Tizenhatodik fejezet- A tenger

Sziasztok :) újra itt egy új résszel. Erről annyit, hogy ez a személyes kedvencem. Ez egy csöppet nyugisabb rész lett, de a következőtől újra beindul a sztori.
Jó olvasást!

  Reggel most az egyszer elsőnek keltem. A tegnapihoz hasonló szobában voltunk, azzal a különbséggel, hogy ez valamivel ízlésesebben volt berendezve.
  Feltápászkodtam. Az ablak előtt álltam. Kinéztem és elcsodálkoztam. A törvényszék épülete a tengerparton volt. Bár mire is számítottam a 4. körzetben?
Úgy hallottam, hogy a tengernek különleges illata van. Ki is nyitottam, az ablakot abból a célból, hogy leelenőrizzem. A reggeli szellő belekapott a hajamba amikor kihajoltam az ablakon. Mélyet szippantottam a levegőből és... elfintorodtam. Borzasztó halszag volt. Lenéztem és megláttam az okát. Közvetlenül az épület mellet vagy egy tonna hal volt nyitott fedelű ládákban. Gondolom innen szállítják el a halat a Kapitóliumba. Becsuktam az ablakot. Borzasztó meleg volt. Levettem a pulcsimat és begyűrtem a táskába.
- Te fent vagy?- hallottam Alex hangját a hátam mögött.
Behúztam czipzárt és felé fordultam:
- Neked is jó reggelt!
- Ma vagyunk a körzetemben?- állt fel.
- Aha...
- És mi az első benyomásod?- lépett oda mellém.
- Az, hogy büdös.
Alex kitárta az ablakot és beleszagolt a levegőbe:
- Meghibbantál? Ennél csodálatosabb illat nincs is.
- Ez nem illat- ráztam a fejem.
- Mi ez a bűz?- ült fel Zoe.
Én amolyan "megmondtam" pillantással Alexre néztem.
- Nektek ízlésficamotok van- rázta a fejét.
- Ezt én is mondhatnám- mondtam egyszerre a húgommal.
- Megsülök- vette le a pulcsiját Zoe és betuszkolta az enyém mellé.
Alexnek hirtelen felcsillant a szeme és elkezdett a lift felé menni. Mi utána. Amikor mindannyian beértünk megnyomta a 0-t és a lift elkezdett lefelé száguldani. pár perc múlva ki is nyílt. Alex futólépésbe kiment az épületből, mi meg követtük.
- Hova megyünk?- kérdeztem a kezemből napellenzőt formálva.
Alex hátrafordult és mosolyogva kijelentette:
- Haza.
Vissza is fordult és elkezdett futni. Mire ez a nagy sietség?
Alex úgy futott előttünk mintha üldöznék. Amikor a lakott rész határára értünk megállt egy kovácsoltvas boltív előtt. Győztesek faluja. A "faluban" félköralakban házak voltak. Meglepően szép házak. Alex bement és intett, hogy mi is menjünk utána. A legsélsző házhoz lépett és kinyitotta. Betessékelt minket maga előtt.
- Ez az otthonod?- nézett rá zöld szemeit meresztve Zoe.
- Igen- jelent meg egy mosoly az arcán- Amikor Finnick győzött meggyőzte a vezetőket, hogy mi is költözhessük ide.
- És miért jöttünk ide?- kérdeztem szemlélődve a házban. Igazából ízléses és letisztult. Legalábbis az előszoba...
- Mert panaszkodtatok, hogy melegetek van- mondta szűkszavúan.
- Még mindig nem értem- ráztam a fejem.
Válaszul felkísért minket az emeletre. Megálltunk egy ajtó előtt.
- Ez a húgom szobája...
- Van húgod?- kérdeztük egyszerre.
- Igen, van. Szerintem a ruhái pont jók rátok.
Hálásan ránéztem. Már épp kezdtem a hőguta határán lenni. (Jó, ez költői túlzás volt...) nagyon nem bírtam a meleget. A 12. körzetben sose lehetett panaszkodni, hogy trópusi hőség van. Ha meg egy picit melegünk van beállunk egy fa alá és máris jobb.
- Most kell imádkozni, hogy a ház pontosan van berendezve- mondta Alex halkan.

Beléptünk a szobába. (Alex persze kintmaradt). Halványlila falak és tengerre néző erkély... Én is ellaknék itt. Zoe kinyitotta a gardróbot és megdobott egy kék combközépig érő farmer rövidnadrággal. Ő ugyanolyat talált magának, csak szürkében.
Gyorsan átöltöztünk és megpróbáltuk a hosszú nadrágjainkat is belegyömöszölni a táskámba. Sikerült. Csak a beczipzározás volt érdekes. Én megpróbáltam összeszorítani, Zoe meg behúzta. És közben reménykedtünk ,hogy nem szakad el.
- Picitviszem én- ajánlotta fel Zoe, amikor a hátamra készültem venni a táskát.
- Köszi- mondtam hálásan és az éjjeliszekrényre tévedt a tekintetem.
Egy bekeretezett kép volt rajta. Alex és a húga lehetett rajta még régebbről. Alex lehetett vagy 10 éves, a lány meg 7. A tengerparton voltak homokvár építés közben. Mindketten nagy átéléssel dolgoztak és  észre se vették, hogy közben fotózták őket.
Az éjjeliszekrényen ezenkívül volt még egy fésű és három hajgumi.
Hirtelen remek ötletem támadt. A kapitóliumiak imádnak nevetni. Még azon is, ami nem vicces. Nekiálltam forgolódni a szobában és a csilláron találtam egy kamerát. Belenéztem és megszólaltam.
- Kedves Alex húga! Ha nézed ezt a műsort akkor mondom, hogy remélem nem bánod ha két hajgumit kölcsönveszünk túlélési célzattal. Előre is köszi- mondtam egy műmosolyt villantva a kamerába.
Zoe picit furán nézett rám, mire én eltátogtam azt, hogy "támogatók". Gyorsan meg is értette.
Felfogtuk kontyba a hajunkat és kimentünk. Alex már türelmetlenül kuporgott az ajtó előtt egy térdig érő farmerben.
- Na végre- forgatta a szemét.
- És most?- néztem rá nem is figyelve a beszólására.
- Megmutatom nektek a 4. körzet legjobb dolgait- válaszolt vigyorogva és elindult lefelé.
Egymásra néztünk Zoeval és némán megbeszéltük, hogy rá hagyjuk a dolgot.

- Hova viszel minket?- kérdeztem, amikor felfelé kaptattunk egy dombon messze a lakott résztől.
- Majd meglátod- adta ezt a választ sokadszorra.
Pár percig még némán meneteltünk, majd Alex büszkén kijelentette egy fás-bokros átláthatatlan és kissé riasztó rész előtt:
- Megérkeztünk.
- Hova is?- húzta fel Zoe a fél szemöldökét.
- Mindjárt meglátod- mosolygott titokzatosan és bevágta magát a sűrűbe.
Körülbelül 25 lépést kellett tenni és megint sík területen voltunk. Egészen ponosan egy szikla tetején. Bátortalanul előrébb léptem és a szigonyomra támaszkodva lenéztem: a vakítóan kék tenger terült el alatta. Lehetett látni az alját, olyan tiszta volt. A szikla lábánál, pedig mintegy két méteres homokos partszakasz húzódott.
- Ez gyönyörű- mondtam megbabonázva.
- Még mindig büdösnek találod a tengert?- kérdezte mosolyogva Alex.
Lementünk egy sziklába vájt lépcsőn és leraktuk a táskákat és a fegyvereket a homokra.
Hirtelen egy doboz hullott le az égből egy kis ejtőernyővel. Újabb támogatói ajándék! Elkaptam és kibontottam. Egy kis tubus volt, rajta "naptej" felirattal. Gyorsan bekentük vele magunkat, mert Alex szerint fontos, hogy ne égjünk le... Ez a veszély szintén nem fenyeget minket a 12.-ben
- És most mit tervezel?- kérdeztem.
- Repülünk- mondta titokzatosan és elindult felfelé a lépcsőn. Utálom, hogy egész nap ilyen titokzatos!
- Tudtok úszni?- kérdezte meg amikor felértünk a szikla tetejére.
- Persze- vágtuk rá egyszerre.
- Akkor megmutatom nektek a világ legjobb dolgát- mondta és elrugaszkodott a szikla tetejéről és nagy csobbanással landolt a kristálytiszta vízben.
- Gyertek- mondta, amikor felúszott a felszínre.
- Ennek agyára ment a nap- motyogtam magamban. Zoe nem látta ilyen sötéten. Ő is leugrott a szikláról, majd amikor megérkezett a vízbe lelkesen felkiáltott:
- Ez nagyon szuper! Gyere már Chloe!
Bizalmatlanul a szikla szélére álltam, mintha félnék, hogy leszakad alattam.
Lenéztem a várakozó Zoe-ra és Alexre, majd vettem egy nagy levegőt. Most vagy soha.
  Elrugaszkodtam és zuhantam.