És ezúttal az első fejezet van terítéken. Remélem tetszeni fog nektek.
Jó olvasást!
Puszi: Sarah
Ui.: kommenteket várom ;)
Ui2.: két új menüpontot is találhattok a fejléc alatt (díjak és szereplők)
Sokkos állapotban szálltam le a légpárnásról. Finnick elmondta mi történt. Peeta és Portia a Kapitólium foglyai. Próbáltam visszatartani a könnyeimet miközben éreztem, hogy a viharos erejű szél az arcomba csap. Eddig a földet bámultam, de most felnéztem. Teljes pusztaság. Egyedül egy erdőt láttam kicsivel távolabb. Ez lenne az a híres 13. körzet? Finnick intett, hogy menjünk utána és elindult az erdő irányába. Zoe és Effie zokszó nélkül követte. Óvatosan a mellettem álló Alexre pillantottam.
- Picit modernebb környezetre számítottam- nézett le rám.
Én nem szóltam csak a tájat nézem. A fű mindenhol magasra nőtt. Szinte már térdig ért.
Elindultam Finnick után, botladozva a zöld tengerben. A szél elfújta a felhőket és kibújt a nap. Otthon mindig szerettem ezt a pillanatot. Olyan volt, mint egy reménysugár. Amikor hosszú tél után végre előbújik a nap. Otthon... Talán már nincs is ilyen. Mi van ha a 12. körzet romokban hever? Mi van ha a szüleim halottak. Megtorpantam és úgy éreztem le kell ülnöm.
- Jól vagy?- kérdezte Alex aggódva.
- Persze- bólogattam, mint ha mi sem történt volna.
Beértünk az erdőbe. Finnick vezette a csapatot és egy szót se szólt. Vajon hova mehetünk? Mi lehet az erdőben.
Hosszas és néma séta után odaértünk egy barlanghoz. Legnagyobb meglepetésemre két fegyveres őr ugrott elő a semmiből. Amint meglátták, hogy mi vagyunk azok leengedték a fegyverüket és biccentettek felénk.
- Voltak bombázások?- kérdezte Finnick az egyiktől.
- A 12. körzetet bombázták- válaszolt.
Elakadt a lélegzetem. Nem, ez nem lehet!
- Mindenki meghalt?- kérdeztem halkan. A hangom erőtlenebb volt, mint eddig bármikor.
- Nem, de nagyon sokan. Ha jól tudom a szüleitek túlélték.
Egy megkönnyebbült sóhaj szakadt fel a tüdőmből. Életben vannak.
A másik őr meghúzott egy kart, amit eddig egy kósza faágnak néztem.
Hang nélkül elkezdett süllyedni a barlangban lévő föld, majd lassan egy szabályos alak bontakozott ki belőle. Egy lépcső!
Hogy erre hogy nem gondoltam?! A 13. körzet a föld alatt van.
Finnick letessékelte kis csapatunkat.
Annyi minden kavargott a fejemben. Miért van az, hogy Zoe és én lettünk a poszáta szárnyai? Miért adunk mi reményt? Miért pont mi? És hogy zajlik le a forradalom?
Finnick mintha megérezte volna a gondolatatimat megszólalt:
- Majd lent minden kiderül- mondta és óvatosan lejebb lökött.
Amikor leértem utolsó előttiként a lépcsőn szembetalálkoztam a szüleimmel. Ott áltak néhány lépésre előttem. Megtorpantam és egy mosoly suhant át az arcomon. Apa kitárta a karját és Zoeval egyszerre odaszaladtam. Szorosan megöleltem és beszívtam azt az illatott, ami számomra mindig is az otthont jelentette. Éreztem, ahogy anya is átölel minket. Hosszú hetek óta most először tört fel belőlem őszinte sírás. De ez robbanászserűen jött. Minden benne volt ebben a zokogásban. Mintha ki akartam volna magamból sírni az összes Viadallal kapcsolatos emlékeimet.
Azt kívántam bárcsak hazamehetnénk és úgy csinálnánk, mintha az egész meg sem történt volna. Ha akkor nem iratkozunk fel tessszeráért talán még mindig otthon lehetnénk. Nem lenne forradalom. És lenne körzetünk. Otthonunk. Lenne hova haza menni.
Kibontakoztam az ölelésből és letöröltem a könnyeimet.
- Lányok, be kell, hogy mutassalak valakiknek- szólalt meg Finnick a hátunk mögött.
Szó nélkül elindultunk utána. Oldalra pillantottam. Egy kék szemű, barna hajú lány futott Alex felé. Ő lehet a húga. Emlékszem rá arra a képről, amit a "4. körzetben" láttam.
Finnick egyhangú és szürke folyosókon vezetett minket végig. Néha elment mellettünk egy szürke kezeslábasba öltözözött ember, de egyébként semmi mozgás nem volt.
- Hova megyünk?- kérdeztem halkan. Valahogy féltem hangosan megszólalni a hatlmas csendben
- Alma Coin elnökhöz és Katniss Everdeen-hez- válaszolt- Megtudjátok, hogy pontosan miért is vagytok itt.
Zoera sandítottam, akinek egy pillanatra felcsillant a szeme. Hatalmas rajongója volt Katniss-nek. Azóta figyelemmel kíséri és szurkol neki, amióta jelentkezett a húga helyett. Régen volt ez... túlságosan is régen...
Finnick benyitott a terembe, ahol csak Katniss és az elnöknő beszélgetett. A terem a változatosság kedvéért szürke volt. Az egyetlen berendezés egy félköralakú asztal volt, ahol ültek és egy vetítű-szerűség.
Finnick köhintett, hogy felhívja ránk a figyelmet. Az elnöknő felnézett és intett, hogy üljünk le.
Zoe és én leültünk velük szembe. Bizalmatlanul méregettem őket. Katniss kedvesen elmosolyodott és köszönt nekünk. Rajta is az a szürke kezeslábas volt, gondolom a 13. körzet egyenruhája. A haja ki volt engedve, de fénytelen volt és látszott a szemén, hogy rengeteget sírt. Persze, hiszen szerette Peeta-t. Egyből szimpatikus volt.
Az elnöknő kevésbé.
- Tudják miért vannak itt?- kérdezte minden érzelem nélkül.
- Mert valamilyen okból kifolyólag mi is a lázadás szimbólumai lettünk- válaszolt Zoe.
- Pontosan- bólintott a kezében tartott tollat babrálva.
- De miért pont mi lettünk?- tettem fel a kérdést, amit már rég ki akartam mondani.
- Valószínűleg még nem csitultak el a kedélyek. Emlékeznek amikor kézfogás helyett megölelték egymást az Aratáson?
Mi csak egyszerre bólintottunk.
- A körzeteknek ez volt az utolsó csepp a pohárban. Túl nagy kegyetlenségnek tartották ezt.
- És mi a terv?-kérdeztem.
- A mentoraik elmondták, hogy maguk lesznek a poszáta szárnyai.
- Ez azt jelenti, hogy ahol én leszek, ott ti is mögöttem álltok- szólalt meg az eddig néma csöndben lévő Katniss.
- De ez mire lesz jó?- kérdezte értetlenkedve Zoe.
- Propaganda filmeket csinálunk az egyenlőre a Kapitólium oldalán lévő körzetek számára. Elérjük, hogy egész Panemben kitörjön a lázadás. Ha a körzetek egy oldalon fognak állni közös erővel megdöntjük a Kapitólium hatalmát-ecsetelte Coin
- És nekünk ebben bábnak kéne lennünk?- szaladt fel a szemöldököm a homlokomig.
- Szerintem erre nem a báb a megfelelő kifejezés...- kezdte, de közbevágtam.
- Szerintem viszont nagyon is az. Ott áldogálunk egy szimbólum mögött, mint a bazári majmok?
Idegesen felálltam.
- Én a körzetek oldalán állok és szívesen harcolok is. De nem leszek báb, aki csak dobálja a szigonyt a "nagy harcban" ami egy szobában zajlik és az egész egy számítógépes trükk. Azt hiszem mindent elmondtam- léptem indultam el a kijárat felé. Idegesen feltéptem az ajtót és elkezdtem futni a folyosón. Fogalmam sincs hogy, de megtaláltam a lépcsőt. Felszaladtam rajta és nyomban a friss levegőn találtam magam.
Futólépésben kiléptem a barlangból, de a két fegyveres ember megállt előttem.
- Hova mész?
- Oda, ahol végre békén hagynak- válaszoltam és kikerülve őket az erdő mélye felé vettem az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése