azt hitte, hogy a Győzelmi körút során le fognak nyugodni a kedélyek. De tévedett. Chloe. Ne lepődj meg azon, amit mondani fogok: a 13. körzet él.
- Micsoda?- szédültem meg hirtelen.
- Él, és ott van a lázadók támasza. A vezetők azt tanácsolták, hogy csináljanak úgy mintha leállt volna a lázadás, amíg meg nem erősödnek. Ez bevált, egészen az Bevonuló ünnepélyig. Néhány körzet meglátva titeket fellázadt, amit természetesen levertek.
Egy hang elkezdett visszaszámolni 60-tól és én ijedten a mentoromra pillantottam.
- Nem tudom miért, de te és a húgod is egyfajta jelkép lettetek. Katniss a poszáta, ti a szárnyai. Ki fogunk titeket szabadítani. És Alexet és Pennyt is. Az Arénában erről egy szót se. Menj!- tolt be a csőbe.
Ijedten felé fordultam.
- Tarts ki!- kiáltotta utánam még utoljára.
És elindultam felfelé. Úgy éreztem mindjárt kijön belőlem a reggelim és elájulok.
  A hirtelen jött napfény szinte megvakított. Miután visszanyertem a látásomat körülnéztem és azt hittem, hogy mindjárt leesek a fémkorongról.