Epilógus

Sziasztok :) megjöttem az epilógussal. Most az egyszer nincs semmi hozzáfűznivalóm. Majd úgyis mindent leírok az írói utószóban :)
Jó olvasást!
Puszi: Sarah

  A gép olyan, amilyenen ide jöttem.
  Felhúzom magam a kötéllépcső utolsó fokáról. Zoe és Alex is felér. Egy nő jön elénk. Szürke kezeslábast visel, haját egy színes kendővel takarja el, amit elöl köt meg. Körzetbelihez képest egész sok smink van rajta, de a Kapitólium sminkszintjét még meg se közelíti.
- Jaj, hál' Istennek, hogy ti egyben vagytok- sikít fel kapitóliumi akcentusával.
Hirtelen felismerem. Ez Effie Trinket!
- Effie! Hát te?- kérdezem meglepve.
- Finnick ragaszkodott hozzá, hogy én is jöjjek. Én amolyan hadifogoly vagyok!
Én ezt máshogy mondanám, de mindegy.
- Hiszen ti vérezetek- sikít fel és elrohan kötszerért.
- Ki ez a nő?- kérdezi Alex meglepődve.
- A kísérőnk- legyintettem.
Effie hamar vissza is tér és ügyetlenül, de viszonylag stabilan bekötözi a kezünket.
- Köszönöm- mosolygok rá hálásan. Lassan kezdem megérteni, hogy Effie nem rossz ember... Csak más nevelésben részesült mint mi. Neki az volt a természetes, hogy vannak a viadalok és tényleg csak segíteni akar nekünk.
Hirtelen megérkezik Finnick is.
- Itt vannak a túlélők- mondja mosolyogva.
Elvigyorodok és szorosan megölelem.
- Mondtam, hogy túl fogjátok élni- mondja, amikor kis idő múlva óvatosan eltol magától.
Zoe-t is megöleli, majd Alex tetetett haraggal megjegyzi:
- Unokaöcsédet el is felejted?
Finnick őt is szorosan megöleli, de Alex úgy három másodperc múlva megjegyzi:
- Oké, ez már kezd ciki lenni- bontakozik ki az ölelésből- Egyébként, hogy jutottunk ki?
- Majd mindent elmesélünk a bázison...
- Portia-t és Peeta-t láthatnám?- kérdezem mosolyogva, majd amikor látom, hogy a mentorom elkomorodik nekem is eltűnik a mosoly az arcomról.
- Finnick, hol vannnak?